Szele Tamás: Mészáros Lőrinc életbölcsessége

Vasárnap van, ápoljuk kertjeinket és lelkeinket, Belaruszban épp kicsit nyugalmasabb a helyzet a korábbinál, tehát itt az ideje, hogy olyan témát vegyünk elő, mely egyaránt szolgálja lelkünk és elménk épülését, ráadásul gyönyörködtető is, szépségei okából.

Gyönyörűségei sokfélék, de tény, hogy Paulo Coelho sírva könyörög a receptért, Schopenhauer durcásan ül, „Életbölcsesség” című kötetével csontkezében, mely mától érvénytelen, ugyanis sikerült még életbölcsebb tanításokat mondania – Mészáros Lőrincnek. Igen, ő ezen a területen is különb mindenkinél, talán csak Orbán Viktornál nem, de mondjuk Zuckerberg a fasorban sincs. Se üzlet, se bölcselem terén, melynek virányait lesz szerencsénk a nagyérdemű elé tárni. Aranyat ér Mészáros mester minden szava, az örökkévalóságba kívánkozik: állítsunk néki ércnél maradandóbb emléket, hímezzétek falvédőre eszméit, álljanak azok minden magyar konyha falán örökétig!

Mészáros beszédéről a Pesti Srácok adott közre videótudósítást, a szöveges átirat a 444 áldozatos munkáját dicséri, így nekünk nem marad más, mint maga a tiszta műélvezet, amint a magasztos eszmék szárnyain vitorlázunk egy szebb világ felé, melyben kéz a kézben jár Ész, Szépség, Erő…

Ja, nem.

Különben Mészáros ezt a beszédet saját alapítványának konferenciáján tartotta, azok előtt a fiatalok előtt, akik ösztöndíjban részesülnek ettől az egylettől, így szerencsétlenek el sem menekülhettek – ezt hívjuk fizetett hallgatóságnak. De hallgassák is végig, a kutyaúristenit, mert a Mészáros Alapítvány, az elmúlt tanévben összesen 117 millió forintot juttatott 244 hallgatónak. Ezt a tanítást viszont az idei kedvezményezettek előtt tartotta a Mester, szóval meg kellett jelenni, különben nincs pénz.

De hagyjuk a prózai részleteket, merüljünk el a Gondolatok Óceánjában, sajkánkat vezesse biztos kézzel a Nagy Mészáros (majdnem azt írtam: a Nagy Kormányos, de olyan már volt: Mao Ce-tung).

Ahhoz, hogy sikeresek legyetek, ahhoz kevés az ösztöndíj. Azért nagyon sokat kell tenni. Elsősorban dolgozni kell mindig, folyamatosan. Munka, munka, munka.”

Ebből is látszik, hogy Mészáros nem Lenin: Lenin elvtárs azt mondta, „tanulni, tanulni, tanulni”, Mészáros elvtárs azt mondja: „dolgozni, dolgozni, dolgozni”! És ez a legjobb út ahhoz, hogy sikeres gályarabok lehessünk.

Mert a tanulás is munka, nem is kicsi. De a tanulással el tudjátok azt érni, hogy sikeresek legyetek.”

Akkor mégis Lenin?

Persze ahhoz még nagyon sok utat meg kell tennetek. És nem lesz egyszerű, azért előre mondom. Lesznek akadályok, lesznek sikertelenségek, lesznek sikerek, kisebb-nagyobb sikerek, de az igazi az, amikor eléritek a legnagyobb sikert az életetekbe. Azt nehéz megfogalmazni, hogy mi a legnagyobb siker az életetekbe, a munkátok, a családotok, ezt nehéz azt hiszem még így eldönteni, ebben a korban.”

Lesznek akadályok, de mit kell tenni, ha az ellenség gyűrűje körbevesz? Át kell törni az ellenség gyűrűjét, mondta a nagy Mao a Kis Vörös Könyvecskében. A nagy dolgok, például az élet is egyszerűek, a kérdések könnyen megválaszolhatóak, a válaszok hazugok. Lesznek akadályok és lesznek kisebb, valamint nemkülönben nagyobb sikerek, aztán lesz legnagyobb siker. Vagy esetleg nem lesz. De ne feledjük: mindenki onnan jön, ahonnan érkezik és oda jut, ahova kerül. Máshova például semmiképp, hiszen nem lehet máshol, csak ahol lesz. Mély tanítás ez, mélyebb a húrelméletnél.

De jaj, a Mester pesszimista. Tudja: disznók elé szórja a gyöngyöt, pusztába kiáltja nemes tanításait.

Fiatalok mindig újat akarnak, mást akarnak, mint az idősebbek. Mert azt gondolják, hogy ők még frissek, üdék, rugalmasak, és az öregek már elfáradtak. De ez nem azt jelenti, hogy az öregektől nem kell elfogadni tanácsot, vagy nem kell tőlük tanulni. Én nem mondom, hogy minden tanácsot el kell fogadni, hiszen én se fogadtam el minden tanácsot az idősebbektől. Inkább csak meghallgattam őket, bevallom nektek, és ritkán alkalmaztam azt, amit kaptam tőlük.”

Hiába, az emberfaj sárkányfog-vetemény, nincsen remény, nincsen remény… ő is itt okítja az ifjúságot, mégsem lesz egyikből sem olyan gazdag ember, mint ő. Legalábbis, míg Mészáros él. Afelől gondoskodik ő. De azért ne aggodalmaskodjék senki, minden jó lesz. Vagy nem.

Mert azt gondolom, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ő mire képes, és mit tud tenni. Valaki egyáltalán a bátortalansága miatt nem tud az életbe sikert elérni. Úgyhogy ne legyetek bátortalanok, bátorak legyetek! Hát a bátorság mellé néha kell a vakmerőség is. A vakmerőség nem csak a szerelembe kell, kell az életbe is vakmerőség. Tehát vakmerőnek is kell lenni, azt gondolom.”

Tényleg így mondja: „bátorak”. Már Mao elvtárs is megmondta, hogy a kínai kommunista „nem fél sem a nehézségektől, sem a haláltól”, ami az ő részéről érthető is volt, ugyanis amelyik kínai kommunista meghalt a nehézségek miatt, az már nem ment hozzá reklamálni, amelyik meg nem halt meg, az próbálta volna csak a felszólamlást, menten gondoskodnak a megboldogulásáról. Nem tehetek róla, Mészáros maximái stílusukban tényleg Mao Kis Vörös Könyvecskéjére emlékeztetnek, logikai értékükben pedig még inkább.

Szerencsésnek is kell lenni, illetve hát az nem rossz, ha az embernek van olyan társa, majd az életében vagy összejön egy olyan társ, akivel ezeket az akadályokat közösen tudják venni.”

Tanítványaim, gondoskodjatok tehát arról, hogy legyetek szerencsések. A régi vicc jut eszembe:

– Képzeld, bebiztosítottam a raktáramat tűzvész, betörés és földrengés ellen!

– És mondd, kérlek, a földrengést hogyan intézed el?

Tényleg, hogy intézi el az ember, hogy szerencsés legyen? Hajnalban kél, négylevelű lóherét szed a mezőn, egész nap álmos? Istálló mellé költözik, hogy mikor elmegy otthonról, mindig akadjon citrom, amibe beleléphet? Vagy hogy? A párválasztással kapcsolatban viszont vitathatatlan az az egyetemes igazság, miszerint ami jó, az nem rossz, tehát óvakodjunk a rossztól, mivel az nem jó.

Az életről sok mindent gondolok én jómagam is.”

Vagyunk így egy páran. De Mészárosról sosem hittük volna.

Mármint, hogy gondol. Bármiről, bármit.

Azt hiszem, elmondhatom, hogy sikeres vagyok. Persze azért ehhez sokat kellett tenni, hogy sikeres legyen az ember. És nem úgy kell megélni, hogy ez egy felsőbbrendűséget okoz az embernek. Nem, ugyanolyan polgár vagyok, ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, azt gondolom. Az más kérdés, hogy jó érzés, ha az ember sikeres, és jól mennek a dolgai, de azt gondolom, azért ez kevés. Tehát az élet az nem csak erről szól.”

Mi is azt hisszük, hogy ezt elmondhatja. És mi sem gondoljuk, hogy bármiben is felsőbbrendű lenne bárkinél, kivéve a neander-völgyi ősember egyes korai alfajait, de már a crô-magnoninak esetében rezeg a léc. Azt az elmondott eszmefuttatás bizonyítja, hogy ez a sikeres humanoid mennyire sapiens, örök kár, hogy soha nem tudhatjuk meg, miről is szól tehát az Élet, a Mindenség meg Minden, ugyanis itt véget ért a beszéd.

Így fogunk meghalni, hülyén, ha csak nem folytatja.

Az nem válasz, hogy negyvenkettő, az Mészárosnál egy alacsony haszonkulcs.

A szentmise véget ért, felebarátaim, menjetek békével.

Ha tudtok.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!