Szele Tamás: Jog és szolgáltatás

Akkor ma megint jogászkodunk, volt már ilyen a héten, bár remélem, több nem lesz. Ha tegnapelőtt némi örömmel adtam róla hírt, hogy Dezső Andrást, az Index munkatársát felmentette a bíróság, akkor ma számoljak be arról is, hogy sajnos nem olyan egyszerű a helyzet: az ügyészség fellebbezett, éspedig elég különös indoklással. Akkor lássuk az ügyet, tekintetes bíróság!

A keresetet Natalie Contessa af Sandeberg adta be, éspedig nem az Index ellen, holott sajtóperről van szó, és ez esetben alapvetően maga a lap, illetve annak felelős szerkesztője, ennek hiányában tulajdonosa, kiadója vagy üzemeltetője a jogalany. De úgy látszik, itt kivételt tett a bíróság – az ugyanis a joggyakorlat, legalábbis eddig az volt, hogy ilyen ügyekben két keresetet adtak be. Az elsőt a lap, illetve a felsoroltak ellen. Ez ügyben a bíróság megvizsgálja a tényállást, és vagy úgy dönt, hogy történt jogsérelem, vagy úgy, hogy nem történt. Ha nem történt, semmi baj, ha történt, megbírságolják a jogalanyt olyan pár százezer forint körüli nagyságrendben. (Ezt a pénzt nem a felperes kapja) Azonban. Ha a felperes úgy gondolja, szeretne egy kis saját pénzt is keresni az üggyel, amennyiben megnyerte az első eljárást, bead egy második keresetet is, már a szerző ellen, melyben már az őt ért személyiségi jogsérelem miatt kártérítést követel. Mármost a jogsérelem ügyében már ilyenkorra van hatályos bírói ítélet, ami kimondja annak megtörténtét, azt már bizonyítani vagy tárgyalni nem kell, így a gyanútlan szerzővel, aki azt hitte, már túl van a sajtóperen, könnyen megeshet, miszerint egyszer csak hoz egy értesítést a posta, hogy záros határidőn belül fizessen egy hat- de inkább hétjegyű összeget a korábbi felperesének, de ha nem tud, ülje le. És ezekben az ügyekben nem szokott tárgyalás lenni – hiszen nincs bizonyítási eljárás sem, az már megvolt az első perben.

Itt azt látjuk, hogy a kontessz kihagyta az első pert, az első keresetet be sem adta – vagy nem volt ügyvédje, vagy nem a legjobb ügyvédet bízta meg – és rögtön a második keresettel kezdett, tehát a szerzőt támadta. Ebben az ügyben hozott rutinból első fokon és első tárgyaláson a bíróság olyan ítéletet, melyben megrovásban részesítették a szerzőt tárgyalás nélkül. Ő maga is a kormánysajtóból tudta meg, hogy elítélték.

Igen, kérem, tisztelt bíróság: nem tetszettek odafigyelni. Itt ugyanis nem volt már lefolyt első eljárás, itt még bizonyításra szorult volna a vád! Mármost, Dezső András nem nyugodott bele, hogy tárgyalás és egyáltalán, a meghallgatása nélkül őt megrótták, rendes tárgyalást kért. Ezt sem tartották meg, viszont felmentő ítélet született – ugyanis más, alaposabb bíróra szignálták tévedésből az ügyet, aki bűncselekmény hiányában mentette fel a kolléga urat.

Az indokolásban a bíró utalt a strasbourgi ember jogi bíróság egy korábbi döntésére és az adatvédelmi hatóság álláspontjára is: összefoglalva, ha a szerző olyan bűncselekmény terheltjét nevezi meg, amely a közvéleményt fokozottan érdekli, és amelyben a büntetőeljárás már nem a korai szakaszban tart, az újságíró csak a dolgát végzi, nem büntethető.

A Sandeberg ellen indult svédországi eljárások rég befejeződtek, a nő pedig maga vált közszereplővé, amikor egy aktuálpolitikai jelentőséggel bíró ügyről (a nyugat-európai országoknak a migrációval összefüggő közbiztonsági helyzetéről) nyilatkozva az arcát, nevét vállalva önként a köztévé kamerája elé állt. Ezért a bíróság úgy ítélte meg, hogy Dezső András nem követett el bűncselekményt.

Itt maradtunk el tegnapelőtt, azonban tegnap az ügyészség egészen sajátos jogértelmezéssel rukkolt elő – természetesen megfellebbezték a felmentő ítéletet. Szerintük ugyanis jogszabályellenes, hogy a bíróság tárgyalás nélkül hozott új döntést, és az is, hogy a bíróság szerint nem veszélyes a társadalomra az Index újságírójának tevékenysége.

Itt szögezzük le, hogy az ügyben már két tárgyalás maradt el: az első mondjuk, hogy merő hanyagságból, mert nem kívánnám rossz szándékkal vádolni a bíróság első elnökét, a második azonban a bűncselekmény hiánya miatt – ha nincs vétség nincs is mit tárgyalni. Az ügyészség szerint azonban először nem volt jogszabályellenes a tárgyalás nélkül hozott ítélet? Csak másodszor? Hogy is van ez, tisztelt urak?

A fellebbezés indoklása is igen szép.

„A Fővárosi Főügyészség álláspontja szerint az eljárás megszüntetése jogszabályellenes, mivel a büntetőeljárási törvény szerint a büntetővégzést tárgyalás tartása iránti kérelem esetén előkészítő ülésen hatályon kívül kellett volna helyezni, és az ügyet érdemben elbírálni. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság bírája által választott megoldás a fentiek miatt a jogbiztonság követelményébe is ütközik.”

Ez abszurdum, ugyanis ha azért nincs tárgyalás, mert nincs bűn, akkor nincs is mit tárgyalni és érdemben elbírálni – mondjuk, ha engem feljelentenek azért, hogy a Baross téren sétáltam, normális esetben ez még csak bíróság elé sem kerülhet, hiszen sétálni nem bűn. Be sem szokták fogadni a délibábos kereseteket. Ha mégis valahogy befogadják, a bíróság belenéz a vádba, és azonnal megszünteti az eljárást, be sem idéz, tárgyalást sem tart.

Ellenben, ha az a bíróság rosszindulatú – habár tudjuk, magyar földön ilyen nincs! – akkor be is fogadhatja a keresetet, el is ítélhet húsz év várfogságra nehéz vasban a séta bűncselekményének okából, mégpedig, ha neki úgy tetszik, tárgyalás nélkül.

A szemléltetett esetben három hiba történt. Az első, hogy – feltehetőleg hanyagságból – nem instruálták megfelelően a kontesszt, és az beadott egy még bizonyítatlan keresetet úgy, mintha már bizonyított lett volna a vád egy korábbi eljárásban. Ez a kontessz tanácsadóinak vagy környezetének. esetleg megbízóinak a hibája volt. A második hiba akkor történt, amikor az első bíró bizonyítás nélkül vette bizonyítottnak a vádat és ítélt. Bármit is: de ítélt. A harmadik hibát pedig most követte el az ügyészség, amikor teljesen következetlen alapon nyújtották be a fellebbezést – hát hogy van ez, egyszer lehet tárgyalás nélkül ítélni, másszor nem?

Az első ítéletet még érteni vélem: mint jeleztem, a korábbi joggyakorlatnak megfelelően azt hihette a bíró, hogy ez egy tipikus második per, és valamikor majd csak előkerült a bizonyítással együtt az első, azonban első per sosem volt… viszont ítélni kellett, gyorsan és a vádlott ellen, ahhoz képest, hogy az ügyészség egy év felfüggesztettet kért Dezső kollégára, ez a megrovás nem is volt olyan kíméletlen.

Csak, mint láttuk, jogtalan.

Amit helyreütött a második ítélet.

Azt fellebbezik most, alapvetően jogtalanul.

Könyörgöm, ez egyelőre nem is eljárás, mert senki nem bizonyított benne semmit!

Szokás Magyarországon az igazságszolgáltatást néha „jogszolgáltatásnak” csúfolni, mondván, jogot lehet vele érvényesíteni, nem igazat.

Ez mikor így van, mikor nem, de amit eddig ebben az ügyben láttunk, még jogszolgáltatásnak sem nevezhető.

Még annak is vannak elengedhetetlen részei és szabályai.

Ez egyszerűen csak szolgáltatás.

Szele Tamás