Szele Tamás: Olajkút a nyóckerben

Vagy esetleg a Thököly út és Dózsa György út sarkán. Netán a Kerepesi temetőben, illetve a Népligetben. Sőt, egész Dél-Pest, Csepel és Budafok-Tétény területén bárhol. Fúrótornyok a város közepén, marcona munkások és pénz, rengeteg pénz, ami a fosszilis energiahordozóból bejön. Azt tetszik hinni: megőrültem? Pedig nem is olyan lehetetlen ez a látomás.

Nem is én fedeztem fel, hanem a G7 magazin, abban is a kiváló Kasnyik Márton, miszerint Budapest legnagyobb része olyan területen fekszik, amelyen most lehet pályázni

„kőolaj- és földgázkutatás és -termelés céljával. Aki év végére győztesként kerül ki a pályázati körök után, az jövőre már el is kezdheti a Budapest közel fele alatti szénhidrogén kincs felderítését, majd kitermelését.

A területet úgy hívják, hogy Érd szénhidrogén koncessziós terület, és Vál, illetve Etyek (sőt, egy kis részen Alcsútdoboz) határától Budaörsön, Érden és Dunaharasztin át egészen Dél-Pestig foglal magába 675 négyzetkilométert. A pályázat nyertese – várhatóan a Mol Nyrt. vagy egy nagy külföldi hátterű olajvállalat – az egymással folytatott versenyben meghatározott koncessziós díj fejében a 2020 elején várható szerződéskötéstől számított húsz évig termelheti itt az általa feltárt kőolajat és földgázt.” (G7)





Tessék?

Bizony, ez egy teljesen törvényes, létező pályázat. Az írás részletesen kitér arra, hogy „egy város sem jelent akadályt egy-egy szénhidrogén tározó biztonságos letermelésénél”, ugyanis a szennyezés ott jelenik meg, ahol magát a fúrást végzik, és hát létezik ferde fúrás is, tehát pár kilométerrel odébb is elkezdhetnek gépészkedni, mivel a korlátozások úgy fogalmaznak, hogy lakott területtől „rendszerint”, „általában” 300 méter távolságra lehet csak olaj- vagy gáztermelést végezni.

Baromi jó.

Nem állítom, hogy Budapest alól valaha is ki fognak termelni akár egy csepp kőolajat vagy egy köbcenti földgázt is, de a becslések azt mondják, hogy lehet alattunk körülbelül 300 ezer tonna (azaz kétmillió hordó) kőolaj és félmilliárd köbméter földgáz (ezt az ügyben írt vizsgálati jelentés mondja ki).

Ez nem egy hatalmas mező, nem túl nagy kincs, az Ormánság nyugat részén ennél nagyságrendekkel nagyobb tartalékokat találtak – de olaj, gáz akkor is.

Márpedig nagyon attól tartok, hogy nem fogják ott hagyni, ha tényleg találnak valamit. Egyelőre maximum kutatni fognak (ha fognak), az is izgalmas lesz, de ha megkezdődik a kitermelés, egészen érdekesen alakul át Budapest térképe.

Egy átlagos világvárosban egyszerű lenne a helyzet: a városi vezetés kimondaná, hogy a lakosságra való tekintettel belterületen szó sem lehet semmiféle kitermelésről. Ezt Budapesten eddig csak Ferencváros és Zugló tette meg. Maga a főváros nem. És más kerületek sem, tehát előállhat az a hülye helyzet, hogy a Nyócker című animációs film valóra válik, és mondjuk a Baross vagy a Köztársaság tér alatt olajat találnak.

Mondjuk a környék lakói már megszokták, hogy öt perc nyugalmuk sincs a különböző építkezések miatt, a Baross téren most is kopácsolnak egy új szállodán, de a tér rendezése, előtte pedig a négyes metró építése is olyan kellemes volt, hogy a csempék maguktól szálltak le a fürdő faláról a vibráció miatt és törtek apró darabokra, épeszű ember neki sem fogna egy felújításnak, fél év múlva lehetne újra kezdeni. Nem véletlenül nevezgettük évekig egymás között a Baross teret a szomszédokkal Sztálingrád térnek.

Még jó, hogy van metró, az alagútba le lehet fektetni a távvezetékeket, legfeljebb közlekedni nem lehet majd vele, de az olaj fontosabb. Ahogy az önkormányzatot ismerem, nem tiltakozna, hanem minimum népünnepélyt rendezne, a sok gond helyett kapnának egy olajmezőt.

Ha viszont mégis tiltakozna, akkor honnét is lehetne ferdén megfúrni a lelőhelyet?



Igen, el tetszettek találni, a Városligetből. Mondhatni ideális a terep, épp nincs ott semmi, illetve ami van, az nem sok, legfeljebb nem is lesz, csak fúrótornyok.

A környék alkalmazkodik majd, amennyire lehet, bár az ingatlanárak le fognak szállni a bányabéka és a mélyfúrás szintje alá, mert ki akar egy olaj- és gázmezőn élni? Szóval, ez kellemetlen, viszont eltörpül az ingatlanosok csődje az előny mellett, hogy egyenesen a Keletiből indulhatnak a tartálykocsi-szerelvények, csak előbb még kell építeni valahova a közvetlen közelbe egy apart kis olajfinomítót. Esetleg maga a Keleti épülete is szolgálhatna alapul a létesítménynek.

Szóval, még egyszer: nem állítom, hogy bármi ilyesmi fog történni, hogy erről biztos tudomásom lenne. Biztos tudomásom arról van, hogy létezik a pályázat, létezik Érd szénhidrogén koncessziós terület, és fog is kutatni nafta után, aki ezt a pályázatot megnyeri.

Létezik a vizsgálati jelentés és a becslés is – ennyit tudunk biztosan.

A többi spekuláció, de erősen valószerű: én nem hinném, hogy ha akár egy csepp értéket is találnak Budapest alatt, ami könnyen pénzzé tehető, bárkit is zavarni fog a lakosság véleménye vagy az épített örökség biztonsága.

Nem olyanok ezek az emberek, hogy bármit otthagynának, ami nincs lebetonozva.

A fák például látszottak, el is vitték őket, kaptunk helyette térkövet.

Az olaj még nem látszik, mert jó mélyen lent van a földben – ha van egyáltalán – de ha megtalálják, elviszik azt is, és nem tudom, mit hagynak a helyén romhalmazon kívül, de szerintem nem sokat.

Kedves felebarátaim, imádkozzunk azért, hogy ne találjanak semmit Budapest alatt.

Bár nem tudom, kihez kéne – ez ugyanis nem a felsőbb, hanem nagyon is a föld alatti hatalmak hatásköre…

Reméljük, mégsincs alattunk semmi.

Szele Tamás