Szele Tamás: Lenin körút

Az ember lassan tényleg nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen annak láttán, ahogy egyesek hősiesen harcolnak a Valósággal, és hihetetlen sikerrel hárítják el azt. Most például egész komolyan félnek a magyar kormány szakértői a marxista-leninista világforradalomtól.

Ennek valamivel korábban, mondjuk olyan száz évvel ezelőtt talán lehetett is volna némi realitása, bár világméretekben akkor sem lehetett tartani egy kommunista fordulattól, főként, mert azt azért senki nem is erőltette annyira – de most? Előbb találkozom bengáli tigrissel a Baross téren, mint világforradalommal. De lássuk, miről beszélek.

Régi ügyfelünk Földi László, aki magát titkosszolgálati szakértőnek nevezi, és annyiban jogosan is teszi ezt, hogy tényleg volt titkosszolga, éspedig a Belügyminisztérium hírszerzésénél szolgált, a III./I-es csoportfőnökségen, még a régi rendszerben. Sőt: ő volt ott az MSZMP-alapszervezeti párttitkár is. Ebben a minőségében igazán lehetne némi fogalma olyasmikről, hogy marxizmus, leninizmus és az e kettővel nem azonos marxizmus-leninizmus. Lehetne, de mint látom – nincs. Csak feledékenységből csúszhatott ki a tolla alól a ma megjelent írása, bár ez már többnek tűnik, mint feledékenységnek. 

Lehet kedvelni és nem kedvelni a baloldali politikai gondolkodást, ez egyéni ízlés kérdése, egyet nem lehet vele tenni: nemlétezőnek tekinteni, mintegy kirakni a történelemből. Arról vitatkozhatunk – és tesszük is! – hogy mennyire voltak dicsőségesek a száz évvel ezelőtti események Oroszországban és mennyire szükségszerűek, de az azért tagadhatatlan, hogy megtörténtek. Földi sem tagadja őket, hanem meghamisítja. Igaz, nem csak a száz évvel ezelőtt történteket, de a mostaniakat is, úgy hajlítgatja a valóságot, hogy csak úgy recseg belé a tények szövedéke. Azt írja ugyanis

Lenin Amerikában”

című jegyzetében, miszerint:

Ma, nemes egyszerűséggel ugyanazt látjuk Amerika utcáin, amit száz éve lehetett tapasztalni a cári Oroszországban. A látszólag értelmetlen, mindent tagadó lázadókat, az utcai rombolást, az önkéntes agitátorok erőszakos aktivitását, akik most „színes” mondókával kívánják lerombolni a normális világot. Tagadva a törvényes rendet, az Egyesült Államok elnökének lemondását követelik, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy Donald Trump elnök szabad választás útján került a Fehér Házba.”

Hát, azért volt némi oka annak a nagy társadalmi elégedetlenségnek akkoriban, a cári orosz rendszer nem egészen volt demokratikus, és akkor finoman fogalmaztam, a világháború tönkretette a gazdaságot, valóban tömegek éheztek és fagyoskodtak, szóval nem beszélnék „értelmetlen és mindent tagadó” lázadásról, volt annak értelme is, oka is. A legtöbben már a háborút sem értették, ugyanis csak a kárát látta az ország, Trumpot pedig csak annyiban lehet Második Miklóshoz hasonlítani, hogy egyikük alkalmatlanabb a feladatára, mint a másik, bár az a szerencsétlen cár legalább a családját szerette, Trump nem hinném, hogy saját magán kívül bárkit is szeret. Nem tisztem megítélni, jó megoldás született-e ebben a válságban végül a bolsevik hatalomátvétellel, ez nem a „mi lett volna, ha” esete, ugyanis egészen pontosan az lett, ami lett, és Lenin került az ország élére, bár a problémák legnagyobb része nem oldódott meg, ami pedig mégis, ahelyett sürgősen gondoskodtak újabbakról és nem ritkán súlyosabbakról.

Szóval, lett, ahogy lett, de az mégis túlzás, ahogy Földi úr Lenin feltámadásától tart. Ez még egyházi alapon is elképzelhetetlen volna. Mit is ír?

Az, hogy Lenin porhüvelye útra fog kelni, mintegy kifeszített forradalmi zászlóként a szabadnak hitt világ felé, még akkor sem sejlett fel, amikor Németországban Karl Marx szobrát avatták a közelmúltban, politikusok jelenlétében. Arról a Marxról van szó, aki Lenin elméleti harcostársa volt a szocializmus eszméinek terjesztésében. Utólag persze az események nagyon könnyen összerakhatók és kristálytiszta ívet követnek. Mondhatjuk: a színészek változnak, a darab marad.”

Mit csinál Lenin? Megindul kifeszített zászlóként? A Walking Dead arannyal fizetne a képért, de nem. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem Marx volt Lenin elméleti harcostársa – nehezen is lehetett volna, hiszen Karl Marx 1883. március 14-én hunyt el Londonban, mikor is az 1870-ben született kis Uljanov gyerek még csak kamaszodott, sőt, fordítva sem igaz, a felnőtt Lenin sem volt Marx harcostársa, hanem felhasználta a téziseit (és alaposan beléjük írt mindenfélét).

De mi van a sétáló Leninnel?

Az van, hogy szerzőnk félreolvasott három hírt is. Az első arról szólt, a Zóna is foglalkozott vele, hogy Lenin múmiáját el akarták volna távolítani a közismert mauzóleumból. Volna, írom, ugyanis egy nap alatt kiderült, hogy erről szó sem lehet a mi életünk folyamán, az ötlettel előálló Oroszországi Építészszövetség elnöke, Nyikolaj Sumakov úr azonnal visszavonta a pályázatot, önkritikát gyakorolt, szerintem szőrcsuhát is öltött és elvonult Szibériába remetének, ahol is élete hátralévő részében kizárólag zimankóval fog táplálkozni. Ez volt a második hír.

A harmadikat már nem Földi olvasta félre, hanem egy grúz származású New York-i képzőművész, David Datuna, illetve ő egyszerűen nem szerzett tudomást a második hírről, így gyűjtést indított annak érdekében, hogy Lenin földi maradványait megvásárolják és az Egyesült Államokba szállítsák, ahol majd ő felépíti neki a mauzóleum másolatát. Ez megint ízlés kérdése, nem boncolgatnám, de Datuna mester igazán olvashatná időnként legalább a nagyobb példányszámú és illusztrált moszkvai napilapokat, mert akkor tudná, hogy az üzletről szó sem lehet, az oroszok nem adják Lenint, marad, ahol van és kész. Azt is túlásnak érzem, amit az Index ír, miszerint már összejött volna a tervezett egymilliárd dolláros vételárból ötven millió, a megjelölt források, vagyis a Pledge Times és a Ria Novosztyi ezt azért nem említik, csak a vételi szándékot, ezt a News.am nevű örmény hírportál állítja csak, de hogy ők honnét szedték, nem tudni.

Mindenesetre nem adják Lenint se ötven millióért, se egymilliárdért, se dollárért, se rubelért de még cservonyecért sem. Ennyi. Nem megy se Szimbirszkbe, se Amerikába, de még a szomszéd sarokra sem. Mindez nem zavarja Földi Apokalipszisét, így ír ő, Jelenésekről:

Úgy tűnik, Lenin utaztatása nem repülővel, hanem – Európán keresztül hagyományos harci szekérrel vagy hordszékkel – gyalogosan történik. Mi más lehet a magyarázata annak, hogy kontinensünkön zavargások színesítik a forradalomra a legkevésbé sem vágyó polgárok életét? Stockholmban sorozatos robbantások harci zaja töri meg észak csöndjét. Németország a totális polgárháború szélére sodródott az egyre szélsőségesebb politikai retorikák miatt. Olaszország Görögországgal egyetemben képtelen megállítani a végeláthatatlan tömegben érkező illegális bevándorlókat szállító, a törvényeket figyelmen kívül hagyó NGO-hajókat. Hazánkban egyelőre a bármilyen szerepre kész SZFE-hallgatók ásták ki a csatabárdot a hatalommal szemben, bár hírlik, hogy más egyetemek hallgatói is készülnek erre.”

De Földi úr, ha egyszer nem megy… a halott hordszékes körbesétáltatása Európában méltó kép volna János patmoszi tripjéhez, valóságos Lenin-körút, de szó nincs róla, ahogy arról sem, hogy a budapesti SZFE-n törne ki a bolsevik világforradalom és mondjuk az Astoriánál dőlne el a tőke és a munka világméretű küzdelme. Sőt, a diákok mozgalmának semmi, azaz semmi köze a világproletariátushoz, a diákmozgalomnak a diákok saját helyzetéhez van köze, és jobb lenne, ha nem magyaráznánk bele mindenféle süket ostobaságot.

Pedig ma a Kossuth Rádió egyik műsora is előkerítette a katonai titkosszolgálatok korábbi főigazgató-helyettesét, Horváth Józsefet, aki most az Alapjogokért Központ nevű szervezet biztonságpolitikai tanácsadója. Mert hát hol adjon tanácsokat a régi, kipróbált káder, ha nem ott? Ő már olyanokat beszélt, hogy

Hibrid polgárháborús helyzetek kialakításáról kell beszélni lassan. (…) Arról szólnak ezek a próbálkozások, hogy egy demokratikusan megválasztott kormányt hogy lehet olyan eszközökkel megbuktatni, amelyek antidemokratikusak, de a demokrácia látszatát keltik.”

Cseles dolog ez, mert ha valami demokratikusnak látszik, akkor antidemokratikus szerinte, ha viszont antidemokratikusnak látszik, akkor valójában demokratikus, minden krétai hazudik, mondja a krétai Epimenidész, semmi sem az, ami, de nem is az, aminek látszik és azonnal tessék vízmértéket venni a lekvárfőző üst szelepeiről, aztán negyven méter mélyre elásni a ribizliföldön, fogjanak meg, fogjanak meg, megőrültem…

Nem, kérem.

Szó nincs itt világforradalomról, kronstadti matrózokról, még polgárháborúról sincs szó.

Megélhetési paranoiáról van szó.

Nem megy Lenin sehova, ide se jön, máshova sem.

Azért van annak egy pikantériája, vajszínű árnyalata, ahogy a III./I-es és a III./III-as csoportfőnökség volt oszlopai és vezetői versenyt aggódnak a magyar kormánymédiában Lenin feltámadása miatt, melyről információink szerint szó sincs.

De hogy pont ők aggódnak, galambocskáim, az sokat elmond arról, milyen eszement világban élünk.

Nyugalom, nem jön Lenin.

Nem megy ő még Finnországba sem.


Ismerik a viccet?

Festménypályázatot rendeznek a nagy Szovjetunióban, a kép témája: „Lenin Finnországban”. Ott is volt ugyanis egy ideig száműzött. Sztálin a zsűri elnöke, pipával a szájában nézi a képeket. Az elsőn roppant szerényen berendezett finn favágó-kunyhó látható, előtte szerényen ül Lenin elvtárs, a Világforradalom vezére.

– Harasó – mondja Sztálin.

A második képen még szerényebb finn favágó-kunyhó előtt ül egy fatönkön Lenin elvtárs, kezében könyv, a kötet gerincén felirat: „Das Kapital”.

– Ócseny harasó – mondja Sztálin.

A harmadik képen a lehető legszerényebben berendezett pétervári hónapos szoba, csak egy vaságy van benne, a vaságyban Krupszkaja elvtársnő és Lunacsarszkij elvtárs, félreérthetetlen helyzetben.

– De hol van Lenin?

– Finnországban, Sztálin elvtárs!

Így állunk Leninnel, Földi elvtárs, nincs ő még Finnországban sem.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!