Szele Tamás: Kis magyar kremlinológia

Hát nyilatkozott a Nagyúr, vagy inkább száműzött méltóság, Lázár János, a Fidesz valamikori tótumfaktuma, aki most Szent Ilonán eszi a dohányzásellenes ügyek államtitkárának keserű kenyerét – nyilatkozott és ezzel megint munkát adott a magyar sajtónak.

Mi meg próbáljuk megmagyarázni, mire gondolt a költő.

Hát, ha költő lenne, jó lenne, azokat könnyebb megérteni, még ha Kassák Lajosnak is hívják őket, de nehéz a politikust, aki ha mond is valamit, másra gondol közben és megint mást jelent az, ami kijön a száján. Ráadásul ma egyféle mást, holnap másfélét. Lázár státusa is különös: nem lehet igazából tudni, hogy ő még mindig egy valaki, vagy most már nevezhető jó nevű senkinek különösebb tévedés és kockázat nélkül, Hruscsovja ő a Fidesznek, akit eldugtak a vidéki dácsára, vagy Trockij Leója, akinek visszatéréséről jégcsákányos kivégzéséig rettegett Joszif Visszárionovics?

Egyáltalán, akar ő visszatérni a hatalomba, és ha igen, milyen szerepben? Ha meg nem, hát miért nem?

Nos, ezek azok a kérdések, amikre nem most és nem holnap, hanem soha nem fogunk választ kapni. De lássuk, miket mondott abban a bizonyos interjúban, amely ráadásul egy nem is túl olvasott, helyi lapban jelent meg?

A cím akkora panelrengeteg, hogy Békásmegyer a fasorban sincs hozzá képest:

Lázár János: gyűlöletkampányt mindig könnyebb szervezni, mint otthonteremtési támogatást kialakítani”

Aki ilyen címet képes adni, azt nyugodtan el lehetne küldeni Kolimára uránt bányászni puszta kézzel, védőruha nélkül, és mellé állítani a szerkesztőt is, aki ezt a címet kiengedte. Egyetlen jó tulajdonsága van: tökéletesen KESMA- és NER-kompatibilis, ebből nem lehet baj. Na, akkor vágjunk bele.

Kommunista tempójú hatalomgyakorlás zajlik Vásárhelyen: a városvezetésnek semmilyen elképzelése nincs, miközben feléli a tartalékokat és a jövőt – véli Lázár János. Az országgyűlési képviselő szerint a Fidesz komoly bizalomvesztést szenvedett el országosan: legfőbb ideje, hogy a valós problémákkal, az emberek hétköznapi kihívásaival foglalkozzon, ha vissza akarja szerezni a támogatóit 2022-ig. Például a világszínvonalú oktatás és egészségügy megteremtésével. Nagyinterjú!”

Még jó, hogy nagyinterjú, ha nem mondja a szerző, azt hittem volna róla, hogy kistaxi, baracklekvár vagy malomkő. Már a bevezető is mutatja azonban Lázár hármas üzenetét: odacsap az ellenzéknek, „rávilágít” a hiányosságokra és már most, jó előre ígér. Ez esetben világszínvonalú oktatást és egészségügyet ígér, ha annyi ezresünk lenne, ahányszor nekünk különböző politikusok ezt megígérték, komoly zavarban volnánk, milyen típusú yachtot vegyünk az adriai üdüléseinkre. Persze világos, hogy ígérni lehet is, kell is. Érdekesebb azonban, amit a problémakezelésről mond.

Tudomásul kell venni, új politikai korszak köszöntött Magyarországra, ahol két párt van: a Fidesz és a „NemFidesz”. A választókerületemben is csökkent a Fideszre szavazók száma, míg a nem ránk szavazóké stagnál, tehát nem egyre többen szavaznak ellenünk, hanem elveszítettük bizonyos választói csoportok bizalmát. Az elmúlt harminc évben azért volt sikeres a nemzeti oldal Magyarországon, mert mindig, amikor kormányzati lehetőséget kapott a valós problémákkal foglalkozott, az emberek hétköznapi kihívásaira adott választ. Ha a Fidesz visszatér arra az útra, hogy a valósággal foglalkozik, akkor képes lesz visszanyerni a szavazói támogatását, sőt, mások bizalmát is hozzáteheti ehhez. Amennyiben viszont nem fordulunk vissza az emberek hétköznapi problémái felé, akkor nagyon kockázatos két és fél éves választási felkészülés áll előttünk.”

Hát ugyebár az azért a napi gyakorlatból leszűrhető tanulság, hogy a Fidesz és hívei egy párhuzamos, a valóságtól igen távoli világban élnek, csak még nem érték el őket a sliderek, tehát ha valaki belülről kritizálja ezt, arra minimum felüti az ember a fejét. Nocsak, szembejöttek a realitások? És tessék mondani, nem volt nagyon kemény a koccanás, ahogy be tetszettek verni a fejüket?

Attól azonban nem tartanék, hogy a valós problémák kezelése útján soha nem látott magasságokba szökne a kormánypárt népszerűsége: ez esetben ugyanis maga a rendszer omlana össze vagy változna meg felismerhetetlenül, arról már nem is szólva, hogy mindez pénzbe kerülne, és az nagy baj. A realitásokkal való szembenézés – amíg csak nézik őket – mégiscsak olcsóbb, a többi része a dolognak meg valami olyasmi, mint a korábbi ígéretek egészségügyről, oktatásról. Hiszen ígérni akármit lehet, még akár szivárványhidat is, egyenest a Walhallába.

Azonban a problémák tagadása valósággal éltető eleme a NER-nek: enélkül vége is volna.

Erre alapul.

Így találta ki Orbán Viktor.

És tényleg: vele mi van? Neki is szembe kéne nézni a realitásokkal?

Orbán Viktornak nincs szüksége az én tanácsomra, az egész Fideszben neki a legerősebb a valóságérzékelése.”

Na igen, szóval felségsértést mégsem mer elkövetni Lázár, az azért komoly büntetéssel jár, az crimen laesae maiestatis, abból fővétel szokott lenni. Pedig hát a Fideszen belül épp Orbán Viktor jár a legmesszebb a valóságtól, ő már túl van az Óperencián, üveghegyen, ő már ott is megfordult, ahol a kurta farkú malac túr, hétmérföldes csizmával és dupla fénysebességgel távolodik, kergetik a gonosz Hétszűnyi Kaponyányi Soros által felbérelt migránshadak… Ha azonban a kormánypárton belül még neki a legerősebb a valóságérzékelése, akkor, kérem, nagy a baj, akkor bele sem gondolok, milyen lehet a többieké.

És akkor lássuk, vannak-e Lázárnak tervei?

A munkámban végre többet szeretnék az építésre koncentrálni, semmint a politikai küzdelemre és birkózásra. Civilben pedig – túl azon, hogy többet szeretnék a családommal lenni – jóval többet akarok sportolni, mint amennyit az óévben sikerült. Idén leszek 45 éves. Bár a számmisztikában meg a jeles évfordulók sorsfordító erejében nem hiszek, azzal tisztában vagyok, hogy ez az egyik legértékesebb időszak az ember életében, amikor a tapasztalat már, az energia pedig még a rendelkezésére áll. Ezt az időszakot illik kihasználni. Nemcsak magamért, hanem azokért is, akiket képviselek. Erre készülök 2020-ban.”

Vannak, de szándékosan nem fogalmaz világosan. Hát akkor lássuk, mi ebből a tanulság, kedves gyerekek?

Jön Lázár vagy megy?

Lázár János, ha nem csal kis magyar kremlinológiai szimatom, úgy jön, mintha menne. A realitásokkal szembenézés, a „zemberek problémáinak megoldása” nekem azt sugallja, hogy azt a romlott árut, ami a Fidesz most, mindenképpen ránk akarja sózni, legfeljebb azt mondja róla, levágja a rossz, rothadt, penészes részeit, de maga az árucikk továbbra is alternatíva nélkül áll szerinte, egyedüliként a kínálatban. Nem Hruscsovja ő a Fidesznek és nem is Trockija: sokkal inkább egy kádári Fideszt akarhat kialakítani, „kisemberek Fideszét”, ami alkalmasabb volna egy hosszú regnálásra a mi tájainkon.

Hogy Orbán Viktorral az élén?

Hát, hogy is mondjam csak: Kádár sem volt bolond Rákosi idején azt nyilatkozni a Szabad Népnek, hogy a kis kopasz tökhülye.

Összegezve: Lázár János úgy ment el, mintha jönne, és úgy jön, mintha Kádár János kabátja volna rajta.

Hogy aztán mekkora lesz neki ez a kabát és hogy a pártja kibírja-é ezt a maskarázást, az már olyan kérdés, ami a jövőben dől el.

De a lényeg az, hogy Lázár kádárosodik.

A háromhatvanas kenyér már adott is.

Csak euróban, ezt nem árt szem előtt tartani.