Szele Tamás: Közérdekűen

Kérem, én tartozom egy vallomással: mától nagyon szeretem az Alkotmánybíróságot. Érzelmeimet ők egyelőre nem viszonozzák, de akkor is mély hálát és rokonszenvet érzek a taláros testület iránt. Valamelyik nap küldök is nekik bonbont meg virágot, hátha lesz kedvük meginni velem egy kávét.


Aztán majd meglátjuk – de lehet nem szeretni azt, aki gazdaggá tett?

Épp borongok ma reggel zsongva, fájón, írni kéne valamit, de hétvégén nincsenek témák, amik meg vannak, azokat egye meg a fene, furcsa hírek altatgattak, holt mesékből vén bazár, mikor koppant valami. Nem a Holló, az Poe-t látogatta meg, különben sem örültem volna most egy misztikus szárnyasnak, hanem a húszforintos esett le, ahogy kapcsolt az agyam, mint egy régimódi nyilvános telefon: de hiszen én gazdag vagyok péntek óta.

Kicsit számláznom kell majd, de van az a pénz, amennyiért megéri.



És az Alkotmánybíróság tett gazdaggá, kívánok is nekik aranyesőt a kis házukra (bár az arany nehéz fém, betöri a födémet, pláne ha magasról esik, de mit csináljak, ha ilyen logikátlan a nóta?)

Azt mondja ugyanis az AB-döntés az Index szerint, hogy:

Az Alkotmánybíróság elutasította Hadházy Ákos és 58 országgyűlési képviselő beadványát, akik azt kifogásolták, hogy a hivatalok és minisztériumok 4400 forintos óradíjat számolnak fel a közérdekű adatok kiadásáért.

A független országgyűlési képviselő beadványában azt írta, hogy a közérdekű adat iránti igény teljesítését megállapító költségtérítés mértékéről szóló 301/2016-os kormányrendelet 4 § (4) bekezdése alaptörvényellenes, a 4400 forintos óradíj pedig eltúlzott.”

Hát, ha ezt elutasították, akkor nem eltúlzott, hanem jár. De hogy jött ki ez a 4400 forintos órabér?

Ennek óradíját a kormányrendelet a KSH adatai alapján a központi költségvetési szerveknél teljes munkaidőben alkalmazásban állók köztisztviselőkre számított, egy munkaórára vonatkozó bruttó kereseti adatok alapján határozta meg. Az összeg egész pontosan 4350,4 forint, amit 4400-ra kerekítettek.

Egy közérdekű adat kiadásánál a hivatalnak pontosan ki kell mutatnia, hogy hány ember hány munkaóráját számolták el, és mi alapján határozták meg az összeget, olvasható az Alkotmánybíróság határozatában. A határozat ugyanakkor kitér arra is, hogy ez a 4400 forintos óradíj a maximum, amit el lehet számolni, de az ez az összeg lehet ennél kevesebb is.”

Lehet kevesebb, bár ha én számlázom ki, fogadjunk, hogy nem lesz… és miért lenne más nagylelkűbb, mint én?

Na jó, de még mindig nem magyaráztam meg, miért lettem én gazdag emiatt a döntés miatt.

Ugye, az újságírás elég nehezen besorolható szakma, ha jól csinálják, lehet művészet, ha rosszul, kínzása az olvasónak (és a munkatársnak is), de egy dolog mindenképpen kell legyen a hírlapban.



Információ.

Hír.

Éspedig, mivel a hírnek az a meghatározása, hogy olyan információ, amely emberek csoportjának valamilyen okból fontos, a hír maga pedig annál fontosabb, minél népesebb ez a csoport, beláthatjuk, hogy igazából csak az a komoly hír, ami közérdekű.

Márpedig hírekkel, hírekből dolgozunk, tehát akkor a magyar sajtó munkatársai voltaképpen közérdekű adatokat adnak ki – csak épp a nagyközönségnek. Na jó, de ki fogja kifizetni ezt a napi minimum negyvennégyezret nekünk?

Hát valamikor régen a nagyközönség fizette, de mostanság már ingyen várja el a hírszolgáltatást, ez még a kétezres évek online sajtójának átkos öröksége. Vagy ökörsége: de mindegy, így maradt ránk dicstelen eleinktől, most már nem lehet pénzt kérni online lapért, mert felkopik az állunk. Így is felkopik, de úgy még inkább kopna.

Azonban… ha a közönség nem is fizet, mégis, kik helyett végezzük mi a hírszolgáltatást? Kik helyett számolunk be az eseményekről, adatokról? Nyilván azok helyett, akiknek ez dolguk lenne, akiknek szakterületét érinti az adott hír.

Általános hírek esetében például az MTI munkáját végezzük. Idetartozik a belpolitikai hír is, a közlekedési is.

A sport nem, az az EMMI reszortja volna.

Bűnügyi, rendőri hírek? Belügyminisztérium.

Külpolitika? Külgazdasági és Külügyminisztérium.

Gazdasági hírek? Pénzügyminisztérium.

Ahogy nézem, elég sok illetékes kormányszerv és állami intézmény munkáját végeztük el eddig teljesen ingyen, de most, kérem, most fordul a kocka! Mostantól felrakok egy blokkolóórát a monitor oldalára, munkakezdéskor beblokkolok, ebédszünetben ki, aztán újra be, munka végén megint ki: méltányosságból csak munka után könyvelem szét a nap hírtermését a különböző minisztériumok között, aztán szép arányosan ki is számlázom nekik.




Engem, kérem, ebben az Alkotmánybíróság támogat.
Lássuk csak, mennyit is fogok keresni? Mennyit is dolgozom naponta? Hát, boglyák hűvösében tíz-tizenkét óra… az annyi mint jóindulattal napi negyvennégyezer. Mivel pedig nálunk nincs pihenőnap, nincs ünnepnap és szabadnap sincs, az havonta és átlagban bruttó egymillió-háromszázhúszezer.

Ennyiből még adózni is érdemes.

Ráadásul nem egy intézmény kéne összeadja, hanem több. Rendben, sok lesz a számla, de megírom őket, ha addig élek is.

Egyre jobban kedvelem én ezt az Alkotmánybíróságot.

Nem olyan nagy pénz ez, Mészáros Lőrinc bevételeihez képest villamospénz de nekem valahogy jól jönne.

Tessék felkészülni: számlák mennek.

Ha valaki nem fizet, egyenesen az AB elé viszem.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!