Szele Tamás: Kövér László birodalma

Komoly tanulmányt lehetne írni arról a kicsiny, ám komplex világegyetemről, amely a valóditól teljesen függetlenül, azzal mintegy párhuzamosan létezik Kövér László fejében – de bármennyit is fejlődjön a tudomány, ellátogatni beléje nem volna érdemes, mert borzalmas helynek tűnik.

Borzalmasnak és veszélyesnek is, de szerencsére csak a házelnök kimondott gondolataiból ismerjük, a valósághoz nincs köze. Ma újabb beszámolót tartott erről a kis világról Kövér László, természetesen az Országgyűlésben, és sajnos még mindig nem jöttek meg érte az ápolók. Igazából csak csodálni lehet, mennyi erő, energia szorult ebbe az emberbe, milyen fáradhatatlanul ragaszkodik rögeszméihez, milyen fennen hirdeti őket éjjel és nappal, minden csatornán és hullámhosszon. Hát lássuk, ma épp mi volt a baja?

Tulajdonképpen az, hogy nem szeretne pénzt kapni. Ez egy nagyon ritka betegség, nekem például sohasem sikerült összeszednem, sőt, nem is ismerek olyan embert személyesen, aki borzadna a fizetőeszköztől és akit vérig lehetne sérteni egy közepes vagy annál nagyobb összeg felajánlásával. Megengedem, hogy létezhetnek ilyen római jellemek, de inkább a mesében, mint bárhol máshol – ámde Kövér László ilyen ember. Neki ugyanis nem kell az Unió által felvenni kívánt kölcsönből finanszírozott gazdasági helyreállító csomag.

Fogalmazzunk pontosabban: mai megszólalása szerint nem neki nem kell, hanem szerinte Magyarországnak nincs szüksége erre az összegre.

Vagyis de, duzzogva bár, azonban belemenne abba, hogy elfogadjuk, viszont csak oly módon, hogy annak az átvételét ne kössék a világon semmiféle politikai feltételhez. Idézzük:

Az Országgyűlés nem fog az Európai Unió helyreállítási csomagjához kötött semmilyen politikai feltételt elfogadni. Ha az uniós tagállamok közösen veszik fel a hitelt, a feltételekről is közösen kell dönteniük.
Erre a hitelre Magyarországnak nem lenne szüksége, de a déli tagállamok iránti szolidaritásból és az EU működőképességének megőrzése érdekében egyszeri, a rendkívüli helyzet által kikényszerített kivételes eszközként hajlandó hozzájárulni.”

Nem tudom, hogy állhatunk ennyire jól anyagiak dolgában, akárhogy nézelődök körbe-körbe, nem látom jeleit a bőségnek, sőt, a jó kedvnek se igazán – de Kövér biztos jobban tudja nálam, sőt, gazdasági mutatókkal is szolgál.

A járvány okozta gazdasági krízis jóval enyhébbnek ígérkezik Közép-Európában, mint az EU régebbi, jellemzően déli tagállamaiban. A Nemzetközi Valutaalap szerint a járvány következményeként az EU idei gazdasági visszaesése eléri a 7,1 százalékot, a déli tagállamoké pedig a 8-10 százalékot, ezzel szemben Magyarországon – amelyet az IMF a gazdaságilag legstabilabb vizsgált országnak tart – ezt csak 3,1 százalékra valószínűsíti. A magyar kormány a gazdasági visszaesés mérséklése és a munkahelyek védelme érdekében időben és jó döntéseket hozott. Ezért Magyarország – pénzügyeinek, államháztartásának rendbetétele, a gazdaság növekedési tartalékainak mozgásba hozása és a családok megerősítése után – önerőből is képes kilábalni a jelenlegi gazdasági nehézségekből, nincs szüksége semmilyen uniós mentőövre és a válságkezelés tervezett európai uniós megoldásával nem is ért egyet.”

Ezt a magabiztosságot… kérem, ez az ember vagy tud valamit, vagy nagyon hisz valamiben. Örök kár, hogy azok a mutatók, amelyekre hivatkozik, és amelyek biztosítanák az ország teljes anyagi függetlenségét, leginkább a statisztikákban léteznek, a tények, ezek a makacs dolgok rendre ellentmondanak a szép számoknak. Dehogy prosperál a mi gazdaságunk, ellenkezőleg, munkanélküliségi- és csődhullám söpört végig rajtunk, épp azoknak a járványügyi intézkedéseknek köszönhetően, amikről oly meleg szavakkal emlékezett meg. Az más kérdés, hogy szükség volt rájuk: de attól, hogy meg kellett együk a spenótot, még nem kell szeressük is ezt az ételt. Hanem a lovacska elindult, nyergében a bajszos házelnökkel, és úgy elszaladt vele, hogy csak bámul az ember. Azt találta mondani ugyanis, hogy Magyarország beleegyezik ugyan az Unió hitelfelvételébe (szép tőlünk), de:

csak akkor, ha mindez kizárólag az EU bajba jutott gazdaságainak stabilizálását és az egész gazdasági közösség versenyképesebbé tételének megalapozását, nem pedig a IV. Német-Római Szent Birodalom létrehozatalának előmozdítását szolgálja.”

Hát nem tudom, hogyan képzeli az európai gazdaság működését, de az egy nagyon komplex dolog, amiben minden összefügg mindennel: a magyar gazdaság sem önálló, elszigetelt valami, ahogy az összes többi sem az, mi nagyon komolyan függünk például a német autóipartól, de ezek szerint Kövér László úgy képzelte a dolgot, hogy ne kapjon mindenki ugyanannyit, hanem a nagyok kevesebbet, a kicsik többet – így viszont a nagyokat büntetnénk. De különben is, ha a nagy konszernek nem prosperálnak, az lesz a legelső, hogy leállítják a megrendeléseiket a kis beszállítóknál, tehát jobb lenne tudomásul venni: vagy együtt sírunk, együtt nevetünk, vagy elkezdhetjük a sírást egyedül. Ami a Negyedik Birodalom lázálmát illeti, ezt a kifejezést kalandregényeken kívül kizárólag alufóliasapkás konteókörökben használják, nem a Parlamentben. Még sértés is Németországra nézve, szóval nem kellett volna mondani – de hát mondta. Sőt, ki is fejti az összeesküvés-elméletét. Szerinte a csomag

A brüsszeli bürokrácia egójáról szól: ők már megint jobban akarják tudni, mi a jó megoldás, mint a kormányok. Mindezt meg kívánják fejelni a jogállamisági kondicionalitással, azaz egy homályos, definiálatlan eljárásrend keretében a pénzek kifizetését össze akarják kötni az EU globalista, bevándorláspárti, nemzet-, hagyomány- és családellenes, egyre agresszívebb és egyre destruktívabb elitje által megfogalmazott politikai kívánalmaknak való megfelelés kötelezettségével.

Azonban a Haza nem eladó, ezért nem lehet önként felcsatolni a nyakörvet, melyen a lánc végét olyanok fogják, akiknek feltett szándékuk a közép- és kelet-európai kisállamok újbóli gyarmati alávetése.

Magyarország már 15 éve az EU egyenjogú és egyenrangú tagja, és eddig még minden uniós döntéshez lojálisan viszonyultunk, megvédtük az EU külső határait és az uniós forrásokkal igyekeztünk úgy sáfárkodni, hogy mindenki jól járjon általa: mi is, akik kapjuk, s azok is, akik befizetik.”

Hát az uniós forrásokkal a kormány és a hozzá közeli körök valóban jól jártak, ez kétségtelen, de mások már nem annyira. Szó nincs azonban az Unió részéről „gyarmati alávetésről”, ahogy a jogállamiság sem azt jelenti, hogy bármit ránk akarnának erőltetni – hanem csak annyit jelent, hogy elvárnák tőlünk, miszerint legalább a saját törvényeinket tartsuk be, és talán a közös, európai értékeket is tiszteljük. Egyáltalán, nagyon nagy már ott a baj, ahol ilyen paranoiás elméletekkel próbálják igazolni az állami vezetők a különböző (bal)lépéseiket.

Szóval, főorvos úr, jöjjön hamar, Ketteskének megint rohama volt, sőt, mintha Hármaska, vagyis Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter is az ő tüneteit mutatná: sietett ugyanis alátámasztani a házelnök szavait, azzal a kijelentéssel, hogy:

a jogállami kondicionalitás egy olyan politikai bunkósbot, amellyel nyugat-európai országok próbálnak politikai szankciókat bevezetni a velük egyet nem értő közép-európai országokban.”

Olyan ez, mintha valaki azt állítaná, hogy az egyszeregyet kizárólag a kisdiákok kínzása céljából találták volna ki, és másra nem is használják. Nem mondom, elsőre talán unalmas lehet megtanulni a szorzótáblát, de aztán egész életünkben használni fogjuk, szükségünk lesz rá majdnem mindenben, majdnem mindenhol. A jogállamiság is ilyen az uniós környezetben – valóságos alapfeltétele volna az európai létnek.

Ez szemmel láthatóan sem Kövért, sem Gulyást nem érdekli, ők csak ülnek az elképzelt, borzalmasan veszélyes, ijesztő kis világukban, ahol létezik a Negyedik Birodalom és csapataik állandóan harcban állnak.

Valahogy ki kéne őket szabadítani ebből a rémálomból.

De a Jóistennek sem hajlandóak felébredni.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!