Szele Tamás: Látnokok

Hogy röviden összegezzem a mai nap eddigi két érdekesebb hírét, Tuzson Bence, a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati államtitkára látja a járvány elejét, Orbán Viktor kormányfő ezzel szemben már a végét is látja.

Az sem érdektelen, hogy a Magyarságkutató Intézet pedig Lázár Ervint látja az „érzékenyítő LMBTQ-propaganda” mögött, amint Esterházyval szövik a Háló szálait haló poraikban, és hasznos idiótáknak nevezik őket ezért, szóval most mindenki lát a világon mindent, ami igen nagy szerencse, mert nekem meg már kezd kedvem lenni ahhoz, hogy inkább eltakarjam, behunyjam a szemem ennyi csoda láttán. Káprázik is rendesen.

De vegyük szépen, sorban. Tuzson államtitkár valóban látja a járvány elejét, mégpedig elég közelről, ugyanis saját bevallása szerint elkapta. Ezt a Facebookon tette közzé, emígyen:

Ezúton szeretném megerősíteni a sajtóban megjelent hírt: a hétfőn elvégzett koronavírus-tesztem pozitív lett. A járványügyi protokollnak megfelelően azonnal karanténba vonultam, és értesítettem azokat, akikkel az elmúlt napokban kapcsolatba kerültem.

Úgy tűnik, hogy a környezetemben senki sem kapta el a betegséget, a családom is jól van.

A tüneteim enyhék, jelenleg itthonról dolgozom tovább, a személyes találkozókat áthelyeztük az online térbe.

Kérem, továbbra is tartsák be a járványügyi előírásokat, ajánlásokat, mert a vírus itt van köztünk! Vigyázzunk egymásra!”




Hol kapta, kitől kapta, nem tudja vagy nem mondja: de mostanság már akárkitől kaphatta, elmúltak azok a boldog, késő nyári idők, mikor még az Alapjogokért Központ zsófiapusztai piknikjére kellett mennie az államtitkároknak koronavírusért, most már jöhet az akárhonnan így, a második hullámban. Kívánjunk gyógyulást a politikusnak, ha egyébért nem is, azért mindenképpen, mert egyrészt a gyógyulást mindenki megérdemli, másrészt fájóan hiányozna egy későbbi főtárgyalásról.

Tuzson államtitkár tehát akaratán kívül látja a betegség elejét, mert még az elején jár, Orbán Viktor viszont mágikus úton és kristálygömb segítségével látja a végét. Nem is tudtam, hogy van neki ilyesmije és foglalkozik jóslással is, de ma olyan határozottan állította a Kossuth rádióban azt, amit erről tud, hogy nem lehetséges egyéb megoldás: kinézte a varázsgömbből, mi fog történni. Én nem mernék ennyire biztosan állítani semmit sem jövőbeli eseményekkel kapcsolatban, mint ő:

„A jövő év felénél hamarabb nem lesz vakcina a koronavírus ellen, ezért nekünk, magyaroknak is a következő év közepéig, júniusig, júliusig kell kibírni. Van mögöttünk hét hónap, és van előttünk hét hónap, tehát mostantól kifelé megyünk (…), egy-két hónap, és akkor kezdhetjük vágni a centit. A szabadulás május-június-július tájékán ér Magyarországra. A győzelem pedig jelen helyzetben azt jelenti – folytatta –, hogy az egészségügyi rendszer bírja a terhelést egészen addig, amíg meg nem érkezik a vakcina. Annál sikeresebb a védekezés, minél később jön el az a pillanat – ha egyáltalán el kell jönnie –, amikor ütemezett műtéteket kell halasztani. A következő három hétben ilyen lépésre nem kell számítani”

Irigylem a magabiztosságát és a pontosságát. Mondjuk az is igaz, hogy ha másként alakulnak a dolgok, senki sem fogja számon kérni rajta, pedig elárulnám neki a pontos jóslás titkát.

Az a középkorban úgy nézett ki, hogy a jós megmondta a születendő gyermek nemét vagy azt, amire épp az ügyfél kíváncsi volt, és hozzátette: „hogy lásd, milyen biztos vagyok a dologban, felírom ide, erre a pergamenre, mit mondtam neked, eltesszük, ha nem úgy lesz, ahogy mondtam, gyere vissza reklamálni”, majd gondosan felírta a jóslat ellenkezőjét. Ugyanis az kuncsaft csak akkor jött vissza, ha tényleg nem vált be a jóslat, és erre az esetre már készen is állt az írásos bizonyíték arról, hogy ő a bolond, ő emlékszik rosszul arra, amit hallott. Ezekből a jósokból lettek mára a politikusok, manapság az a különbség, hogy a híveik fel sem kell írják, mit mondtak, mindig hajlandóak tanúsítani: a kedvencük pont azt mondta, ami pillanatnyilag kedvező számára. Akkor is, ha mást mondott. Vagy az ellenkezőjét.

Mindegy – az orbáni jóslat, mellyel a kormányfő messze előrepillantott az Idő méhébe méltó volna Teiresziaszhoz vagy Kalkhászhoz is, az ógörög látnokszakma klasszikusaihoz. Ők tehát előre látnak, a Magyarságkutató Intézet viszont hátra, visszafelé a múltba, és ott fedezik fel éles tekintetükkel a Nagy Összefüggéseket. Az is szép szakma, amit ők művelnek, valakinek biztos szüksége van a szolgálatatásaikra, csak azt nem tudom, kinek. Tudományos munkatársuk, Deák-Sárosi László, aki egyébként Phd, filmesztéta és költő komoly tanulmányt írt a vasarnap.hu-ra

Hosszan lopakodó érzékenyítés Az első magyarországi LMBTQ-mesekönyv előzményei” 

címmel, melyben lerántja a leplet Esterházy Péter de főleg Lázár Ervin mesterkedéseiről. Azt találja mondani ugyanis – a mostani, botrányt kavart mesekönyv kapcsán – hogy annak az alapjait Lázár Ervin „A hétfejű tündér” című kötete vetette meg. Lévén, hogy szerinte:

Nem értettem, miért zavarja össze a gyerekeket valaki azzal, hogy egyetlen ellentmondásos semmilyen-karaktert formál a hétfejű sárkányból és a jó tündérből. A gyerekeknek abban a korban, amikor meséket hallgatnak vagy már épp olvasnak, szükségük van egy biztos értékrendre, amelyben a jó és a rossz különválik, és a jó győz. Ez alapozza meg a világlátásukat, a stabil értékrendjüket.”





Ez nagyon érdekes gondolat, ugyanis az egy dolog, hogy a jó tündérke nagyon jó, a hétfejű sárkány meg nagyon rossz, de a valós életben nem árt, ha tudjuk: egyes tündérkék hajlamosak sárkánnyá változni otthon, ritka amúgy is az egyértelműen csak ilyen vagy amolyan karakter. Például a mai illiberális világban a magyar nemzet és kormány legnagyobb ellensége kéne legyen az, aki a Liberális Internacionálé alelnöke volt bármikor is – igen nagy kár, hogy ez a személy történetesen Orbán Viktor, szóval a világlátás és a stabil értékrend fontos, de nem erőltetném ennyire. Még kiderül, hogy nincs olyan. Szerzőnknek különben sem ez a leglényegesebb, hanem az, hogy elmondhassa ennek kapcsán, mennyire nem kedveli Lázár Ervint, akinek nem minden írását kedvelte Esterházy Péter sem. Elég nagy baj, hogy akadt olyan, amit szeretett, és ez már az ő bűne. Az övé, akiről Lázárral együtt állítja:

Léteznek tehát ilyen hasznos idióta írók és olvasók, akiket a konzumidiótákat kitermelő gazdasági háttérhatalom fel tud használni saját céljaira.”





Bizony, óvakodjunk attól, hogy ilyen hasznos idiótákká váljunk, mint Lázár vagy főként Esterházy, váljunk haszontalan idiótákká, mert akkor esetleg kaphatunk egy jól fizető állást a Magyarságkutató Intézetben és írhatunk mindenféle aljasságot tehetséges emberekről, azok halála után, amikor már nem tudnak védekezni sem.


Szóval, nagy látnokok működnek mostanság, egyik előre lát, másik kettő hátra, már csak Borkai mester barátnői hiányoznak, akik elmondják, hogy a ló néz, a csikó lát.

Látnak ezek mindent, épp csak a lábuk elé nem néznek.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!