Szele Tamás: Mária országa

Rövid leszek: Németh Szilárd többek között erkölcsi példaképnek nevezte tegnap Wittner Máriát – és tévedett. Wittner Mária a Google alapján még ennél is sokkal több, egészen egyszerűen minden és bármi, alfa és ómega, kezdet és vég, de ezen kívül esetleg csizmadia és kéjgáz is, szóval Vödörfejű Rajmund palotagróf alaposan alábecsülte azzal, hogy csak erkölcsi példaképnek tartja.





Aki most azt várja, hogy elemezgetni fogom Wittner Mária erkölcseit, az nagyot téved: én is ismerem a már megjelent beszámolókat bablevesekről és másokról, de mivel ezeket nem tudom bizonyítani, nem is ismertetném őket, tessék beírni a keresőbe, lehet informálódni, Asperján György például elég részletesen írja le, amit ez ügyben tud, én ebbe nem szeretnék beleavatkozni: végső soron nem is a szó polgári értelmében vett erények a fontosak esetünkben.

Hát akkor mi?

Vegyük magát a hírt, az MTI-ből, csak kicsit kivonatolva – ne mondhassák, hogy hazudok, ám azért rövidítem valamelyest, mert hosszú.

Wittner Mária a saját szenvedésein, az 1956-ban tett tanúságtételén, harcán keresztül, majd a rendszerváltás utáni tevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy ma Magyarország független ország legyen – mondta a Honvédelmi Minisztérium (HM) parlamenti államtitkára hétfőn Budapesten, az 1956-os halálraítéltről készített film beharangozóján, Wittner Mária jelenlétében.

Németh Szilárd a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban, a Kortanúk – ’56 lángjának őrzője: Wittner Mária című filmet ajánlva úgy fogalmazott: 1956-ban idegen hadsereg érkezett az országba, hogy eltapossa a forradalmat, de nem tudták eltaposni „a szabadságszerető magyar nép lángját”.



Ennek a szabadságszerető magyar népnek az egyik legkiemelkedőbb, legszebb, legtisztább példája Wittner Mária, 1956 hőse – tette hozzá az államtitkár. (…) Wittner Mária az egyéni szabadság, az emberi szabadság, a nemzeti szabadság és a keresztény szabadság megtestesítője mindannyiunk számára. (…) Wittner Mária fegyverrel, tollal harcolt, és tettel és szóval harcol Magyarország függetlenségéért, a magyar emberek szabadságáért, jólétéért. „Te vagy számunkra az erkölcsi mérce, az előttünk járó példakép” – jelentette ki.

Wittner Mária az eseményen arról beszélt, a szabadságszerető magyar népet „mindig valaki függősége alá tolták be”.
„Most szabadok vagyunk, de a hiénacsapat működik” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy az ellenzékiek tulajdonképpen „a szabadság ellenségei”. Azt mondta, a kommunisták a „rózsadombi paktum miatt védelmet kaptak”, megúszták a számonkérést, de „még mindig törekednek vissza a hatalomba”. (…)





A filmben Wittner Mária mesél gyermekkoráról, a forradalom előtti évekről, az októberi eseményekről, a siralomházban eltöltött 8 hónapról, majd az életfogytiglanra változtatott ítélettel börtönben töltött évekről, egészen az amnesztiával szabadulásig. Beszél Nagy Imre egykori miniszterelnök újratemetéséről és a parlamenti munkájáról is.” (MTI)

Summásan ennyi, nekem azért volna pár megjegyzésem. Az első, hogy a nagytudású Németh Szilárd a fegyver és a toll mellé odatehette volna a teljesség kedvéért a sípot, dobot és a kereplőt is, ugyanis hősnőnk egy időben ezekkel harcolt leginkább, gyakran akár egyszemélyes tüntetések útján: természetesen kizárólag az egyéni, emberi, nemzeti és keresztény szabadságért, egy kicsit sem vezérelte bosszúvágy vagy fanatizmus. Az, hogy a Rózsadombi Paktumot emlegeti, ami sosem létezett? Ami egy amerikai magyar szélsőjobboldali lapban született, 1992. február 20-án és menet közben is alakítgatta például a Szittyakürt, hogy alkalmas legyen összeesküvés-elméletnek? De kérem, a hölgy világában ez is létezik, ahogy a hétfejű sárkány is, ne zavarjuk az éltes matrónát, sőt, heroinát tényekkel. Hogy az egész Wittner-kultusz egy aktuálpolitikai manőver, mindig is az volt, és csak azzal az eleven emberrel lehet ezt megcsinálni, aki még arra sem alkalmas, hogy észrevegye: őt kihasználják?

Vagy esetleg még örül is neki?

Alkat és hajlam kérdése, kérem.

Ez mind eltörpül ahhoz képest, hogy Németh mester valóban alábecsülte a film főszereplőjét.

Nem csak erkölcsi példakép ő, hanem gyakorlatilag minden, minden a világon, univerzális tehetség.

Erre úgy jöttem rá, hogy beírtam a Google keresőjébe azt, hogy 888.

Ez a médiaipari termék is közölte az MTI hírét, kicsit átfogalmazva, hogy lehessen szignálni, de lényegi változtatások nélkül, ám sajátként közölve, flekkdíj az is – azonban a kereső jobban mérte fel Wittner Mária jelentőségét, mint ők maguk, ugyanis ma reggel az ő képe került a 888 minden híréhez bélyegképként.

Mindenhez.

Így közölte Wittner Mária (a képen ugyanis mikrofon előtt áll), miszerint

Megvan az Uruguay elleni magyar keret”

de tőle tudjuk azt is, hogy

Jeremy Clarkson sem akarja, hogy a neomarxista Corbyn legyen az angol miniszterelnök”

sőt, külpolitikai szempontból különös jelentősége van annak, hogy Wittner közölte:

Jé, még sincs „náci vészhelyzet” Drezdában”.

Lenyűgöz a sokoldalúsága, annak ellenére, hogy tudom: ez valamiféle szerkesztőségi ügyetlenkedésnek volt köszönhető, a későbbi hírekben már csak arra került rá a képe, hogy

Hivatalos: az USA tényleg kilép a párizsi klímaegyezményből”.

Hát kérem, mondom, pusztán erkölcsi példaképnek nevezni azt, aki mindezt tudatta a világgal a 888-ban, otromba lebecsülése a képességeknek: Wittner tulajdonképpen az összes, ott közölt hírhez stimmel, mindegyikről elhihető, hogy tőle származik.

De az összes kormánydöntésről, intézkedésről is.

Lehet, hogy az egész KESMA tulajdonképpen ő?

És az egész kormány is, Parlamenttel és közigazgatással együtt?

Nem zárnám ki, ahogy elnézem a dolgokat.

Mintha vagy az ország változott volna Wittner Máriává, vagy ő az országgá.

Ez itt, körülöttünk Wittner Mária országa.

Olyan is.