Szele Tamás: Hogyan leszek admirális?

Én, kérem, eldöntöttem már zsenge gyermekkoromban, hogy admirális leszek, csak érkezésem nem volt rá eddig, de majd most.

Megnyílnak előttem a világtengerek, lesz háromszögletű kalapom, távcsövem és remélem, nem kell hozzá ellőni sem a karomat, sem a szememet, mint a Sir Horatio Nelsonnak, ha a Pesti Srácok időben és alaposan intézkedik.




Mert Magyarországon Admiralitás hiányában a Pesti Srácok intézi a tengernagyi és ellentengernagyi kinevezéseket, amint látom, ahogyan a főszerkesztői posztokat is ők osztogatják. Aki ismeri a magyar sajtó belső rokon- és ellenszenveit, most azt mondja: „hát hiszen, ha tőlük függ a kinevezés, nem leszel te utcaseprő sem”, de nem volna igaza: ez a sajtótermék bosszúból, büntetésből nevez ki főszerkesztőket, főispánokat, admirálisokat és más egyéb potentátokat, amint látom.

De miből gondolom én, hogy ilyen fordított a világ? Történt pedig, hogy a minap – pontosabban május hatodikán – megbolondult a Messengerem, legalább tíz ismerősöm küldte el nekem a frissen kiírt pályázatot, melyben Ferencváros önkormányzata teljesen nyíltan főszerkesztőt keresett a kerületi lapnak. Én köszöntem mindenkinek a tisztességet, a jóindulatot, amivel a figyelmembe ajánlották a lehetőséget, megígértem, hogy feltétlenül jelentkezem erre a munkakörre, át is olvastam a sillabuszt – aztán nem jelentkeztem.




Miért nem? Hiszen tekintsük, mit vártak egy főszerkesztőtől:

Főszerkesztővel kapcsolatos elvárások:
● Legalább 5 éves főszerkesztői vagy szerkesztői tapasztalattal rendelkezik, a média bármely területén.
● Legalább egy idegen nyelvet beszél.
● Megbízható, egyenes és határozott személyiség.
● Rendelkezik vezetői készségekkel.
● Önállóan és csapatban is képes dolgozni.
● Bizonyított már a független magyar újságírás területén

Gyakorlatom van nem öt, de harminckét év, nem egy, hanem jóval több idegen nyelven beszélek, a személyiségem remélem olyan, amint írják, vezetői készségek? Vezettem én már rovattól szerkesztőségig mindent, de még elektromos targoncát is. Tudok dolgozni önállóan is, csapatban is, de még fejjel lefelé is, három évtized a magyar sajtóban megtanított arra, hogy akár egy süllyedő tengeralattjárón is tudjam megírni a tudósítást, ha kell, és azt hiszem, bizonyítottam már a szakma terén eleget.

És mégsem jelentkeztem.

Nem, mert egyrészt nem lakom a kilencedik kerületben, így aztán az ottani önkormányzat döntéseit nem is érzem a bőrömön, legyenek azok jók vagy rosszak (a nyolcadik kerületben lakom, az ottani lapnál viszont most nem kell ember tudomásom szerint), másrészt nem jelentkeztem azért sem, mert ezer egyéb dolgom volt, szóval lejárt a határidő és nem küldtem el semmiféle pályázatot.

Úgy sejtem, majdnem tízmillióan vagyunk így ezzel ebben az országban: a lakosság döntő többsége nem pályázott erre az állásra, egy elenyésző kisebbséggel szemben, akik talán igen – erről bővebbet nem tudok.



Épp ezért kissé csodálkozva olvastam a Pesti Srácokban tegnap, tehát a jelentkezési határidő lejárta után, Vésey Kovács László tollából, miszerint:

Zsíros állással fizethetik ki Baranyi Krisztina 444-es házi propagandistáját

Komoly tervei vannak Baranyi Krisztinának a ferencvárosi kerületi újsággal, amelyet a polgármestersége fél éve alatt durván propaganda-üzemmódra állított át. A nagyjából az ő nagyszerűségére és a kormány rettenetességére szűkített laphoz most új főszerkesztőt keresnek, de könnyen lehet, hogy már azelőtt megtalálták a 444.hu egyik szerzője személyében, mielőtt kiírták a pályázatot. Folytatódhat a haverok és csókosok kifizetése a szélsőbaloldali kézre került Ferencvárosban.

Nemcsak a kerületi újságról van itt már szó, hanem önálló médiacégről, amely egy havi magazint és a kerületi tévét is magában foglalja, és amelyet szakmai, valamint gazdasági, pénzügyi szempontból is a főszerkesztő irányít. Egy neve elhallgatását kérő, IX. kerületi önkormányzati munkatárstól úgy értesültünk, hogy tulajdonképpen Ács Dániel, a 444.hu szerzője számára találták ki ezt a főszerkesztői állást.”

Nocsak, mondtam, tán várjuk már meg az eredményhirdetést is, ne igyunk előre a medve bőrére – de a csodálkozásomat igen széles mosoly váltotta fel, mikor elolvastam a 444-ben Ács kolléga válaszát:

Csupán annyit kellett volna tennie Vésey Kovács Lászlónak, a Pesti Srácok szerzőjének, hogy engem vagy az önkormányzatot megkérdez, hogy egyáltalán elindultam-e a tenderen. Ugyanis a cikk megjelenésének időpontjában a pályázat beadási határideje már lejárt. Amikor a cikket publikálták, akkor már pontosan lehetett tudni, hogy el sem indultam a tenderen, így lehetetlen, hogy megnyerjem azt.”

Hát, Vésey mester kidobhatja a kristálygömbjét is, meg a neve elhallgatását kérő, IX. kerületi önkormányzati munkatársat is: aki nem pályázott, az nem is lehet főszerkesztő. Ha ugyan létezik ez a névtelen hős, ez az informátor, mert Vésey lapjánál sosem lehet tudni, teremhetett ez a feltételezés a szerző fejében is, ott, ahol a többi tarka csoda szokott. De azért kicsit gondolkodóba estem.

Ács kolléga nem pályázott, nem is lesz hát főszerkesztő, akármit pletykáljanak róla, ez faktum.

De én sem pályáztam!

Ha róla, aki nem pályázott, lehet azt hazudni, éspedig büntetlenül, hogy előre elnyerte a pályázatot (aztán, mikor kiderül, hogy erről szó sincs, majd azzal büszkélkedni, miszerint a Pesti Srácok akadályozta meg a kinevezését), akkor rólam, aki szintén nem pályáztam, mit lehet hazudni?




Bármit: ahogy őt kinevezték főszerkesztőnek jó előre, úgy engem is kinevezhetnek akárminek és mindennek, admirálistól cár atyuskáig, filharmóniai elnökig és szmolenszki főpostamesterig.

Ha ez így áll, akkor annyit kérnék ettől a nagyon hiteles orgánumtól, hogy mégis, leginkább admirálisnak nevezzenek ki, mert az nekem régi álmom. Igaz, a Ferencvárosnak nincs flottája, de minek is kéne az nekem? Elég, ha admirális lehetek, a flotta csak sallang, a Valóság foltja a Fantázia színes óceánjában.

Szóval, ha kérhetném, admirálisnak tessenek majd engem kinevezni, a főszerkesztői szék már amúgy is foglalt. Legyek én tengernagy abban a különös világban, ami az ő fejükben, belül terül el, halántéktól halántékig.

Más lap visítva kérne elnézést a tévedésért, azonnal igazítaná helyre, náluk még egy frissítés sincs.

Úgy látszik, tényleg el is hiszik magukról, hogy tévedhetetlenek.

Sőt, azt is, hogy ők intézik el, kit neveznek ki vagy nem neveznek ki, és minek.

Akkor én hadd legyek már admirális.

Oldjuk meg okosba.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!