Szele Tamás: Hírhamisítás Hunniában

Kérem, ritka gyöngyszemre bukkantam, muszáj megosszam mindenkivel, már csak tudományos szempontból is. Alkalmam nyílt megfigyelni – és módomban áll be is mutatni! – egy teljesen normális, sőt, jó hír elfajulását, mutációját tökéletes, propagandisztikus, szenzációhajhász hazugsággá. Nem kellett hozzá egyéb, csak egy átkozott és már sokszor nevet váltott álhírlap.





Akkor lássuk tehát, mi történt?

Megjelent tegnap, egészen pontosan 16:35-kor a hvg.hu-n egy hír. Méghozzá kellemes és népszerű hír, a hvg.hu adatai alapján 7300 ember ajánlotta. Arról szólt, hogy Tárnokon nem lesz idén tűzijáték augusztus huszadikán, mert az erre szánt pénzből inkább játszóteret építettek. Idézném is a hírt teljes terjedelmében, ugyanis sajnos fontos lesz.

„Kikérték a Pest megyei település lakóinak véleményét, hogy akarnak-e egyáltalán augusztus 20-án tűzijátékot.

Miután tavaly Tárnok lakossága egy szavazás során úgy döntött, hogy nem akarják a pénzüket durrogtatásra pazarolni, idén a Pest megyei településen elmarad az ünnepi tűzijáték.

A Levegő Munkacsoport írta ki a Facebookjára, hogy Tárnok egy a közösségi médiában meghirdetett szavazós játék során feltette azt a kérdést is, hogy a lakosok szeretnének-e tűzijátékot, vagy helyette inkább okosabb dolgokra költse az önkormányzat az így megtakarított pénzt. Így például járdára, sportra, közösségi programokra, játszótérre mehetne el az a néhány millió forint, amelyet egyébként „eldurrogtatnának”.

A tárnokiak leszavazták a tűzijátékot, de az ünnepi programok attól még megmaradtak.” (hvg.hu)

Szép ötlet volt, jó ötlet volt, a tűzijáték lehet ugyan esztétikus, de magam is azt tartom az olyanról, amelyik milliókba kerül, hogy igen hasonlít a kínai temetésre, mert mindkettőn sokan vannak és mindkettőn pénzt égetnek. A különbség meg az, hogy a kínai nem bolond, és a temetésen ugyan éget bankjegyeket rituális célokból, de az „halotti pénz”, játékpénz, nem valódi, erre a célra nyomják és fabatkát sem ér.



Rendben van, azt tehát már tudjuk mi történt valójában. De mi tűnik fel ma a tv2-most.me című álhírlapban, ami a böngészőben a becsapós TV2-MOST címmel jelenik meg? (Azt már nem is említem, hogy az elődjét tv2-friss.hu-nak hívták, de valamiért átnevezték és átköltöztették egy montenegrói szolgáltatóra, mint a legtöbb álhírlapot: a .me kiterjesztés lassan a hazugság védjegye lesz. Meg azt sem, hogy semmi közük a tévécsatornához.)

„BOGDÁN LÁSZLÓ, CSERDI POLGÁRMESTERE ISMÉT HATALMASAT ALKOTOTT! TŰZIJÁTÉK HELYETT INKÁBB JÁTSZÓTÉRRE KÖLTÖTTE AZ ERRE KAPOTT PÉNZT, MERT ÚGY GONDOLTA, HOGY…

Cserdiben és a szomszédos Tárnokon idén nem tartanak tűzijátékot. Tavaly a település Facebook oldalán egy szavazós játékban a feltett kérdések között arra is leadhatták a lakosok a voksukat, hogy szeretnének-e tűzijátékot, vagy helyette inkább okosabb dolgokra költse az önkormányzat az így megtakarított pénzt, pl. járdára, sportra, közösségi programokra, játszótérre. A milliók eldurrogtatatását leszavazták, viszont maradnak az ünnephez illő programok és a vidám szórakozás.

írja Facebook-oldalán a Levegő Munkacsoport a tárnokiak kezdeményezéséről, hozzátéve, hogy a tűzijáték „környezetszennyező, zajos és egészségkárosító”, míg a játszótér legalább valódi érték helyette.”

A hír nagyjából ugyanaz, kivéve a „Cserdiben és a szomszédos Tárnokon” kitételt. Micsoda? Cserdi akkor szomszédos Tárnokkal, amikor Franciaország és India határos! Cserdi Baranya megyében fekszik, ott is a szentlőrinci járásban, Tárnok Pest megyében, az érdi járásban, a kettő között az út gépkocsival is 234 kilométer! Szép kis szomszédság, annyit mondhatok, nem hiszem, hogy sokat járnak át egymáshoz délutánonként fröccsözgetni, kártyázni. Miért volt szükség Cserdire? Azért, mert ez a település álhírlapéknál ikonikus hely, ahogy a szegény polgármesterük, Bogdán László is húzónév: ez főleg a rasszista előítéleteket lovagolja meg, egyes emberek úgy tudják, a romák kizárólag Cserdiben dolgoznak és ott is csak Bogdán úrnak köszönhetően. Ez egetverő hazugság, dolgoznak ők mindenhol, az egész országban, ha kapnak munkát, csak éppen Cserdiről terjedt el ez a szamárság. Meg Bogdán mesterről, akivel kapcsolatban nekem voltak és vannak fenntartásaim, csak azok most nem tartoznak ide – szerintem nem is tudja, mire használják az ő nevét, ezek az álhírlapok, ráadásul minden nap.

Akkor, ugye ott tartunk, hogy a kattintásmaximalizálás céljából a TV2-most.me átköltöztette Tárnokot Baranyába vagy Cserdit Pest megyébe. Sztálini mértékű munka lehetett, méltó a folyamok irányának megváltoztatásához, de megtették, és az olvasók nem néznek utána. Mert hát ki tudja azt, hol van ez a két falu? Akik ott laknak, tudják: de ők kevesen vannak, elenyésző kisebbségben azokhoz képest, akik nem ott laknak, és így elhisznek bármilyen földrajzi abszurdumot.



Azt tetszenének mondani, hogy a cinikus hazugságot nem lehet tovább fokozni, ez már a mélypont, a Mariana-árok?

Dehogy nem lehet.

Hogy még több legyen a kattintás, belerángatták egy másik anyaggal az ügybe Pataky Attilát is, aki ugyan most már nem sokkal több egy repülő csészealjon közlekedő álceleb zenebohócnál, de hogy ilyent nem mondott, az is biztos – hiszen az egy dolog, hogy kormánypárti, de olyan lapnak, aminek se impresszuma, se ismert munkatársa, de még emailcíme sincs, nehezen nyilatkozhatott volna egyáltalán. Márpedig állítólag nyilatkozott:

„Ekkora szentségtörést elkövetni! Mégis hogy képzelik, hogy nem ünneplik meg államalapításunk napját, inkább játszóteret építenek helyette? Arra ott vannak a pályázatokon nyert EU-s pénzek. Az augusztus 20-a már nem csak Szent István és államalapításunk ünnepe, hanem a kormányunké is, akik kivezettek minket a gödörből és egy élhető Magyarországot teremtettek nekünk. Az a legkevesebb, hogy így köszönjük meg nekik, az értünk tett áldozatos munkájukat. Egy biztos, én olyan helyen nem fogok koncertet adni, ahol nem tisztelik, nem ünneplik a hazánkat és a kormányunkat!”

Nyugalom: lehet Patakyt szeretni és nem szeretni (nekem speciel ellenszenves), lehet a nézeteivel egyetérteni és egyet nem érteni velük, sok mindent lehet, de ezt nem mondta. Ő is úgy került a mesébe, mint szegény Bogdán mester, ő sem tud arról, hogy húzónévnek használják, Google-statisztikák alapján, és ha tud, valószínűleg a plafonon mászkál dühében, valamint sámándobján üzeneteket küld az Univerzum mélységeibe, mint egy eltévedt E. T., hogy mentsék ki erről az átkozott bolygóról.

Persze, mindenki jobban tenné, ha perre vinné ezeket az álhíreket, csakhogy, mint említettem, az álhírlapnak se impresszuma, se elérhetősége, se nevét vállaló munkatársa, se felelős szerkesztője, szóval nehéz dolog ez. Ugye, az álhírlapok esetében felvetődik a sajtószabadság kérdése – hát miért, nem ír mindenki azt, amit akar?

Nem.

Amíg a véleményéről van szó, és abból nincs két egyforma a világ kerekén, addig igen. Sőt: az a sajtószabadság.

Azonban tényekről már nem szabad hazudni.

Főleg ilyen cinikusan nem, így, hogy egymástól több száz kilométerre fekvő településeket rántanak össze, a lapról mit sem tudó emberek szájába adnak nyilatkozatokat – így semmiképpen sem.




De mire jó mindez?

Első sorban ez generálja azt a napi sok száz ezres olvasottságot, ami ha nekünk megvolna, yachton írnám ezt a szösszenetet, mert telne rá a reklámbevételből.

Másodsorban pedig nem is jön olyan rosszul a politikai propagandistáknak, ha a valódi sajtó hitelét veszti a nagy hazugságáradatban és már senki nem hisz el semmit, csak ami a szívének kedves. Mert olyant hazudni meg gyermekjáték.

Ezért is nem szabályozzák az álhírlapokat, ezért nehezítik egyre inkább a maradék független sajtó életét.

Tetszik látni: ez a sajtó rákbetegsége. Egy egészséges, kellemes, jó hírből így lesz két forduló alatt beteg, hamis, kattintásvadász álhír, ami terjed és fertőz.

Egyelőre nincs gyógyszere ennek.

Ha minden így marad: nem is lesz. Csak ha majd kipusztul miatta (és a politikai rosszindulat miatt) a valódi sajtó, akkor lehet felkészülni a boldog, sötét kora középkorra.

Itt tartunk.

Szele Tamás

(Kiemelt kép: a játszótér Tárnokon és nem Cserdiben – Fotó: Levegő Munkacsoport)