Szele Tamás: Láb az árokparton

Kérem, én nem akarok morbid lenni, de muszáj lesz. Pikírt sem akarok lenni, de akárhogy is nézem, nem fog menni nélküle – az eset minimum különös. Dióhéjban arról van szó, hogy Mezőlak határában találtak egy emberi lábat az árokparton, bakancsostól, és a jelek szerint senkinek sem hiányzik. Nincs meg a tulajdonosa, de még a boldogult tulajdonosáról sem tudunk.

Nincs meg, és kész.

Akkor előbb lássuk a hírt.

Egy autós defektet kapott, és kerékcsere közben egy emberi lábat talált Mezőlaknál, közölte az RTL Híradója az Infopápa alapján. A rendőrség keresőcsapatokkal, kutyákkal vizsgálta át a területet, de nem tudják, kié lehet a láb.

A tévének a polgármester is nyilatkozott, aki a hír hallatán kiment a helyszínre. Azt mondta a híradónak, hogy egy lábszárról van szó, térd alattról, és a fűben egy zokni és egy 39-es munkavédelmi bakancs is volt.

Nagy Gábor azt is mondta, hogy nem tudnak arról, hogy bárki hiányozna a településen, de a környéken gyárak, munkásszállások is vannak, elképzelhető, hogy onnan hiányzik valaki. A kapcsolatot mindenesetre felvette a gyárakkal.

A rendőrség egyelőre nem talált bűncselekményre utaló jelet, a nyomozás még tart.”

Hát, ha a rendőrség nem talált bűncselekményre utaló jelet, akkor lehet, hogy nem is bűncselekménnyel van dolgunk, valaki arra járt, fáradtan leült az árokparton az árnyékba, levette a bakancsát, a zokniját, a lábát, aztán továbbment és ottfelejtette az ingóságait. Ritka eset, de legalább elképzelhetetlen is.

Más forrásokból úgy értesültünk, hogy a rendőrség azt feltételezi: a lábat vonat vágta le, majd vadállatok hurcolták az árokpartig, és ott hagyták. Ez legalább annyira elképzelhető, mint az előző változat: tekintve a mérsékelt égöv faunáját, Róka koma vagy esetleg egy idetévedt aranysakál talál egy lábat a töltés mellett, agyarai közé kapja, elviszi az árokpartig, ott kifűzi a bakancsot, lehúzza a zoknit, majd elfogyasztás helyett ott hagyja, mert nem ízlik neki. Azért erre a verzióra sem fogadnék nagyobb összegben.

Mit tudunk Mezőlakról? Árpád-kori település, túlélte a tatárjárást, túl a törökvilágot, bár a törökök többször felégették az adózási fegyelem megsértése miatt, de a lakosság a Marcal mocsaraiban menedéket talált, azok ugyanis nem égtek olyan könnyen, és mindig újjáépítették a falut. A törökök unták meg hamarabb. Később Esterházy-birtok, még később nem az. Jelenleg mintegy ezer lakosa van.

Ezer ember között azonnal látszik, ha hiányzik valaki, tehát azt elvethetjük, hogy az áldozat helybéli lett volna. Azért beszélünk egyáltalán áldozatról, mert vajmi kevéssé hihető, hogy egy láb elvesztését bárki is túlélné, amennyiben nem szakorvos amputálja azt, ámde a szakorvos nem amputál zoknistól, a bakancsot már ne is említsük.

Átkutatták a környéket, sőt, a közútkezelő egyik gépe még a gazt is lenyírta, de sem másik láb, sem másik testrész nem került elő. Holttest főként nem.

Mi ez?

Az nem kizárható, hogy már előre feldarabolt holttestet vihettek arra, hanyagul, sötétben, és annak a lába, bakancsa, zoknija csúszott ki a zsákból, de akkor hol a többi testrész? Meg hát, munkavédelmi a bakancs. Feldarabolni azonban azért szokták a holttesteket, hogy eltüntessék őket, de ki akarhatott ennyire megszabadulni egy munkásembertől?

Rejtély, titok, enigma. Viszont az a fő, hogy bűncselekményre utaló nyom nincs, mert maga a levágott láb nem az ezek szerint. Azért ne legyünk ennyire gonoszak: gondoljunk bele, a rendőrnek bizonyítani kell, hogy bűncselekmény történt, nem elég az, hogy minden jel arra mutat, kétséget kizáróan alá kell támasztania ezt az állítást. Amíg nincs igazolva, bűncselekmény sincs. Szóval: érthető, hogy a rendőrség nem állít elhamarkodottan semmit, de nekem, sajtómunkásnak szabad elmélázni, azon, hogy ha nem bűncselekmény történt, akkor mi a sallangos istennyila?

A szervkereskedelem meg csak a harmadosztályú amerikai filmekben néz ki így: egyfelől nem mindenkinek jó minden alkatrésze akárkibe, másfelől meg millió járulékos vizsgálat előzi meg az átültetést, ami mind a kilökődés esélyét firtatja. És hát mindenképpen, az átültetésre váró szerveket hűtve szállítják, csak észreveszik, ha lába kél a lábnak a lezárt dobozból.

Felmerülhetne még az a lehetőség, hogy kórházi hulladékról van szó, amputált testrészről, ami valahogy kikerült a hivatalos eljárás alól, de ha riogatni akartak volna vele vagy viccelődni netán, akkor nem egy elhagyott, útszéli árokpartra teszik ki, hanem látogatottabb helyre – és különben is, nincs a világnak az a kórboncnoka, aki még méretben illő bakancsot és zoknit is beszerez egy homályos értelmű tréfához vagy provokációhoz.

Az a baj ezzel az esettel, hogy ilyen nincs. Nincs és kész. Még hasonlóról is csak egyszer hallottam. De az még furább: Brit Kolumbia partjainál rendszeresen mos partra a tengeráramlat edzőcipős, levágott fél lábakat, 2007 és 2018 között összesen tizennégyet találtak. Ha ugyan igaz a hír, de a Guardianból származik, ami mégsem egy álhír-oldal. Ott pár áldozatot sikerült is azonosítani, mert a Királyi Lovascsendőrség kicsit komolyabb összegből gazdálkodik, mint a magyar rendőrök, és arra jutottak, miszerint az azonosított áldozatok mind öngyilkosok lettek vagy balesetnek estek áldozatul – a cipő megvédte a testről leszakadt lábukat a lebomlástól, a tenger meg partra sodorta a testrészeket. Igaz vagy nem igaz, meg nem vagyok mondhatója, de a mi esetünkkel nem rokonítható ez a történet, mert Mezőlakon kevés a tenger.

Igaz, mostanáig a gazdátlan láb is kevés volt.

Legyünk realisták: csakis egy feldarabolt holttest egyik részéről lehet szó.

De hol a többi része és ki lehetett az illető?

Egyelőre csak egy láb van a kezünkben és nem tudjuk, mihez kezdjünk vele.

Bocsánat, tényleg nem akartam sem morbid, sem pikírt lenni.

Csak így sikerült.

Másképp ugyanis egyáltalán nem sikerülhetett volna.

Szele Tamás