Szele Tamás: Kövér és az intelligencia

Kérem tisztelettel, azért nem hittem volna, hogy eljön ez a nap is. Pedig eljött, ráadásul nem is különbözik sokban a többitől. Csak éppen életemben először – és remélem, utoljára – egyetértek valamiben Kövér Lászlóval. Ha még egyszer előfordul, lőjenek le, az is jobb, de most igazat beszélt, legalábbis egy mondat erejéig.




Azt bírta mondani ugyanis, hogy aggasztja az emberi intelligencia csökkenése.

Az engem is aggaszt, mondhatni naponta, és nem ritkán épp ővele kapcsolatban, habár elmondható, hogy sosem tartozott azok közé, akiket komolyan fenyegetett a veszély, miszerint éles elméjük és gyors, csavaros észjárásuk miatt elrabolják őket a földönkívüliek. A szépségre nem térnék ki, magam sem vagyok Adonisz, de eddig nem a mély bölcsességéért szerette őt, aki szerette.

Azért vizsgáljuk meg alaposabban, milyen alkalomból jutott erre a következtetésre, mert nem mindegy az sem. Az úgy volt, hogy Pápán „Új Tengeri Selyemút – Magyarország neves kínai festőművészek szemével” címmel kiállítás nyílt éspedig a magyar–kínai diplomáciai kapcsolatfelvétel hetvenedik évfordulójának alkalmából, annak a megnyitóján mondta a következőket:

„Nem a mesterséges intelligencia térhódítása aggasztó, hanem ezzel párhuzamosan az emberi intelligencia csökkenése. A kínai nép szerencsés, hiszen ahogy a tárlat is bizonyítja, a kiállító művészek a lélek által tükrözik a valóságot.”

Ja, vagy úgy. Akkor menjünk sorjában. Kínának nem hetven éve vannak kapcsolatai, sőt, diplomáciai kapcsolatai Magyarországgal, hanem jóval régebb óta, hiszen különben nem is lehetett volna Tiencsinben settlementünk, koncessziós zónánk, amit a túlzó nemzeti öntudat időnként „gyarmatnak” nevez – angolul ez is „gyarmat”, de csak a szó nyelvtani értelmében, ha valódi lett volna, akkor „colony” lenne, ez csak pár utcányi területre terjedt ki. Azért kapta az Osztrák-Magyar Monarchia, mert részt vett a boxerlázadás leverésében. Végül is Magyarország erről a területről 1920-ban mondott le, a trianoni békeszerződésben (Ausztria már egy évvel korábban, a saint-germaini békében). Szóval, voltak diplomáciai kapcsolataink, csak épp nem ezzel a Kínával. Nem a népköztársasággal.



Hogy Kövér szembeállítja a mesterséges intelligenciát a természetessel, azon nincs mit csodálkozni, mint kívülállónak, egyikről sem lehet megalapozott véleménye. A kínaiaknak viszont nincs túl nagy szerencséjük a mesterséges intelligenciákkal, mert azok nélkül nem lehetne működtetni az életük minden területét behálózó és sosem látott alaposságú diktatúrát lehetővé tevő állampolgári pontrendszert, szóval igen nagy baklövés, ha valaki azt mondja, hogy Kínában ilyen nincs, ott még a természetes eszükre, lelkükre hallgatnak az emberek. Dehogy nincs, sőt: az hajtja az ottani államot.

Ezek után még mondott sok lapos közhelyet, kiemelte, hogy egyre több kínai művész állít ki Magyarországon és egyre több magyar Kínában, ebbe kár volt belemenni, mert ha a művészek száma a fontos, pár fordulón belül elveszítjük a versenyt, Kína bármikor kiállít tízmillió képzőművészt, mi már kevésbé. Ja, és persze: az „Egy övezet, egy út” elnevezésű kínai kezdeményezés és a keleti nyitás révén egyre több területen és egyre sikeresebben működik együtt a két nemzet.

Azért mégis pénzügyi és vasútsíbolási téren a legsikeresebb a két állam együttműködése.

De mondom, nem az a fontos, mit mondott az idézett szavak után, mert az igazán érdekeseket előttük egy nappal mondta volt, egy református konferencián, Szárszón. Itt elég lesz idézni az elhangzott főbb gondolatokat, melyeket Trócsányi Lászlóval és Bogárdi Szabó Istvánnal folytatott beszélgetése során ejtett el:

„A liberális demokrácia ott lépett tévútra, amikor totálissá tette az egyéni szabadságjogokat. Ha mindenkinek mindenhez joga van, az káoszhoz vezet.”

Izé. Tehát akkor vannak, akik érdemlik az egyetemes és alapvető emberi szabadságjogokat és vannak, akik nem? És milyen alapon különböztetjük meg őket, édes úr? Ránézésre, vagy utánanézünk az anyakönyvben a származásuknak, esetleg versenyvizsga alapján? Vagy a társadalmi osztály dönti el? Ezzel fel is soroltam ennek a beteg eszmének az összes, eddig kipróbált változatát, kivétel nélkül mindegyik kísérletből tömeghalál lett és hatalmas összeomlás. Az egyén szabadságjogai természettől fogva adottak. Nem képezhetik jutalmazás vagy büntetés tárgyát, bővítés vagy megvonás útján. Nincs hogy, a társadalom alapvetően ezek szerint a szabályok szerint működik, már, amelyik működik. Ez annyira alapvető, mint az, hogy a gőzmozdonyt fűteni és olajozni kell. Ha nem teszik, vége a mozdonynak, még addig jó, míg el sem indul.


„Kommunista találmány, hogy az egyház és az állam két különböző dolog”.

Kommunista Washington, kommunista Franklin, sőt – kommunista Jézus Krisztus?

„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” – írja Máté evangéliuma.

Mi egyéb ez, mint állam és egyház éles elválasztása? Ráadásul épp a rómaiak valóban államegyházat tartottak fenn, a császár megistenülésével, apoteózisával, a neki állított templomokkal, és ez emlékeim szerint nem nyerte el a Názáreti tetszését. (Bár nem volt kötelező hinni is a császárban). Azért én vigyáznék, miféle marhaságokat beszélek egy vallási konferencián, mert hátha akad ott valaki, aki olvasta a Bibliát.

„Ha semmilyen közös meggyőződés nem tart össze bennünket, akkor nem vagyunk még horda sem, akkor magányos hiénák vagyunk, akik bármikor hajlandók átharapni saját fajtársaink torkát is.”

Hát látja, uram, itt a baj. Mert ha meg ilyen közös meggyőződés tartana minket össze, ami szabadságjogokat, emberi jogokat von meg, ami államivá teszi az egyházat és egyházivá az államot, akkor vetkőzünk még csak ki igazán az emberi mivoltunkból. Akkor leszünk valódi hiénák.

Száz szónak is egy a vége: egyetértek Kövér Lászlóval, de csak abban, hogy aggasztó az emberi intelligencia csökkenése.

Legfőképpen nála.

De azért a közönségénél is: ha ezeket a téziseket megfelelően intelligens hallgatóságnak fejti ki, olyannak, semlegesnek, amelyik nem fél tőle és nincsenek vele közös érdekei, azok pedig továbbgondolják akár csak egy fél milliméterrel a szavait, hát csúnya vége lehet a szónoklatnak, annyit mondhatok.

Akkor el nem kerüli a kátrányt, tollat.

Szóval: aggasztó, hogy csökken az emberi intelligencia, de azért Kövér számára nem mindig baj ez.

Csak arra kell ügyelnie, hogy értelmes közönség előtt fel ne szólaljon.

Na, de szerencsére ennek kicsi az esélye.

Kövér amúgy is a Parlamentben beszél a legtöbbet.

Ott ez a veszély nem fenyeget.

Szele Tamás

(Kiemelt kép: Kövér László a kínai festőművészek tárlatán – MTI/Krizsán Csaba)