Szele Tamás: Idők jelei

Idők jeleit látom, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, ugyan még nem az Utolsó Időkét, de nehéz időkét. Izgalmas kis koncepciós per kezd kibontakozni a szemünk láttára, csodás koreográfiával, elsőrangú rendezésben, már minden szereplő a helyén – csak össze ne kavarják ebben a kuplerájban a vallomást az ítélettel, mint Pelikán József esetében történt.

Komoly apparátus készítette elő a rövidesen várható bemutatót, de egyelőre lássuk, mit tudunk, tekintsük a Magyar Nemzet mai vezető írását!

Ennek az áldemokratikus ügyvitelnek szakadhat vége, ha az Alkotmányvédelmi Hivatal vizsgálata pozitív lesz egy állampolgári beadvány ügyében, amely azt veti fel, hogy egyes ellenzéki pártok és politikusaik külföldi kapcsolatain keresztül illegális szervezetek próbálhatnak beavatkozni az ország pénzügyi, gazdasági és politikai rendszerébe. A közérdekű bejelentés nem árult zsákbamacskát, nevesítette azokat a pártokat, amelyek esetében felmerülhet a gyanú, hogy külföldi befolyásolási kísérleteknek asszisztálnak. Nagy valószínűséggel senkit nem ér meglepetésként, hogy a Momentumot, illetve annak három tagját, Cseh Katalint, Donáth Annát és Berg Dánielt, a Gyurcsány Ferenc vezette DK-t, valamint a Szabó Tímea társelnökölte Párbeszédet említi név szerint.”

Nos, az ügy nyomozása nem az én tisztem, azt hagyjuk meg az alkotmányvédőknek, akármekkora eget verő hazugságról is van szó, de lássuk csak, miféle feljelentésről van itt szó? Az ember azt hinné, nem kötik az orrára, államtitokról van szó, pedig de. Csak hát utána kell olvasni. Kiderül az, éspedig a Magyar Nemzet más helyéről, ahol viszont hideg fejjel fogalmazott, precíz leírást találunk:

Az Alkotmányvédelmi Hivatalban (AH) landolt Tényi István egyes ellenzéki pártok külföldi kapcsolatairól szóló bejelentése. A titkosszolgálatnál egyelőre tanulmányozzák az iromány tartalmát, eldöntendő, van-e dolguk vele, mert például a jelzett kapcsolatok nemzetbiztonsági kérdéseket vethetnek fel. A bejelentés sajtóértesüléseken alapul, és felveti, hogy illegális szervezetek próbálhatnak beavatkozni Magyarország pénzügyi, gazdasági és politikai rendszerébe.”

Ah, a kedves Tényi! Akinek annyi, de annyi feljelentést köszönhetnek a honi bíróságok! Nélküle tapodtat se, magam is amondó volnék, ő egy nagyon-nagyon komoly ember, adni kell a szavára is, a feljelentéseire is, valósággal sztahanovi műszakban termeli a papírokat. De miféle sajtóértesülései vannak őneki, amelyek alapul szolgálhatnak akár egy ilyen ügyhöz is?

A bejelentéseiről ismert Tényi a PestiSrácok.hu-n megjelentek alapján vetette fel, hogy egyes ellenzéki pártok, illetve politikusaik külföldi kapcsolatain keresztül illegális szervezetek próbálhatnak beavatkozni Magyarország pénzügyi, gazdasági és politikai rendszerébe. A bejelentést Tényi egyenesen Orbán Viktornak címezte, a miniszterelnök kabinetirodája a Belügyminisztériumba (BM) továbbította azt, ahonnan a nemzetbiztonsági kérdésekben illetékes AH-ba került az iromány.”

Értem. Tehát Tenyszkij elvtárs olvasott valamit a Pravdában, bocsánat, Pesti Srácokban, ez szöget ütött a fejébe, írt egy bejelentést, ami elment Sztálin elvtárshoz, illetve Orbán Viktorhoz, de néki sok a dolga, ország gazdája ő, tovább küldte egy muzsikkal a belügybe, onnét meg már csinovnyik vitte a Lubjanka térre, jaj, miket is beszélek, az Alkotmányvédelmi Hivatalba. És most vizsgálják, mire bukkant a teljesen nyilvános sajtóban az éber Tenyszkij elvtárs.

Tényleg, mire?

Cikksorozatra bukkant, még jó, hogy meglelte, mert ezek szerint rajta kívül eleven ember nem olvasta, csak ő – ha ugyanis mások, esetleg titkosszolgák is olvassák, már rég zajlana a vizsgálat, hivatalból. Azt ugyanis fel sem tételezem, hogy a hivatásos titkosszolga ránéz a sorozatra, fáradtan legyint és mond valami olyant, hogy hagyják már a hülyeségekkel, van elég baja az igazi munkával is, ez egy komolytalan, politikai marhaság.

Ki írta a sorozatot?

Jurák Kata írta a sorozatot, íme, itt az első része. 

Ebben olyan világrengető leleplezéseket tesz a szerző, mint például az, hogy Cseh Katalin Montrealban született, Berg Dániel pedig New Yorkban, ellenben Donáth Anna nem született külföldön, viszont Amszterdamban tanult. Piszok nagy munka lehetett kinézni az adatokat az érintettek Facebook-profiljairól. Jurák úrhölgy Pulitzert talán nem fog kapni erre, de Sztálin-díjat és Pavlik Morozov-csillagot mindenképpen.

Akkor nézzük a tragikomédia cselekményét. Jurák elvtársnő még júliusban ír egy leleplező cikksorozatot nyilvános adatok alapján. Ez nem tilos, csak gyakran értelmetlen – de az való igaz, hogy a sajtó legnagyobb részt nyilvános adatok alapján dolgozik. Ezt a sorozatot nyugodtan tekinthetjük az önkormányzati választások kormánypárti kampányához tartozónak.

Tényi elvtárs elolvassa ezt a sorozatot, majd bejelentést ír Orbán Viktor elvtársnak. Lehet? Lehet. Szabad? Szabad. Csak hülyeség, ha egyenesen egy hivatalos szervhez fordul, ott elképzelhető, hogy be sem fogadják az iratot, ugyanis sajtóértesülések alapján bejelentést tenni olyan, mint azt reklamálni, hogy fúj a szél, esik az eső, süt a Nap. Látja azt más is, látja azt mindenki.

Orbán Viktornál hever a levélke, heverészik, címzett vagy olvasta, vagy sem, de mégis láthatta, mert most, ebben a helyzetben hirtelen homlokára csap: hoppá, ez tűrhetetlen! És hivatalos útjára indítja a sillabuszt.

Itt tartunk most.

És ez nem egy burleszk vagy egy Monty Python-szkeccs forgatókönyve, nem is a Rajk-peré, ezt halálosan komolyan gondolják. Helyén van már minden szereplő, a cselszövő, aki útjára indította a rágalmat (hiszen attól, hogy valaki külföldön született vagy ott tanult, még nem lesz ügynök, tessék csak megkérdezni Orbán Viktort oxfordi élményeiről), a szorgos besúgó, aki hazafiúi lelkületében cselekszik (szép is lett volna, ha mondjuk Zrínyi vagy Dobó hazafiságukban nem a várat védik, hanem helyette jelentéseket írnak az udvarnak, esetükben Bécsbe), és ott vannak a porkolábok is, akik majd teszik a dolgukat.

Egyelőre ennyit ismerünk a darabból, de kétségtelen, hogy várható tárgyalótermi jelenet is, aztán majd még meglátjuk, mi következik, nagy illúzióim nincsenek.

Megjegyezném, hogy az előadás a veretes magyar színházi hagyományok szellemében készül, például az ötvenes években, amint azt a Donáth család személyesen is tanúsíthatja, komoly gyakorlatot szerzett kis hazánk a koncepciós perek rendezésében.

Ha a váddal – mely nevetséges – nem foglalkozom, és pusztán az ügy bonyolódását, folyamatát tekintem, akkor ez részint a Rajk-per részint a moszkvai orvosper újbóli színpadra állítása – az orvosper úgy kerül ide, hogy abban sem volt a vádlottaknak más bűnük, csak a származásuk.

Ez igazából nem is politikai hír, hanem színházi.

Csak még azt nem tudjuk, tragédia lesz belőle vagy komédia a bíróságon.

De hogy fergeteges előadásra számíthatunk, az biztos.