Szele Tamás: Mennyből a kormány…

lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok. Sok mindent kell előre leszögeznem, rögtön az első, hogy itt és most kisbetűvel fogom írni a karácsonyt, ugyanis köznév: volt tavaly is, lesz jövőre is, és főleg mert nem a politikusról lesz szó.

A második az, hogy nekem ezzel az ünneppel semmi bajom azon kívül, hogy anyagilag számomra most rosszkor van, szívesebben ünnepelném márciusban, addigra talán lesz pénzem rá… de a naptárnak én sem parancsolhatok.

Meg hát ez a karácsony kisbetűs is, mivel mutyival kapcsolatos.

Ilyenkor mindenkinek különösen fontos lesz a pénz (így annak az úrnak is, aki igen sok pénzzel tartozik nekem is, más kollégáknak is és már fél éve mindig jövő héten írja alá azt a szerződést, amiből majd nem fogja megadni), de legyünk őszinték: el is kél ilyenkor a bevétel, mert sok a kiadás. Aztán mindenki másképp szedi össze a szükséges összeget, én például dolgozni szoktam érte, csak az merőben improduktív dolog. Egyes lapok és hirdetési cégek munkatársai viszont most gyönyörű ajándékot kaptak, nem is fog fájni a fejük az anyagiak miatt.

Megkapták ugyanis karácsonyra a kormánytól a karácsonyt.

Vagy hogy is van ez.

Hát úgy van, hogy az összes kormánymédiumban – és néhány, hozzájuk nem tartozó orgánumban is – hatalmas, kolumnás, egész oldalas hirdetésekben kívánnak náluk boldog karácsonyt Magyarországnak. Az online hirdetések is ellepik az összes felületet, ahová csak befizették, de nem is csoda, hiszen tavaly óta a „boldog karácsonyt” nem egy jókívánság, hanem egy Orbán Viktor-idézet, tavalytól ő mondta, mindenki más csak utána következik. Azok is, akik száz évvel előtte mondták.

Hát, ez sok anyagi problémát megold, és ahol nincsenek ilyenek, ott igen jövedelmező – ráadásul se haszna, se értelme. Az ünnepi jókívánság ugyanannyira esne jól egy kisebb formátumban, esetleg színes fotó sem kéne hozzá, de rezesbanda nélkül még jó estét sem tudnak ezek az emberek kívánni, nem hogy boldog karácsonyt.

A rekorder a Magyar Hírlap, akik különben elég gyengén muzsikálnak eladott példányok tekintetében, már évek óta nem is auditálják őket, nehogy kiderüljön, az árusoktól több példány érkezik vissza, mint amennyit kinyomtak – náluk a tizenhat oldalból hármat foglal el ez a hirdetés, de jut belőle máshova is. A Magyar Nemzetbe kettő, a Népszavába egy.

Itt álljunk meg. Aki most felhördül, hogy „a Népszavába?” az gondoljon arra, hogy az ottani kollégáknak is enni kell, nekik is van családjuk, laknak is, és egy karácsonyi jókívánság hirdetését elutasítani azért nem lenne egyszerű, mert milyen alapon tennék? Boldog karácsonyért, áldás-békességért egyszerűen nem lehet megsértődni, bárki is kívánja. Magam voltam a tanúja, mint ottani külső munkatárs akkoriban, hogy a Vasárnapi Hírek főszerkesztője tavalyelőtt karácsonykor azért állt fel a székéből, mert ugyanilyen egész oldalas, ám sorosozó hirdetést vágtak be a karácsonyi számba. Ő meg azt mondta, szenteste senki se sorosozzék, kivágta a fenébe és lemondott: tisztesség, becsület néki, jellemes ember Kertész Anna, legyen sokak példaképe. Sorosért jogosan is haragudott: de egy karácsonyi jókívánságért nehezen lehetne.

Tovább megyek: a Zóna nem kormánypártiságáról híres, de ha most keresnének meg azzal, hogy piaci áron szeretnék ezt a hirdetést nálunk elhelyezni, rábólintanék: ez nem vágna jellembe, becsületbe és évekig élhetne a bevételből a lap. No, de ez a veszély nem fenyeget, még a Népszava is csak amolyan apró, mellékes kriszkindlit kapott a KESMA-ra hulló pénzesőben, mint szegény gyerek gazdagéknál karácsonykor: levetett cipő, picit törött baba jutott neki, az igazi ajándékok a család édes gyermekeinek járnak.

Viszont a jelenség megmutatja, mi a kormány hirdetési kampányainak a valódi értelme: szóljanak akár Sorosról, akár migránsozásról, akár Junckerről, akkor is az a céljuk, hogy pénzt kapjanak a kliensek. Ahogy a kerítésnek is, a Liget-projektnek is, az összes stadionnak, sportversenynek, dohányboltnak, mifenének.

Apropó mifene és ajándékok.

A legügyesebb ajándékozást mégis a Magyar Nemzeti Bank hozta össze. Igaz, kellett hozzá egy műemlék ingatlan, a várban, de csak sikerült átjátsszon a saját alapítványának teljesen törvényesen és ajándékozás útján 4,7 milliárd forintot.

Szóval, azt úgy művelték, mint az Index írja, hogy:

Az MNB az idén novemberben jelentette be, hogy nettó 8,7 milliárd forintért megvette az Úri utca 21. alatt található régi városháza épületét. Az MNB-s képzési központnak, a Bölcs Várnak is helyet adó ingatlan az elmúlt években a jegybank által létrehozott Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítvány (PADA) tulajdonában volt.

A jegybank az épületet valójában 2014-ben egyszer már megvette. Matolcsyék akkor 1,9 milliárd forintot fizettek a Magyar Tudományos Akadémiának a műemlékért, ahol korábban az MTA Nyelvtudományi Intézete működött.

A tulajdoni lap szerint az MNB csupán három hónapig volt az ingatlan tulajdonosa, az ugyanis 2014 tavaszán átkerült a PADA-hoz. A 3758 négyzetméteres házat az alapítvány újíttatta fel és építtette át, a több éven át tartó munkálatok négymilliárd forintot emésztettek fel, amit a PADA akkoriban a szintén az MNB-től kapott indulótőkéjéből tudott kifizetni.

Ezután vásárolta vissza novemberen az MNB az épületet, amit ingyen odaadott még 2014-ben. Így, ha a felújítás költségeit le is vonjuk a vételárból, a PADA 4,7 milliárd forintot szerzett a jegybanktól. Az MNB úgy gondolja, nem csinált rossz üzletet, ugyanis az évek alatt felment a műemlék épület értéke.

A Bölcs Vár vételára a Royal Institution of Chartered Surveyors (RICS) értékbecslési szabvány alapján került meghatározásra, mely az épület egyedi paramétereit, a felújítás költségét, illetve az elmúlt évek jelentős ingatlanpiaci árnövekedését is alapul vette” – válaszolta a jegybank arra a kérdésre, hogy milyen módszerrel határozták meg a 8,7 milliárd forintos vételárat.” (Index)

Na, kérem, ez a kunsztstikli. Megveszem – elajándékozom az én kedves magzatomnak, a Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítványnak – kifizetem a felújítást is – majd visszavásárolom az alapítványtól, hogy annak legyen pénze bőven. Miért is volt szükség erre a hercehurcára? Mert ha szimplán odaadják a pénzt, az teljesen más elszámolás alá esik, mintha az összeg az alapítvány üzleti tevékenységéből folyt volna be… így már teljesen elveszítette közpénz jellegét, ez egy ingatlan-tranzakció bevétele, amihez senkinek semmi köze.

Nem mondom, ügyes, ügyes. Kár, hogy mutyiban, sikkasztásban nincs Nobel, mert ez a húzás esélyes lett volna rá. Még nem Panama-csatorna, de ígéretes tehetség munkája.

Szóval, szép ünnep a karácsony, hull a pénz és pénzik, Micimackók nézik, azon csodálkozom, még nem alakultak ki pénzakadályok egyes csomópontokban. Ajándék is van dögivel, aki ad magára valamit, legalábbis műemléket osztogat, vagy kolumnás hirdetést.

Akkor boldog karácsonyt mindenkinek, akinél nincs pénzeső.

Így, előre és ingyen.

Mert nálunk nem fogja hirdetni a kutya sem, oldjuk meg a magunk emberségéből.

Ha már nekünk az jutott az egész betlehemezésből, hogy mi legyünk a játékban a barmok.

Még csak nem is a pásztorok – a barmok.