Szele Tamás: Listakereskedelem

Kérem, jobb, ha belátjuk: a magyar választási rendszer mindenre alkalmas, csak arra nem, amire kitalálták. Én ugyan azt mondanám, ne adjuk fel, mert lóversenyfogadásra talán még használható lenne, de ne feledjük: a lovin nem viccelnek, ott kérdezés nélkül vész nyoma annak, aki csalni próbál, szóval még erre a célra is gyökeresen át kéne alakítanunk a szisztémát.

Mármost miből gondolom én ezt? Olvasgatom a hvg.hu-t és azt látom benne, miszerint:

„Nyolcvanan megvették a választási névjegyzékben szereplők adatait”

Elsőre átsiklottam volna a hír fölött, elvégre szabadságon vagyok, ha megvették, legfeljebb megvették, főzzenek belőle pálinkát vagy süssék ki bő olajban és egyék meg szalmakrumplival, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat: mire jó az nekik? Lássuk csak az írást!

„Az október 13-ai önkormányzati választáson induló jelöltek és jelölőszervezetek megvásárolhatták a névjegyzékben szereplők név- és lakcímadatait; a Nemzeti Választási Iroda (NVI) adatai szerint ezt 80-an tették meg.

A választási eljárásról szóló törvény szerint a választásra nyilvántartásba vett jelöltek és listát állító jelölőszervezetek kérhetik a választási irodáktól a szavazóköri névjegyzékben szereplő választópolgárok név- és lakcímadatait közvetlen politikai kampánytevékenység folytatása érdekében.

Ennek feltétele volt, hogy amennyiben a jelölt kérte az adatokat, igazolja, hogy 149 ezer forint adatszolgáltatási díjat befizetett a Nemzeti Választási Iroda számlájára. Ha a listát állító jelölőszervezet kérte az adatokat, az adatszolgáltatási díj a megyei listán megválasztható képviselőknél egyenként 149 ezer forint volt.

Az NVI adatai szerint országszerte 80 jelölt és jelölőszervezet vásárolta meg az adatokat a közvetlen kampányhoz.” (MTI, hvg.hu)

Ha ugyan ahhoz. Mert mintha emlékeznék én valami hasonló névjegyzékes ügyre, csak az maszekban ment… igen, igen, pár hete foglalkoztam vele, a zuglói holt ajánlók kapcsán. Ugye Zuglóban annyira dübörgött a kampány, hogy meghasadtak a sírok is, és az elholtak kiszálltak hantjukból ajánlani a Munkáspárt és a Mi Hazánk jelöltjeit.

Persze szó sem volt sem rendes, sem rendetlen feltámadásról, a megoldás az lehet, hogy a zuglói pártszervezetek megvásárolhatták a már tíz éve forgalomban lévő Seres Mária-féle listát, csak épp tíz év nagy idő, azalatt pár rajta szereplő választópolgár elhunyhatott. Csak a pontosság kedvéért: az adatbázis még 2009-ben jött létre, akkor ugyanis Seres Mária népszavazási kezdeményezést indított az országgyűlési képviselők számla nélküli költségtérítésének megszüntetéséről. Az aláírásgyűjtés példátlan sikerrel zárult, civilként máig megdönthetetlen számú, 605 885 aláírást gyűjtöttek össze. Aki akkor aláírta ezt a kezdeményezést, biztos lehet benne, hogy minden későbbi álpárt ajánlói között ott szerepel a neve – ha él, ha nem, ugyanis ennyi év alatt azért történhetett az aláírókkal egy és más. De az adatbázis most is Seres Mária és Stekler Ottó kezében van (habár jog és törvény szerint meg kellett volna semmisíteniük), ma is használják.

Igen, ez volt a kamupártok csodafegyvere, amivel igényelhették a költségvetési támogatást, ezt a 2013-ban elfogadott, most is hatályos LXXXVII. törvény lehetővé teszi. A központi költségvetés ennek értelmében támogatja a választási kampányt, komoly pénzekkel. És elindulnak a létező, valamint legkevésbé sem létező pártok a mindenféle választásokon, persze nem nyernek, de a támogatási pénzeket lenyelik – illetve, adott esetben felhasználják az aláírásokat arra, hogy mindenképpen elindulhassanak.

Azt nem kétlem, hogy minden választáskor szép summát hozott ez a kis adatbázis a tulajdonosainak, de lám, vége a jó világnak – a jelek szerint államosították az ajánlóbizniszt.

Mért mondom ezt?

Tegyük fel, én képviselőjelöltként indulni kívánok az önkormányzati választásokon. Ehhez nekem ajánlók kellenek, akiket vagy ajtóról ajtóra, netán a tér sarkán standolva gyűjtök össze, vagy inkább veszek egy névsort, ugyanis a többszörös ajánlás legalizálása óta a kicsi kutya sem fogja ellenőrizni az általam beadott ajánlónévsor hitelességét. Egyvalaki tehetné meg: a tudatos választó, az néha ki is kéri, a lajstrom alapján, kinek is szignált ő – aztán megborzad, de ebből nem nagyon szokott botrány lenni.

Ha a Seres-féle névsort veszem meg, annak van egy kis rizikója, ugyanis tényleg régi, elavult, lám, Zuglóban is holtak ajánlottak róla – de sebaj, itt az új lehetőség, eladja a választói névsort nekem maga az NVI is, a legfrissebbet, ropogósat, azon halott nem szerepel, aztán pampoghatnak a választók, ahogy akarnak. Már, ha egyáltalán eszükbe jut.

Elég befizetnem 149 rugót, és meg van oldva a kérdés – ez ugyan lenyomja a kiskereskedelmi árakat, kétségtelen, de a tömegtermeléssel és az állami monopóliummal nem lehet háztáji eszközök segítségével versenyezni. Itt, kérem, államosították a választási csalást, ha nem is így nevezik.

És ez még csak az első lépés ebben az üzletágban!

Hogy is írta Stanislaw Lem a Kiberiádában?

„Fukari legnagyobb reformja a hazaárulás államosítása volt. A szomszéd ország kémeket küldött a nyakára; az uralkodó ezért létrehozta a Királyi Főáruló hivatalát, aki a hozzá beosztott tisztviselők közvetítésével jó pénzért államtitkokat adott el az ellenséges ügynököknek; igaz, hogy az ügynökök inkább csak az elavult titkokat vásárolták, mert azok olcsóbbak voltak, és náluk is szűk volt a kémkedési keret.

Fukari alattvalói kora hajnalban keltek, szerényen viselkedtek, és későn tértek nyugovóra, mert sokat dolgoztak. Vesszőfonadékot készítettek sáncnak, azonkívül fegyvert és feljelentéseket gyártottak. Hogy a túl sok feljelentés szét ne zilálja az államot – pár száz évvel ezelőtt ugyanis már volt egy ilyen válság, Ezerszemű Ébertalan idejében –, úgy döntöttek: aki túl sok feljelentést ad be, azzal külön fényűzési adót fizettetnek, s így ésszerű színvonalon tartották a termelést.” (Murányi Beatrix fordítása)

Kérem: sínen van a magyar államgazdaság.

Ma a választói névsor eladó, holnap az összes államtitok.

Csak választásokról és azok tisztaságáról ne tessenek beszélni, mert akkor nekem röhögni kell…

Szele Tamás

(Kiemelt kép: illusztráció)