Szele Tamás: Milliók a Facebookból

Még mindig nincs magyarázat a Facebookon végigsöprő letiltás-hullámra, illetve találgatni lehet, de a techóriás hallgat az ügyben: csak a celebek és influencerek zokogása hallatszik a sarokból, bár a hétköznapi felhasználókat nagyobb kár érte a tiltással, mint mondjuk Tibi atyát, tőle csak számok, mutatók tűntek el, a magánszemélyeknek meg a fél élete.

Létezik ugyan egy sejtés – éspedig kizárólag az én koponyámban – miszerint vannak nagyon érdekesen fejlődő magyar Facebook-oldalak, és talán ezek ellen akarhattak fellépni. Általában véve a legtöbb millió körüli kedvelésű ilyen, mert ne feledjük, az egy dolog, hogy a közösségi oldal nem ismer határokat, de a magyar nyelvű piac zárt, és ha megfeszülünk, sem lesz nagyobb tizennégy-tizenötmilliósnál. A magyar nem világnyelv, nem értik sokan, tehát ha valamit minden tizenötödik ember kedvel egy ilyen kis, szűk piacon, az épp, hogy súrolja a valószínűség, hihetőség határát. Már a 2014-es választások alatt nyíltan adták-vették a lájkokat, akkor még inkább a politikusok, csakhogy ez üzlet is, méghozzá kőkemény.

De vegyük előbb a politikusok esetét. 2014-ben a Jobbik bukott le lájkvásárlással, csak senki sem figyelt oda erre a mozzanatra, a 2018-as voksolás idején viszont már két párt is olyan mesebeli nézettségi eredményeket mutatott fel (és nem mondom meg, melyik két párt), amik a magyar nyelvű piacon elképzelhetetlenek, aztán lám, valahogy mégsem nyertek. Nahát, nahát. Mi több: volt politikus, akivel meg kellett szakítanom a beszélő viszonyt, úgy összevesztünk – mert képtelen volt felfogni, hogy ekkora piacon két óra alatt robotok nélkül nincs kétmillió megtekintés. A legnagyobb valós eredmények is hetek alatt jönnek össze, és nem ilyen mennyiségben. Például az én legnagyobb olvasottságom, évekkel ezelőtt 250 ezer volt, egyszer, akad mellé egy pár százezres olvasottság is, de a valódi, átlagos napi forgalom valahol pár ezer és húszezer közé esik. Ha belegondolunk, hogy a Magyar Hírlap auditálását akkor hagyták abba, amikor az eladott példányszáma hatezer alá csökkent, ez is elég szép. Csak yachtot nem vesz belőle az ember.

Hoppá, a robotok. Azokat meg kéne magyarázzam. Szóval azok olyan kis szoftverek, amiket ügyes emberkék írnak mindenféle megrendelők számára, nagyon nem ingyen (milliós áruk van), amiknek a használatakor a kedves vevő beüti szépen, hány megnyitást, megtekintést, lájkot akar az oldalára, és a szoftver annyit produkál. Ismerünk olyan magyar sajtótermékeket, amelyek hihetetlennek tűnő forgalmukat bizony vásárolt lájkokkal vagy robotokkal érik el és így olyan olvasottsági sávba kerülnek, ami sokkal magasabb bevételt garantál nekik, mint amennyit megérdemelnének. Ez persze tilos, csak nehéz ellenőrizni. Maguk is ismerik őket, csak azért nem mondom meg, melyek ezek, mert nem tudom bizonyítani az állítást, de szakmán belül azért terjed ennek a híre.

És hát ott van mindennek a hajtóereje: a reklám. Illetve a pénz, ami a reklámból befolyik. Ha az én oldalamon megjelenik egy fotó, és azt ábrázolja, hogy egy teraszon üldögélve, újsággal az asztalon sörözök, akkor nem történt semmi, maximum páran az egészségemre kívánják.

Azonban, ha – és ez némiképp független egyéb tevékenységemtől, tehát attól, mivel foglalkozom, hiszen mesterségesen is elérhettem a nézettséget – százezrek vagy milliók látják az oldalamat, akkor más a helyzet. Akkor nekem jár pénz az újságtól, amit olvasok, a sörgyártól, aminek a termékét iszom, a terasz tulajdonosától, ahol ülök és ha látszik az asztal vagy a szék márkája, akkor még a bútorgyártól is.

Ezért érdemes tehát mesterségesen és akár hazug, csaló módon is puffasztani a látogatottságot, robottal vagy vásárolt lájkkal, mert abban sok pénz van: ismerünk olyan csodaszámba illő eseteket, amiket csak azért nem nevezhetünk a nevükön, mert az online lájkbiznisz egészen egyszerűen bizonyíthatatlan. Például 2017 novemberében kezdte el felkapni a közönség a fejét arra, hogy egyes magyar oldalak népszerűsége rakétaként ugrott meg, váratlan területeken.

Legfőképpen Indiában, Pakisztánban.

Mága Zoltán például 560 ezer lájkot kapott pár hét alatt akkoriban abból a zónából, ami azért érdekes, mert az oldalát most, ebben a pillanatban is összesen 1 017 946 ember kedveli, valamivel kevesebb követi. A Gazdasági Versenyhivatal indított is egy vizsgálatot az ügyben, ami elsikkadt – be kell érnünk azzal a magyarázattal, hogy abban a pár hétben Mága művész úr igen divatos lett az indiai szubkontinensen és környékén.

Más oldalakról is beszélnek furcsaságokat, de ez a történet volt a legkirívóbb: azért itt már nem a lóláb lógott ki, nem is a ló, hanem az egész ménes.

Sőt, manapság az álhír-oldalak is felfedezték a Facebook forgalomnövelő hatását. Ők ugye olcsó reklámokkal operálnak, tíz-húsz forintot kapnak megtekintésenként, náluk létfontosságú a nagy forgalom. Ezt régebben kevésbé hatékonyan érték el, kevesebbet is kerestek, most azonban rájöttek arra, hogy létre kell hozni olyan várhatóan népszerű Facebook-csoportokat, amiknek elvben semmi közük hozzájuk, csak a gyakorlatban mégis ők üzemeltetik a bandát – és ha azoknak már elég nagy a létszámuk, abban osztják a szamárságaikat. Vegyünk egy példát.

A múltkorában írtam egy álhírről, amit az otpercpiheno című kamukollekció osztott meg, nem csak hazugság volt abban, hanem még uszítás is, most nem szedném elő a történetet – de utánaszámoltam a forgalmának.

Mint meg kellett állapítanom, négy, kifejezetten az otpercpiheno anyagainak megosztásra specializálódott Facebook-oldal, csoport is osztotta a hírt , vagyis a Látod kell, a Retrománia, a Retrográd és a Takarítsuk el. A Látod kell-nek potom 114 422 kedvelője van, a Retromániának 154 601, a Retrográdnak 137 634, a Takarítsuk el-nek pedig 78 038.

Ami azt jelenti, hogy mindösszesen legalább 484 695 ember találkozott ezzel a szamársággal is, a többivel is, csak a Facebookon. Illetve, ennél bizonyosan több, hiszen nem számoltuk a megosztásokat és azok megosztásait: végül is elmondhatjuk, hogy minimum félmilliós forgalma van minden ilyen hazugságnak és gyalázkodásnak, ami megfordul az otpercpiheno hasábjain.

Ezeket a marhaságokat legalább minden huszadik magyar anyanyelvű ember látja.

Lehet, hogy nem hiszi el: de látja.

Lépjünk még tovább: mennyibe kerül most egy lájk?

Itt van előttem a hirdetés:

1000 Facebook oldal vagy kép kedvelés 16,000 Ft

Termékleírás

1 Kedvelés =20 Forint

Összesen 1000 kedvelést szolgáltatunk bármely kiválasztott facebook képre, rajongói oldalra, csak a weboldal címére van szükség, a többit pedig mi nyújtjuk.

Várható szállítási idő: 3-5 nap

És, kérem, ez is szabályos üzlet, mert nem tiltja törvény.

Mármost, ha a magyar piacon ilyen üzelmek zajlanak nap, mint nap, talán nem is csoda, hogy a rendezettebb nyugati viszonyokhoz (és a fortélyosabb távol-keleti módszerekhez) szokott Facebook egyszerűen képtelen volt megfelelően paraméterezni a törlendő felhasználókat, és sok ezer ártatlan ember is a kitiltott álprofilok közé került.

Rendcsinálás előtt el kellett volna végezzen a vezetőség egy kurzust Magyarországból.

Bár lehet, hogy akkor az egész országot kitiltják.

A kialakult helyzet mindenképpen igazságtalan – de tekintve az elszabadult piaci viszonyokat, nem csodálkozhatunk rajta.

Szele Tamás