Szele Tamás: Kokakólamámor

Vannak témák, amiket ritkán említünk, mert könnyen megbánthatunk velük olyanokat, akik ezt nem érdemlik: ilyen például a homoszexualitás. Nem is értelmes dolog sajtótémává tenni, csak azért lett belőle mégis az, mert a meleg közösségek Magyarországon utóbbi időben a kormánymédia és a szélsőjobb első számú céltáblájává lettek, aminek oka van, de erről később.

Egyelőre lássuk, mi az aktuális helyzet?

Az aktuális helyzet az, hogy a kormánymédia és segédcsapatai néhány Coca-Cola-plakát ürügyén folytatják azt a minden eszközt felhasználó kampányt, amit a Pride alatt kezdtek, és ami a homoszexualitást valamiféle világunkat fenyegető végveszélynek állítja be. Összemosva olyan elfogadhatatlan magatartásokkal, mint a pedofília. Nem tisztem megmagyarázni, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, pedig tényleg nincs, nem is fogom, inkább a kampány mechanizmusát szeretném bemutatni, ugyanis nem ez az első lejárató kampány, sokat láttunk már, és mivel majdnem mindegyik egyforma, meglehet, talán észre tetszenek venni a közös jelekből, amikor manipulálják a kedves közönséget akár most, akár a későbbiekben. Mert meglátszik az.

Egyszóval: volt itt már kampány mindenféle embercsoport ellen 2010 óta, a teljesség igénye nélkül megemlíteném a rokkantnyugdíjasokat, a munkanélkülieket, az értelmiséget úgy általában, az egyetemistákat, a filozófusokat speciálisan, az akadémikusokat aktuálisan, a kivándorlókat, a bevándorlókat főleg, egyáltalában véve, a kampányok taktikája az, hogy kijelölnek egy embercsoportot, bizonyos közös vonás alapján, és onnantól kezdve mindenért ők lesznek a hibásak egy ideig. Később is, csak később esetleg más csoportok is vétkessé válnak. A gond ezzel a logikával az, hogy, mint már korábban is említettem, olyan ember nincs, akinek csak egy tulajdonsága lenne, tehát, aki csak teszem azt, filozófus, és ezen kívül semmi más, tehát nem férfi, nem nő, nem fiatal, nem öreg, nem munkás és nem munkanélküli, nem családos és nem egyedülálló, tehát aki kizárólag egy jellemzővel bír – és ebből következően mondjuk filozófusként az emberiség ellensége, de mondjuk családosként a társadalom pillére kell legyen a kormány meghatározása szerint. Tehát az „ellenség” tiszta formájában nem is létezik, az ellenségkép megalkotása is szamárság, ami persze az átpolitizált légkörben nem érdekli a fanatikusokat.

Viszont ellenségre a mai politikai rendszerben folyamatosan szükség van, anélkül nem működik: és időnként cserélgetni is kell a célcsoportokat, hiszen változik a politika, változnak a célok, trendek. Így lett pár hónapja, az uniós választások finisében a főmumusok egyike a környezetvédelem, a liberalizmus és a migránsok trójai falova, csak épp miután alaposan megugatta a kormánysajtó, kiderült, hogy a választások eredménye miatt ők később lesznek ellenségek, egyelőre csak morogni kell rájuk, ugatni nem, harapni sem még – helyettük került elő jobb híján előbb a Pride céltábla gyanánt, utána meg már nem bírták abbahagyni, belelendültek, és pillanatnyilag a Coca-Cola bojkottjánál tartunk.

Az egész mostani cirkusz talán pénteken kezdődött a Pesti Srácok egy írásával, melynek címe szerint:

Már Budapestet ostromolja a homoszexuális lobbi – Esélyt se adnak, hogy kikerüld”

Miről van szó? Annyiról, hogy a Coca-Cola egy új reklámkampánya háromféle plakátot tartalmaz, egymás mellé teszik fel őket, melyeken egy heteroszexuális és két meleg pár élvezi az üdítőt. Mármost reklámról van szó, és nézetem szerint az kizárólag a Coca-Cola piackutatóinak a dolga, hogy pont ilyen kampányt indítanak, pont Magyarországon (nem, nem csak itt, persze), és ez mennyire lesz sikeres. Ha a fogyasztóknak nem tetszik, semennyire, ha tetszik, akkor meg igen, de lényegében véve az ember nem azért iszik kólát, mert látott egy plakátot, hanem azért, mert kánikula vagyon, rekkenő hőség. Ehhez képest a Pesti Srácok már látja, hogy „identitásában zsarolják a fogyasztót”. Dehogy zsarolják. Azt vesz, amit akar. Ha nem tetszik neki a plakát, akkor vesz Pepsit vagy ásványvizet, ne adja az Isten, sört.

A második lépésben Boldog István fideszes képviselő jelezte, hogy:

Mindaddig nem fogyasztja a Coca-Cola termékeit, amíg el nem távolítják a plakátokat Magyarországról.”

Ez meg normális társadalomban, ahol nem közügy és politika a világon minden, Boldog úr magánügye volna. Én például egyes söröket nem vagyok hajlandó meginni, nem elvi alapon, hanem mert nem szeretem az ízüket. És az meg az én ügyem. Meg egyes üdítőkkel is így vagyok. Nem írom le a nevüket, hogy ne kampányoljak ellenük – hiszen sokan szeretik őket, és nem akarom rontani az üzletüket sem. De a kóla épp úgy nem elvi kérdés, amint a Csíki Sör sem (különben az akörül folyó kutyakomédia igen tanulságos volt és hasznos is mindkét fél számára: Magyarországon nem is lehetett volna jobban kialakítani a Heineken és a Csíki Sör törzsfogyasztói rétegét másképp, mint a politika bevonásával, a két fél több évtizednyi szívós marketingmunkát takarított meg a műbalhéval, amit egymás között vívtak). Hát akkor ezek szerint a Ccoa-Cola és a Pepsi fogja most eljátszani ugyanezt, a jobboldali sajtó és civiljeik közreműködésével.

Mert persze indult aláírásgyűjtés is a plakátok ellen a CitizenGo oldalán, Zaymus Eszter jegyzi, aki már más alkalommal is indított aláírásgyűjtéseket többek között a nemi identitás témakörében. Sőt, az üdítőcsalád bojkottjára szólít fel a „Nagyboldogasszonyunk Fényországa” nevű Facebook-csoport is, ami nem túl nagy közösség, de sok kicsi sokra megy. Időközben a HVG megkérdezte a Fideszt is, mit gondolnak Boldog mester akciójáról, azonban ők dodonai választ adtak:

Magyarország szabad ország, ezért mindenki szabadon eldöntheti, hogy iszik-e Coca-Cola-t.”

Ami azt jelenti:

Semmi közünk hozzá”.

De a parázs nem hunyhat ki, a 888 pénteken (tehát a Pesti Srácok írásával egy időben) elméleti alapvetést közölt a „homoszexuális propaganda” ellen, „Túl a szivárványon, avagy gondolatok a Pride margójára” címmel.

Hát, ez azért már összehangoltnak tűnik.

A Pesti Srácok is folytatja a kampányt, tegnapi írásuk címe: „Homofilek és homofóbok”, melyben tételként fogalmazódik meg:

Hirdetni termékeket szoktak, ami ebben az esetben egy agyoncukrozott üdítőital, és ami az USA lakóin található jelentékeny túlsúly nem kis részéért felelős. Arról nem is beszélve, hogy állítólag hidegen az igazi, ami teljesen ellentétes a plakát másik mondanivalójával, hogy melegen a jó. Hát nem is az elfogadást hirdetik, hanem a valódi terméket, a homoszexualitást.”

Itt már eljutott odáig a kampány – és érdekes módon a kormány hivatalosan távol maradt tőle – hogy a Coca-Cola nem is üdítőt árul, hanem szexuális magatartásformát. Valamit alaposan félre tetszettek érteni a kapitalizmussal kapcsolatban. Nagyon nem erről van szó, amint végül a Coca-Cola sajtóközleménye is világossá teszi.

Ezt a kampányunkat városszerte kihelyezett plakátokkal kísérjük. A háromféle plakáton egy-egy Coca-Colát ivó pár szerepel – hetero- és homoszexuális párok egyaránt. Ezzel valóban szeretnénk üzenetet közvetíteni: a hitünket abban, hogy mindenkinek joga van a szeretetre, szerelemre; hogy a szerelem érzése ugyanaz (#loveislove). Sok reklám – nemcsak a Coca-Coláé – esetében megoszlik az emberek véleménye: van, akinek tetszik, és van, akinek nem. Természetesen tiszteletben tartjuk, ha másoknak eltér a véleménye a miénktől.

Hiszünk abban, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk, függetlenül a nemzetiségtől, vallástól, nemtől, életkortól, etnikai származástól, beszélt nyelvtől, hobbiktól és véleményektől. Hiszünk abban, hogy mind a hetero-, mind a homoszexuálisoknak joga van azt a személyt és úgy szeretni, ahogy nekik a legjobb. Reklámjainkban, posztjainkban, üzeneteinkben kifejezzük az általunk képviselt elveket, így az emberek egyenlőségébe vetett hitünket. Azt gondoljuk, hogy egy olyan világban, amely ezeken az értékeken alapul, mindenki felszabadultan, boldogan élhet. A szeretethez, szerelemhez való jog mindenkié.”

És aki azt hinné, hogy ezzel eldőlt a szalmaszálnyi kérdés, elhangzott a végső szó, az nagyot téved.

Ez a kampány most még hetekig, hónapokig tartani fog, részint, mert viszi a saját lendülete, részint a rendszer természetéből fakadóan, mely nem él meg ellenségkép nélkül.

A homofóbia vagy homofília már rég nem is fontos, a kampány a fontos.

Tetszik tudni, mi a röhej?

Az hogy ez csakis és kizárólag a Coca-Cola és a Pepsi-Cola társaságoknak jó, politikai alapon fog kialakulni a törzsfogyasztói rétegük, ahogy régebben a söröké. Azzal együtt, hogy nem ők gerjesztették a botrányt. Ugyanis nem a kicsi magyar, hanem a nagy világpiacon ez nekik sokkal többet ártana, mint amennyit nálunk nyerni fognak rajta.

Hát mindegy, az a lényeg, hogy újabb front nyílt az eddigi száznegyvenkettő mellé. Újabb embercsoport lett ellenség, pedig hát a szexualitásnak semmi, de semmi köze a politikumhoz.

Ez egy ilyen hely, kérem.

Szele Tamás