Szele Tamás: Kitiltáshullám Magyarországon?

Valami furcsa történik a Facebookon, valami nagy és kellemetlen, valami, amiről még nem tudjuk, minek is tekintsük – és épp ezért mindenki halálbiztosan véli tudni, miért törlik magyarországi profilok ezreit hétfő óta. A legtöbben politikát sejtenek a dolog mögött, mások külső beavatkozástól tartanak – mi megpróbálunk becsületesek maradni, és bevalljuk, hogy egyelőre fogalmunk sincs a jelenség okáról.

Tény, hogy hétfő óta magyar felhasználók ezreit törölte a közösségi oldal, többnyire alaposabb indoklás nélkül, maximum annyit közölve, miszerint „kiderítették, hogy nem jogosult használni a szolgáltatást”. Ez jogos is lenne, ha álprofilokról vagy bújtatott üzleti vállalkozásokról volna szó, esetleg a letiltottak politikai propagandára használták volna a felületet, csakhogy a többségük egyszerű magánember, aki még csak nem is nagyon politizál. Sosem sértették meg a közösségi alapelveket, sosem provokáltak, de még csak nem is voltak részesei a rohamosan terjedő álhír-biznisznek. (Bezzeg az álhír-oldalak virágzanak és senki sem bántja őket). A dolognak már kezdenek üzleti következményei is lenni, mint a HVG írja:

A top 50-ből 47 oldal rajongóinak száma csökkent hétfőről keddre. Az első helyen álló Norbi Update 1734, a második helyen álló Tibi atya 5599 rajongót veszített, a kilencedik Túró rudit 3579 emberrel kevesebben kedvelik a Facebookon. A Gondoltad volna? oldal követői 5357-tel lettek kevesebben. Orbán Viktor „támogatottsága” hirtelen 1473 fővel csökkent, Vona Gáboré 1917 emberrel.”

Mondjuk a politikusokért nem hullajtunk könnyeket, a vállalkozások megítélése pedig mindenkinek magánügye, de azért ez olyasmit jelent sok kis cégnek – például nekünk is – hogy ha csökken a forgalom (az a forgalom, ami egyébként is a legnehezebben mérhető mennyiség a világon jelen pillanatban, ugyanis akár a Facebook, akár a Google, akár a WordPress számadatait tekintjük, mindegyik más mennyiségű olvasót mutat, többnyire irreális adatokat, akadt olyan írásunk, amit a Facebook szerint ezren sem olvastak, a WordPress pedig huszonhatezer olvasót mért), ha zuhan a látogatottság, az bizony a kisvállalkozás hirdetési bevételeiben számszerűen megmutatkozik. Mondhatni forintban mérhető a veszteség. Nálunk egyelőre nincsenek hirdetések, most kezdtünk el gondolkodni a bevezetésükön, mert forgalom már lenne – de vajon lesz-e?

Nincs értelme sem magyar, sem nemzetközi politikát keverni ebbe a történetbe, illetve valamennyi politikai vonatkozása mégis van: a közösségi oldal nagyon megérezte az amerikai elnökválasztás körüli botrányokat és a Cambridge Analytica-ügy sem tett jót az óriásvállalatnak: Mark Zuckerberg kezd rájönni, hogy mindenféle politikai erőknek és szolgálatoknak biztosított nem csak játszó- de hadszínteret is a közösségi oldalon. Először a politikát akarta száműzni a felületről, úgy általában, aztán már magukat a híreket is.

Ennek eddig sem volt kellemes hatása a világsajtó egészére, mikor kipróbálták egyes országokban, hogy a híreket tartalmazó bejegyzések külön rovatba kerüljenek, ott az online sajtó olvasottsága az ötödére esett vissza, tehát ezt a megoldást nem is erőltették, ráadásul pár éve még annyira támogatták a hírek Facebook-os terjesztését, hogy a média teljes szimbiózisba került a közösségi oldallal. Ha most megszakad a kapcsolat a hírközlő orgánumokkal, akkor abba a sajtó belepusztul, de a közösségi oldal sem fog sokat nyerni.

Most tehát inkább az álprofilokra, hamis fiókokra koncentrálnak, ennek lehet része a mostani tisztogatási hullám is – de vajon csak nálunk zajlik ilyen? Rátekintve a „DownDetector” site-ra, ami kifejezetten a közösségi oldalak anomáliáival foglalkozik, azt látjuk, hogy:

  • tágabban vett térségünket véve problémák vannak elsősorban nálunk, aztán Kijevben, Moszkvában, Bukarestben, Lengyelország bizonyos részein, Hollandiában, Párizsban és komoly gondok vannak Londonban is.
  • Lengyelországban a hírfolyam nem frissül napok óta
  • Izraeli felhasználók ugyanolyan érthetetlen letiltásokra panaszkodnak, mint a magyarországiak
  • Egyiptomban és Washington államban használhatatlanná vált tegnap egy időre a hirdetéskezelő
  • A Fülöp-szigeteken akadozik a forgalom és használhatatlanul lassú a frissítés
  • Svédországban nem jelennek meg a posztok

És folytathatnánk reggelig – a jelek szerint világméretű zavarral állunk szemben, bár ennek nem biztos, hogy köze van a magyar kizárási hullámhoz.

Sajnos azonban a kizártakat nem csak a Facebook tiltja le, hanem a Messenger is: a barátaikkal, családtagjaikkal sem tudják tartani a kapcsolatot. Ugyanez a helyzet az Instagrammal, ami nekem mondjuk nem a legfontosabb, épp, hogy csak regisztráltam rá egyszer, de a profi fotósok nem tudnak dolgozni nélküle. Mindegyik fiók törlésével elvesznek a pótolhatatlan képek is.

És itt érezhetjük a probléma súlyát. Amíg csak annyiról van szó, hogy politikai viták folynak az oldalon vagy közzéteszem a Csuri kandúr legújabb kalandját a papírzacskóban, addig nem olyan nagyon fontos a Facebook-jelenlét. Simán ki lehet bírni nélküle. Azonban ha már a magánéletem részévé válik a Messenger – amin a leghatékonyabban tudunk egymásnak üzenni a kedvesemmel – akkor fontos. Ha a vállalkozásom, az üzleti kapcsolattartó rendszerem is ezen a csatornán működik, szintén nagyon fontos, és jóllehet az is lényeges, hogy a mindenféle álhír-lovagokat, politikai kalandorokat és egyéb csalókat eltakarítsák róla, ha ártatlan vagyok, a kitiltásomnak komoly üzleti és magánéleti következményei lehetnek. Akkor már valódi károkat okoz egy véletlen kitiltás.

Menlo Parkban rájöhetnének, hogy már jó ideje nem egy egyetemi klub partnerkereső oldalát adminisztrálják (mert a Facebook bizony annak indult eredetileg), hanem kétmilliárd ember sorsát tartják a kezükben, ami azért jár némi felelősséggel.

Azon mélázva, hogy miért van nálunk több kitiltás, mint máshol, eszembe jutott egy kissé meghökkentő, de lehetséges válasz. A probléma lehet nyelvtani is. Illetve, informatikai-nyelvtani. Ennyi kitiltást valószínűleg nem élő munkaerővel végeznek, hanem ráállítottak a körzetre egy algoritmust. Megjegyezném: a Facebook nem nyelvi vagy nemzeti alapon szerveződik, hanem regionálisan: mi például műszakilag a dublini központhoz tartozunk, adminisztrációs-ellenőrzési szempontból pedig a varsóihoz. Mi van akkor, ha a körzetre állított algoritmus nem tud magyarul, és egészen egyszerűen valamilyen ártatlan, hétköznapi magyar szót talál veszélyesnek? Hiszen a magyar „puszi” elég gyakran elhangzik, de angolul a „pussy” már egészen mást (is) jelent. A „kanál” is csak egy betűvel tér el az „anál”-tól, szóval lehet, hogy ilyen banális (jaj, ne…) a magyarázat.

Vagy valami más szűrési gond lehet: valamilyen ártatlan megosztást, képet, jelképet találhat sértőnek a robot.

Időközben az álhírterjesztők is beindultak, hamis levelet terjesztenek Mark Zuckerberg nevében – nyugalom, Márkus barátunk nem írt semmi ilyesmit, ne tessenek továbbadni!

Azt viszont bejelentette, hogy a közösségi oldal bevezeti a Libra névre hallgató kriptovalutáját, a problémák állhatnak akár ezzel is összefüggésben.

Vagy bármi mással. A tudomány jelenlegi állása szerint és a közösségi oldal kommunikációja alapján fogalmunk sincs, mi történik.

De a legjobb mégis az volna, ha nem történne ez a valami.

Szele Tamás