Szele Tamás: Matolcsy Patmoszon

Akkor most fel van adva a lecke, kérem: ahogy megfogalmaztam, eddig csak szép volt ez a mi szakmánk meg nehéz, mától már izgalmas is. Mondjuk úgy: emelték a téteket, eddig csak éhen halni lehetett, ha jól dolgoztunk, most már be is csukhatják az embert a tisztességes sajtómunkáért.

A felhatalmazási törvény hatályba lépett, tehát igaz ugyan, hogy eddig sem közöltünk álhíreket, sőt, harcoltunk ellenük, de mostantól különös gondot kell fordítani arra, hogy csakis a hivatalos kormányforrásokból publikáljunk bármit és mindent, ami a járvánnyal kapcsolatos. Ha ez a törvény, ez a törvény, betartjuk. De egyébként?

Egyébként is igyekszik az ember megbízható, hivatalosnak tekinthető hírforrásokra támaszkodni, olyanokra, amelyek a világért sem zavarnák a járvány elleni eredményes védekezést, álmukban sem, ráadásul szavahihetőek is.

Na, egyet tessék mondani.

Még az első kritériumnak megfelelne jó néhány, de a másodiknak nehezen. Ezer szerencsénk, hogy van nekünk egy jegybankelnökünk. Ugyanis mindent elhinnék, csak azt nem, hogy Matolcsy György Huba rémhíreket terjesztene vagy ellensége volna a mostani magyar kormánynak. Olyan márpedig nincs, ha az ő írásaival foglalkozunk, biztos terepen járunk, vele nem lehet tévedni. Oszlopa ő a kormányzatnak. Lássuk csak, mit is ír az ő okos blogjában, a növekedés.hu-n?

Hajjaj.

De nagyon hajjaj.

Ezt biztos, hogy a Matolcsy írta?

Biztos. Mert más nem merne a mostani törvényi környezetben ilyeneket írni. Bár azt nem tartom kizártnak, hogy Matolcsy jegybankelnöknek fogalma sincs a felhatalmazási törvény tartalmáról, azért ilyen bátor.

Vagy ha nem bátor, akkor, mint a viccben: vak. De hát min rökönyödtem én meg ennyire? Lássuk.

Drámaian indult a 2020-as évtized, de a következő hét év, sőt az egész évtized is hasonlóan viharos lehet. A hét napsütéses évre következő hét borúsabb év mindig nehezebb, a kockázatok erősebbek, a kihívások nagyobbak. Cserébe a lehetőségek is nagyra nőnek, aki nyer, az nagyot nyerhet versenytársaihoz képest.”

Ezzel még csak annyi a baj, hogy mintha nem bízna a szerző a kormány egy hét múlva bejelentésre kerülő gazdaságélénkítő csomagjában. Pedig bíznia kell, ha valakinek, hát neki mindenképpen.

A 21. század 20-as évei a politika terén rokonságot mutathatnak a 20. század 40-es éveivel. A 80 éves történelmi ciklus háborús éveket ígér. Akkor a második világháború és a hidegháború első szakasza jött, most jellegében új összeütközések sora érkezhet.”

Hát, ha én írok ilyent a magam feje után, akkor ez rémhírterjesztés a javából, ha ő írja: elemzés, csak annak kissé kurta.

A magam részéről egyetértek abban, hogy katonapolitikai szempontból egészen érdekes helyzet állt elő, ugyanis jelenleg lehetséges az, hogy egyik állam megtámadja a másikat, az is lehetséges, hogy komoly vagy nagyon komoly károkat okozzon egyik a másiknak vagy másik az egyiknek, csak éppen – a szó klasszikus értelmében vett háború lehetetlen. A klasszikus háborúnak ugyanis Szun Tzu óta pont az a célja, hogy ne csak elfoglaljuk, hanem meg is szálljuk és ellenőrzésünk alatt tartsuk a másik állam területét, azonban ez csak nagy létszámú gyalogság bevetésével lehetséges.

Mi történik, ha nagy létszámú gyalogságot mozgósítunk mostanság, csapatokat vonunk össze, hadakat mozgatunk? Igen, el tetszett találni: nem az ellenség végez a seregünkkel, hanem a járvány, a harmincéves háborúban nem egy ehhez hasonló eset fordult elő, csak akkor a pestis és a kolera gondoskodott erről. Szóval: az összeütközések, ha mostanság sor kerül rájuk egyáltalán, „jellegükben” valóban újfajták lesznek. De a magam részéről nem hiszem, hogy lenne olyan alaposan megszervezett állam jelenleg a Földön, ami képes lenne katonai akciókra összpontosítani ebben a helyzetben. Illetve van egy csomó, csak azok majd nagyon meg fogják fizetni az árát. És nem pénzben, hanem emberben.

Hanem látom ám Matolcsy bátor kormánykritikáját is. Ha én írom, hogy politikai szempontból a negyvenes évek éledtek újjá a felhatalmazási törvény elfogadásával (vagy inkább a harmincas évek Németországa), akkor én bizalmatlanságot keltek a kormányzat ellen, „sivalkodok” és liberális picsogónak nevez a kormánymédia, melynek szókincse e tárgykörben a sarki Zöld Takony mennyiségi borozóból származik. Ha Matolcsy írja, nem baj.

Hát, van a jódli meg van a bóvli a latin közmondás szerint. Illetve, a rómaiak még úgy mondták, hogy Quod licet Jovi, non licet bovi”, amit szabad Jupiternek azt nem szabad az ökörnek. Esetünkben Matolcsy a jódli, én vagyok a bóvli, de jól esik, hogy a jegybankelnök kimondja, amit nekem nem szabad vagy nem okos. Csak be ne csukják érte.

A 2020-as évek gazdaságilag rokonságot mutathatnak az 1970-es évekkel. Az 50 éves történelmi ciklus gazdasági és pénzügyi felfordulásokat ígér.”

Hát, ez a gondolat sem hurráoptimista, bankelnök úr, hallgasson rám, mikor nehéz időkben ehhez hasonlókat ír le az ember, legalább annyit tegyen hozzá, hogy „kivéve a gyevi bírót”, „kivéve Magyarországot”, mert jobb a békesség.

Az Európai Unió hanyatlása Ázsiához és az angolszász világhoz képest megállíthatatlannak tűnik. A Visegrádi térség és az eurózóna déli csoportja között történelmi helycsere megy végbe. Az új jellegű háborúk innovációs forradalmat hoznak a technológia, a pénz, a kormányzás és a politika terén.”

Hol üdült legutóbb, uram, Patmoszon? Abból gondolom, hogy egy ottani illetőségű ismerősömnek, bizonyos Jánosnak voltak hasonló apokaliptikus látomásai, erős szerek járhatják azon a szigeten. Ezekkel a jóslatokkal azért kell vigyázni, tudja, mert ha tét nélkül saccolgatunk, akkor még csak-csak elmennek, de ha gazdaságpolitikát építünk rájuk, márpedig magának az a foglalkozása, és a végén elmarad ezért vagy amazért a „történelmi helycsere”, netán nem kerül sor az „új jellegű háborúkra”, hatalmasat bukik vele a teljes gazdaság. Hallgasson egy tapasztalt ember szavára: ahogy utasszállítóval sem lehet műrepülni, jegybanki gazdálkodást sem kéne látomásokra alapozni…

De tényleg, hogyan képzeli a valóban közelgő, sőt, nyakunkon lévő gazdasági válság elleni lépéseket? Mitől lesz itt növekedés?

A növekedés kiemelt eszközeit is ismerjük, mert építettünk rájuk az elmúlt 100 év legsikeresebb évtizedében, 2010 és 2019 között. Ezek:

Magas beruházási ráta, erős lépések egy tőkeintenzív növekedési pálya felé.

Erős fogyasztási dinamika, amit a bérek emelkedése, a családi juttatások, a hatékony adórendszer és a hitelbőség tartanak fent.

Fejlett technológia import és exportpiac teremtése a külföldi működő tőke beáramlása révén.

Kétszámjegyű hitelbővülés a vállalati és háztartási hitelek terén.

EU forrásbeáramlás, gazdaságfejlesztési súlyponttal.

Foglalkoztatásbővülés minden korcsoportban és képzettségi rétegben.”

Másként szólva, induljon a bankóprés meg a banzáj, ha mindenhol és mindenben sok lesz a pénz, akkor mindenkinek sok pénze lesz. Kétségtelen: csak mennyit fog érni, ha mindenkinek temérdek lesz belőle? Meddig lehet hiteleket kihelyezni nyakra és főre? Valamint, ha a korábban említettek szerint az Európai Unió hanyatlása megállíthatatlannak tűnik, akkor hogyan lesz abból „EU forrásbeáramlás, gazdaságfejlesztési súlyponttal”? Ezek az eddigi módszerek, újabb ötlete, a jelen helyzetben alkalmasabb nincs?

A jó évekből is kiemelkedő 2018/2019 -es esztendők titka az volt, hogy valamennyi növekedési forrás egyidejűleg működött. A következő, kihívásokban gazdag hét év /2020-2026/ kulcsa ezek megőrzése, valamint a 2020-as évtized különleges lehetőségeinek kihasználása.”

Ja: nincs. Talán jobb, az eddigiek is felértek egy Stephen King- vagy Lovecraft-összessel. A továbbiakban merész jóslatokba bocsátkozik, tizenkét pontban, melyek közül még a legenyhébbek azok, melyek szerint:

A szolgáltató szektor leáll, majd újraindul és a turizmustól a szállításig, az ingatlanpiactól az informatikai szolgáltatásokig a növekedés erős motorjává és a fizetési mérleg biztos egyensúlyi pillérévé válik.”

Adja Isten.

Ma nem ismert technológiákból /ezek között már jelentős számban találunk majd magyar szabadalmat/ és területekről – egészségipar, hadiipar, mesterséges intelligencia-alapú szolgáltatások, járműipari beszállítások, mezőgazdaság- és élelmiszeripar, zöldiparok, kreatív iparok – jöhet majd a magyar növekedési többlet, tehát a gazdasági felzárkózás jelentős része.”

Csakhogy ha ezeket a technológiákat ma még nem ismerjük, honnan veszi, hogy 1. sok lesz köztük a magyar szabadalom, 2. egyáltalán bármiféle magyar növekedési többlet származik majd belőlük? Nem kéne megvárni, míg megismerjük őket? És ha olyasmi kell hozzájuk, mondjuk titánium vagy higany, amink nincs?

Száz szónak is egy a vége, Matolcsy lendületesen zárja az írást:

Szabó Dezsőtől megtanultuk, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Tegyük hozzá, hogy minden ma élő magyar egyben a következő évtized lehetőségeinek a megragadásáért is felelős.”

Én azért arra kérném a tisztelt bíróságot, tekintve a jelen törvényi hátteret, jogi környezetet, hogy jóllehet egészen sok magyarért képes és hajlandó vagyok felelősséget vállalni, azonban Matolcsy jegybankelnök – kijelentései alapján – hadd ne tartozzon közéjük, érte én nem szeretnék felelős lenni…

Bár ha van egy kis szerencséje, az ő ügyét majd nem bíróság tárgyalja.

Hanem konzílium.