Szele Tamás: Méhek a megállóban

Fura egy hely ez a világ, ugyanis ami első látásra tökéletes őrültségnek tűnik, az gyakran ésszerű dolog, ami elsőre logikus lenne, az időnként sokba kerül végül és nem biztos, hogy megéri – körülbelül így kerülnek a méhek is a nyolcadik kerületi buszmegállókba, sőt, még ígyebbül, már ha egyáltalán odakerülnek.

Mert az még távolról sem olyan biztos.

Mármint méhecskék.

Mármint buszmegállókba.

Persze, ezt az Origóból tudom, ami igen nagy megrökönyödéssel pertraktálja az esetet írásában (mármint, abban az írásában, amit egyenesen a Hír TV-től másoltak, szó szerint, és amely egy Hír TV-s beszélgetőműsor kivonata). Istenem, szegény origósok nem szeretnek megdolgozni a pénzükért, de hát ha valódi munkáról lenne szó, nem is nagyon volnának képesek rá: gályázás nekik a sajtó, az ilyen esetekben látszik, mennyire szánni valóak ők… na, de lássuk mit mond ez az írás, amit már én is idézek, így, harmadikként – csak én utána is mentem, mi a helyzet az ötlet körül.


A VIII. kerület balliberális képviselői méheket akarnak telepíteni a buszmegállókhoz. Az ötlet egy klímavédelmi munkaanyagban szerepel, melynek célja, zöldítsék a buszvárókat, a növényekbe pedig tegyenek méhkasokat. A Fidesz helyi szervezete jószándékú, de szakértelem nélküli környezetvédelemnek tartja az ötletet – írja a HírTV.hu.

Józsefváros fideszes önkormányzati képviselője a Bayer-showban beszélt a kerület balliberális képviselőinek klímavédelmi javaslatáról. Ferencz Orsolya egy munkaanyagra hivatkozva azt mondta: Ilyen klímastratégiát sikerült nekem is munkaanyagként látni, ahol az volt a nagy ötlet, hogy a buszmegállókba telepítsenek zöld növényzetet, amibe méhkasokat és méhecskéket lehet majd tenni – mondta Ferencz Orsolya, a VIII. kerület Fidesz-KDNP-s önkormányzati képviselője.” (Origo)

Hát ha mondta, biztos látta is. Első pillanatban persze, hogy mindenkinek rémlátomásai támadnak összecsípett utasokról, öregekről, gyerekekről, mindenhol zúgó méhrajokról, de csak lassan a testtel. Az írás folytatásában említik, hogy „a munkaanyag nem nyilvános még”, ami magyarul annyit tészen: ez egyelőre ötletnek sem nevezhető, csak felmerült. Fogadjuk el munkahipotézisként, hogy ezt látta valahová leírva Ferencz Orsolya, és gondolkodjunk el.

Hát a méhkaptárok a Baross téren tényleg színt és izgalmat csempésznének az életünkbe, meg kell hagyni, a melléjük telepített zöld növényzetnek pedig kivétel nélkül mindenki örülne, csak a méhek nem tartanának sokáig. Mert telepítsünk mi ide akár esőerdőt is nekik, ez a szennyezett, koszos levegő, a város egyik legforgalmasabb pontján hetek, de maximum hónapok alatt végezne velük. A növények jobban bírnák, bár azokat is kéne gondozni, de mindenképpen kellemes látványt nyújtana, ahogy a tér egyik oldala zöldbe borul – bár mondjuk épp az az oldal, ahol egymásba érnek a buszmegállók, a hetedik kerülethez tartozik, és tőlük nem jött hír ilyen klímavédelmi intézkedésről. Igaz, még jöhet, és akkor igen szép lesz, árnyas lombok alatt várjuk majd a komplett hetes buszcsaládot.




Persze, dehogy így nézne ki, de erről később.

Hanem hát: ki írta ki ezt a programot?

Bizony, még az előző vezetés, éspedig „Helyi klímastratégia kidolgozása, valamint a klímatudatosságot erősítő szemléletformálás Józsefvárosban” címmel, tavaly. Még változtattak is rajta augusztus 19-én. Szóval, nem épp a mostani vezetés környezetvédő hóbortja, ahogy azt be szeretnék állítani. Az igaz, hogy az eredeti pályázatban nem volt szó buszmegállókról, az inkább rendezvényszervezésre koncentrált, autómentes napra, Ludovika fesztiválra, konferenciára a tárgyban, miegyébre, márpedig az bizonyos is, hogy a klímavédelem legjobb módja, ha sem nem zöldítjük a környezetet, sem nem teszünk semmit a szennyezése ellen, sőt, még a szemetet sem gyűjtjük szelektíven, hanem ezzel szemben minél több és drágább rendezvényt szervezünk, ahol lehet enni, inni és csépelni a szót.

Valószínűleg ezt a tavalyi pályázatot értelmezhették újra, kreatívabban az önkormányzatoknál megszokottnál vagy ennek alapján kezdhettek el ötletelni – voltaképpen mindegy is, az a lényeg, hogy inkább egy zöld buszmegálló, mint ezer bankett és szakmai konferencia meg fesztivál.

Na jó, de az Égre, mi a fenéért pont buszmegálló?

Azért, mert az már ki van próbálva, azzal működik a dolog.

Bizony-bizony. Az Origo és a Hír TV nem nézett utána, de az a helyzet, hogy Utrechtben már tavaly nyár óta léteznek is ezek a megállók. Ugyanis Hollandia területén mintegy 358 méhfaj él, melynek már több mint fele veszélyeztetett, és felkerült a Holland Vörös Listára (RL). Mármost Utrecht városának vezetői felismerték az egyre növekvő problémát, és egy ötletes megoldást találtak ki. Méhbarát menedékké – virágzó állomásokká – alakították a buszmegállókat, hogy támogassák a beporzó populációt. Nem kevesebb, mint 316 buszmegállóról van szó, persze ne úgy tessék elképzelni, hogy a megálló egy akáclugas, és mellette állnak a kaptárak, kasok, hanem úgy, hogy zöld növényeket és vadvirágokat telepítettek a megállók tetejére, hogy eleséget szolgáltassanak a veszélyeztetett méhpopuláció számára. A pozsgások és a virágok kellemes látványt nyújtanak, és elősegítik a finom por kiszűrését a levegőből, valamint az esővizet is felfogják. Sőt, Utrechtben a városi vezetés támogatja a 20 négyzetmétert meghaladó méretű háztetőkön a saját zöld tetők kialakítását is.




Kaptárról, kasról Utrechtben nem volt szó, azt vagy Pesten írhatta hozzá valaki vagy hozzágondolták a kormánysajtóban: mondjuk az utrechti példa épp azt mutatja, hogy ez nem csak működhet, de kifejezetten jó ötlet is, ráadásul nem érkeztek hírek Hollandiából arról, hogy vészes ütemben nőne a méhcsípések száma. A magyar kormánysajtó egyszerűen eltúlozta a dolgot – de hát akkor miért beszélt Karácsony Gergely méhekről az Origo írása szerint?

Beszélt ő, hogyne beszélt volna, azt is mondta, hogy Budapestet méhbarát várossá kéne alakítani – csak éppen nem most mondta. Hanem tavaly június 23-án. És akkor sem azt mondta, hogy az utasoknak nem kell aggódniuk a méhtámadásoktól, mert azok nem bántják az embert, ha az ember sem bántja őket”, hanem teljesen mást.

Felesleges tartani tehát a méhrajok bősz támadásától a buszmegállókban, amennyiben egyáltalán telepítenének is méheket, azok – ha életvitelszerűen szívnák – ettől a finom nyócker-levegőtől hamar elpusztulnának. De a zöld buszmegállók hasznosak is, szépek is lennének, bár tény, hogy foglalkozni kéne velük, ápolni őket, néha locsolni, nyírni, hogy el ne vaduljanak.

Mielőtt azt mondanák, hogy szürreális kép a fűnyírós a háztetőn, gondoljanak bele: Utrechtben működik.

Miért ne követhetnénk az utrechti példát?

Csak azért ne tegyük, mert most a fővárosnak és a nyóckernek nem kormánypárti a vezetése?

Azt mondanám: felesleges aggodalmaskodni, de van annál feleslegesebb dolog is.

Például Origót olvasni. És elhinni.