Szele Tamás: Jogászkodás a Városmajorban

Sajnos itt az ideje, hogy tisztázzuk a helyzetet, ugyanis kezd áttekinthetetlenné válni. Mindenki másként tudja, lesz-e becsületnapi vonulás neonáci részről Budán, ha lesz, hol lesz, ha nem lesz, hol nem lesz, mint egy népmesei jövő időben, szóval öntsünk tiszta vizet a pohárba.

Lesz, igen lesz. Csak nem úgy, ahogy gondolni tetszik.

Először is, az illető szervezetek alapvetően három helyszínre kértek engedélyt, három különböző rendezvényre. Ez bizonyos taktikus gondolkodást vagy elég jó ügyvédet, jogtanácsost jelent, ugyanis abból indulhattak ki, hogy ha egyet vagy kettőt be is tiltanának, maradjon egy harmadik, amit megtarthatnak. Sőt, van egy negyedik is, ami egyáltalán nem engedélyköteles, és az a rendezvény, de arról majd később.

Az első hírek arról szóltak, hogy a rendőrség nem engedélyezte egyiket sem a három rendezvényből. Különös tekintettel arra, hogy a háromból kettőt a Kapisztrán térre terveztek, mely kellemetlenül közel fekszik a miniszterelnöki kolostorhoz, és elég bonyolult lett volna ily módon a biztosítása, mármint a miniszterelnöki hivatalé, de ezt nem a rendőrség mondja, ezt én mondom. A harmadik a Városmajorban került volna (vagy kerül – ez még nem tiszta) megrendezésre, abban a Városmajorban, ahol elmondhatatlan bűnök zajlottak, ahol ezek hallatán Pokorni Zoltán a minap elfakadt sírva, de azért annyira nem sír, hogy elejét vegye ennek a mostani rendezvénynek, holott ő lenne a kerületi, illetékes polgármester. Ellenben ma délre elhatárolódott, másokkal együtt.

Mármost Hunniában az a jogi helyzet, hogy egy ilyen rendezvényt első sorban a rendőrségen kell bejelenteni, ha ők engedélyezik, nincs gond, ha azonban nem engedélyezik, a rendezők még fellebbezhetnek a bírósághoz a rendőrségi döntés ellen. Általában a bíróság egészen pontosan akkor ül össze, amikor összeül, rendszerint jóval a rendezvény esedékes napja után, így az utólagos határozat légyen bármilyen, arra szokott jó lenni, hogy eltegyék a vitrinbe, akik kapják, és majd mutogassák az unokáiknak. Most azonban – miért, miért nem – másként történt. Most összeült a bíróság és határozott.

Na, itt kezdődik a baj, illetve a hegyen-völgyön bonyodalom.

Ugyanis a városmajori rendezvény rendőri tiltását a Fővárosi Törvényszék ítélete hatályon kívül helyezte. A másik két tiltást nem, szóval a Kapisztrán téren megemlékező rendezvény nem lesz (lesz majd más), de a városmajori esemény tiltása már nem hatályos.

És itt jön a jogértelmezési probléma. Tekintsük a Fővárosi Törvényszék sajtóközleményét, éspedig tekintsük alaposan, mert a részletekben búvik meg az ördög, jogról van szó!

Nem a „Becsület Napja” elnevezésű rendezvény engedélyezéséről döntött a Fővárosi Törvényszék

A Fővárosi Törvényszék ítélete – amelyben hatályon kívül helyezte a rendőrség egyik határozatát a „Becsület Napja” ügyében – nem jelenti a bejelentett rendezvény engedélyezését, mivel az csak a támadott rendőrségi határozat jogszerűsége kérdésében foglalt állást.

A rendőrség honlapján korábban közzétett adatok szerint a rendőrség az általa „Becsület Napja” rendezvényként azonosított, a Budapest, I. kerület Kapisztrán teret vagy azt is érintően kettő, „kegyeleti” céllal megjelölt rendezvényt tiltott meg előzetesen, eltérő időpontokban. E két határozatot a Fővárosi Törvényszék előtt nem támadták meg.

Azonos módon – azaz kegyeleti célú rendezvényként –, de eltérő vonulási útvonalra, más szervező által bejelentett és a rendőrség által szintén „Becsület Napja” rendezvényként azonosított gyülekezést tiltott meg a rendőrség egy további határozatával, amelyet a Fővárosi Törvényszék előtt keresettel támadtak meg. E perben 2020. január 3-án hozott ítélettel a bíróság: a rendőrség határozatát hatályon kívül helyezte. A Fővárosi Törvényszék – noha elfogadta azt az alperesi következtetést, hogy a bejelentett rendezvény a „Becsület Napi” megemlékezést célozza – a perben arra jutott, hogy a rendőrség a rendezvény előzetes megtiltásához szükséges törvényi előírások körét illetően adós maradt egyes feltételek alátámasztásával.

Mivel a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény 14. §-a és 15. § (4) bekezdése a támadott határozatfajta vonatkozásában csak hatályon kívül helyezésre ad lehetőséget, a Fővárosi Törvényszék nem rendelkezhetett az alperes (rendőrség) új eljárásra kötelezéséről, sem az alperesi határozat megváltoztatásáról, mert ilyen döntési lehetőséget a törvény nem biztosít a számára.

A fentiek miatt nem jelenti a Fővárosi Törvényszék konkrét ügyben hozott ítélete a bejelentett rendezvény engedélyezését, csak a támadott rendőrségi határozat jogszerűsége kérdésében való állásfoglalást.

Tetszenek érteni?

Nem, nem tetszenek érteni.

Akkor elmagyarázom.

Arról van szó, hogy a rendőrség a városmajori rendezvény tiltásakor az indoklásban formai hibát követett el, „adós maradt egyes feltételek alátámasztásával”, ezért a tilalmat hatályon kívül helyezték, de magát a rendezvényt ezzel nem engedélyezték, azonban, ha teljesen törvényesen akarnának eljárni a rendezők, újból engedélyt kéne kérniük rá. Ha nem teszik, akkor engedély nélküli lesz a rendezvény, de sem nincs betiltva, sem nincs engedélyezve, exlex állapotban lebeg az éterben, és röhög a jogászokon. Ezen kívül a Fővárosi Törvényszék azt is jelezte, hogy ők nem rendelkezhetnek sem a rendőrség új eljárásra kötelezéséről, sem a rendőrségi határozat megváltoztatásáról. Emiatt az ügyben hozott ítélet nem jelenti a bejelentett rendezvény engedélyezését, csak a támadott rendőrségi határozat jogszerűségében foglaltak állást. Ez magyarul azt jelenti, hogy vagy újra kell engedélyeztetni a városmajori gyülekezést, vagy – a rendőrség belátása szerint bánnak vele.

Tehát sem azt nem mondhatjuk, hogy nem lesz neonáci gyűlés a Városmajorban, sem azt, hogy lesz, ugyanis jogilag ez a senkiföldjén kószál, pillanatnyilag a kérdésnek nincs gazdája. Épp most érkezett azonban a hír, hogy három budapesti kerület, az I., a II. és a XII. önkormányzata elhatárolódott az esetleges rendezvénytől, és helyette saját programokkal készülnek. Mint fogalmaznak, elhatárolódnak:

minden olyan rendezvénytől, amely az eseményeket nem egységében, minden fél szempontjait figyelembe véve, hanem valamely oldal szenvedéseit idealizálva, szélsőséges módon mutatja be. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy önkényuralmi jelképek viselésével, félelmet keltő ruházatot viselve bárki meggyalázza az áldozatok emlékét.”

Ez igen szép tőlük.

És akkor most veszem el mindenki kedvét mindentől.

Amíg mi itt jogi kérdéseken rágódunk, a kerületek saját rendezvényeket szerveznek, mindenki elhatárolódik és a dolgok látszólag kezdenek félig-meddig törvényes formát ölteni, a szervezők remekül szórakozhatnak rajtunk.

Ugyanis az egész eseménynek nem a rendezvények a legfontosabb programpontjai, azok ugyan látványosak, de nélkülük is megáll a megemlékezés. Hanem a Kitörés emléktúra, ami a Kapisztrán térről indul, ehhez szoktak egyesek – nem minden résztvevő – történelmi egyenruhákba öltözni, önkényuralmi jelvényeket előszedni, mutogatni, a korhűség jegyében. Ez az, amit a köznyelv „vonulásnak” nevez, nem a rendezvények.

És ez indul a Kapisztrán térről, február 8-án, 16 órakor. Mint írják:

A Bécsi kapun keresztül törünk ki a Várból és a Várfok utcán indulunk el lefelé. A Csaba utcán, majd Városmajoron át a fogaskerekű vasút végállomását keressük, innen a vasút mentén, majd a Diós-árokban kapaszkodunk felfelé.”

De hát ez nem tilos? Nem, nem tilos, ugyanis ez egy túra, jogilag egy sportesemény, ami nem tartozik a gyülekezési törvény hatálya alá, nem kell engedélyeztetni a rendőrséggel, semmilyen jogi lehetőség nincs a leállítására.

Az tudható azonban, hogy 15 órától a Bécsi kapunál ellentüntetők fognak gyülekezni. Aki úgy érzi, hogy ott a helye, ne tétovázzon.

Azért… ügyes egy jogtanácsosuk lehet ezeknek a szervezőknek, meg kell hagyni. Napok óta kavarja a helyzetet a semmi körül – hogy ne figyeljünk fel a valamire, amit megtartanak mindenképpen.

Ügyes, ügyes.

Szeretnék én ilyen ügyvédet alkalomadtán, szükség idején – csak nem hiszem, hogy lenne rá pénzem.