Szele Tamás: Hírelmélet

Nem húrelmélet: azt nem tudnám ilyen rövid terjedelemben megmagyarázni, arról már nem is szólva, hogy magam sem értem tökéletesen. A hírek között inkább vagyok otthon, mint a húrok között – akkor most lássuk, mi a helyzet Kövér László tegnap esti rosszullétével? Mert hogy ha valami hír, ez mindenképpen annak minősül.




Első sorban szeretném leszögezni, hogy Kövér László egészségi állapotáról nincs véleményem, maximum remélem, hogy a rosszullét csak futó volt. Ennek több oka is van, a legpraktikusabb az, hogy súlyosan beteg embert nem lehet egyszer majd felelősségre vonni, és egyébként is, ha komoly baja esnék, megszűnne, mint hír- és témaforrás, szóval átmenetileg mindenkinek jobb, ha mielőbb felgyógyul.

De lássuk először is, mi történt?

„Elővigyázatosságból, Kövér László múló rosszulléte miatt megszakította útját kedd este Varsóban az a szlovák kormánygép, amellyel a szlovák és a magyar delegáció együtt utazott haza Kazahsztánból. A házelnök jól van, hazaérkezett Budapestre – tájékoztatta Szilágyi Zoltán, az Országgyűlés sajtófőnöke az MTI-t.

Kövér László a kazah fővárosban, Nur-Szultanban az Eurázsiai Államok Parlamenti Elnökeinek IV. Találkozóján vett részt.” (MTI)

Hát, a jelek szerint ez egy hír, ugyanis választ ad a Négy Alapkérdésre, melyek a hír fogalmát meghatározzák, úgymint kivel, hol, mikor, mi történt? A miért és a hogyan ellenőrizhetetlen (bár megpróbálkozunk azok elemzésével is), de ennyitől már mindenképpen hír.

Mi történt?

Rosszul lett.

Ki lett rosszul?

Kövér László, a magyar Parlament elnöke.

Mikor lett rosszul?

Kedd este.

Hol lett rosszul?

Valahol a lengyel légtérben, de mindenképpen Szlovákia kormánygépének fedélzetén, Kazahsztánból hazafelé tartva.



Kész, mondaná egy lusta szerkesztő, megvan a hír, menjünk sörözni, de belőlem még kikívánkozik pár kérdés. Nevezetesen a legelső, hogy mi a Jóisten csodáját keresett Kövér László pont most, pont a kies Kazahsztánban? Melynek szép fekvésű fővárosát nemrégiben keresztelték át Asztanáról Nurszultánra (a korábbi és lényegében mostani diktátor neve után), az ország összes többi városával együtt, tehát most minden kazah várost, sőt a főbb útvonalakat és megyéket is egyaránt Nurszultánnak hívnak. Nem mondom, hogy ez nem fog apróbb fennakadásokat okozni mondjuk a kazah küldeménykézbesítésben, de tudjuk régóta, hogy kazah földön lassan jár a posta.

A posta lassan jár, de a Kövér meg minek? Én személy szerint azt hittem, Magyarországon kóborol, lesvén, kit falhat fel, időnként békap egy-egy renitenskedő nádfedeles falut, attól olyan a bajsza, álmomban sem hittem volna, hogy választási kampány dandárjában ő kazah földön sétálgat. Nagy oka kellett annak legyen, hogy itt hagyja akár csak egy napra is a kampányt.

Hogy miért pont a szlovák kormánygéppel utazott, az érthető: a szlovák delegáció épp Nurszultán-Asztanába készült, mint mikor kiskacsa fürdik fekete tóban, csak az anyjához készül, bár végül ő is Lengyelországba érkezik meg, akárcsak Kövér. Jó szomszéd módjára átszóltak, hogy van még egy hely a gépen, gyön-e, koma? Koma meg ment, de valószínű, hogy mindenképpen ment volna, mert nagyon fontos ügyei kell legyenek arrafelé. Esetünkben ugyanis – a Hír TV beszámolója alapján – az volt a halaszthatatlan, hogy részt vegyen az Eurázsiai Államok Parlamenti Elnökeinek IV. Találkozóján.

Ennek, beláthatjuk, mérhetetlen a fontossága, mert az ilyen találkozókon biztosítják egymást az eurázsiai országok parlamenti elnökei a nemtudommiről. Hogy Magyarország nem eurázsiai, az ne zavarjon senkit, lelkiségünkben azok vagyunk, őrizzük Kelet dús hagyományait, hogy hol, arról fogalmam sincs, de bizonyára őrizzük, hiszen maga Kövér mondta a találkozón:

„A magyarok büszkék arra, hogy a legnyugatibb keleti nép vagyunk. A magyaroknak fontosak a gyökereik, és az, hogy őseink egy gazdag keleti kultúrához tartoztak. A magyar külpolitikában is kiemelten fontos a keleti, ázsiai kapcsolatrendszer fejlesztése, ami támaszkodhat a közös történelmi és kulturális hagyományokra – mondta, emlékeztetve, hogy a magyar kormány 2011-ben meghirdette a keleti nyitás külpolitikai stratégiáját, amellyel mára jelentős eredményeket sikerült elérni a kereskedelmi, gazdasági, oktatási és kulturális kapcsolatokban is.

„Magyar részről rendszeresen kifejezzük készségünket a kapcsolatok két- és többoldalú keretek közötti fejlesztésére, olyan együttműködések kialakítására, amelyek egymás szuverén jogainak tiszteletén, érdekeink pragmatikus egyeztetésén nyugszanak, kölcsönös előnyöket kínálva minden fél számára” – fogalmazott az Országgyűlés elnöke.
Arról is beszélt, hogy új, többpólusú világrend van kialakulóban, amelyben mind az európai, mind az ázsiai térség meghatározó erőközpont lehet.

Európa helyzete szerinte a geopolitikai átrendeződésben azon múlik, hogy a földrész politikai, gazdasági és katonai értelemben ütközőzóna vagy összekötő kapocs lesz-e az euroatlanti nyugati és az eurázsiai keleti térség között.

Ez a dilemma sehol sem annyira világos – folytatta a házelnök -, mint Közép-Európában, ahol a népek a történelem során többször voltak elszenvedői Kelet és Nyugat összeütközésének.

Magyarországnak – a történelmi tapasztalataiból és földrajzi helyzetéből kiindulva – a két hatalmi pólus közötti együttműködés elemi érdek, „a kapcsolatépítést a jövőbeli béke és a jólét egyetlen járható útjának tartjuk” – hangsúlyozta Kövér László. Szavait azzal zárta, hogy a magyar-kazah barátságot a jövőben szorosabbra fogjuk fűzni.” (Hír TV)

Még megkoszorúzta a környéken kötelező használaton kívüli kényszermunka-tábort, ügyesen megkerülte a használatban lévőket és sietett is a géphez rosszul lenni, ami mélyen megértek, ugyanis ha ennyi szamárságot beszéltem volna, én is rosszul lennék. Ha csak ennyiből állt volna a látogatás, nyugodtan ki lehetett volna hagyni.



De nem ennyiből állt: négyszemközt fogadta őt Nurlan Nigmatulin, a kazah törvényhozás alsóháza, a Mazsilisz elnöke. Az lett volna olyan égetően fontos? Nem hinném, de volt egy tényleg érdekes programpontja is:

„Kétoldalú megbeszélést folytatott Vjacseszlav Viktorovics Vologyinnal, az orosz Állami Duma elnökével is. A két házelnök egyetértett abban, hogy dinamikusan fejlődnek a két ország és a két törvényhozás kapcsolatai.

Mind Oroszország, mind Magyarország célja a konstruktív párbeszéd fenntartása, amihez az eurázsiai országok mostani találkozója kiváló lehetőséget teremt – fogalmazott a házelnök.
A megbeszélésen az orosz duma és az Országgyűlés elnöke megegyezett a két ország parlamentjei közötti vegyes bizottság létrehozásáról, ami a parlamenti szakbizottságok bevonásával egy hatékony egyeztető fórumként segítené elő a gazdasági, kereskedelmi, oktatási, kulturális és turisztikai kapcsolatok erősítését.” (Hír TV)

No, az mindjárt más, pláne, ha teáztak is: az mindenkinek megviseli a szervezetét. Akár polóniumos a tea, akár angolosan isszák, Salisbury módra. De maga az izgalom is megárthat, mikor az ember ekkora urakkal cseresznyézik egy tálból. A rosszullétet megérthetjük, mielőbbi gyógyulást is kívánunk, a korábban vázolt praktikus okokból.

De lám csak, mi lesz a közömbös hírből, ha kicsit megkapirgáljuk?

Kiderült, miért jár annyi magyar politikus Kazahsztánba.

Hát csak azért, hogy ne egyenesen Moszkvába menjenek.

Nem mellesleg, október 15-én, Bakuban tartják a Türk Tanács következő csúcstalálkozóját. Azt most már tudjuk, hogy oroszul fogják tartani – és azt meg maga a kormány honlapja közölte, miszerint hazánkat Orbán Viktor képviseli majd.

Mit keresünk mi eurázsiai tanácskozásokon, türk csúcsokon, holott sem eurázsiaiak, sem türkök nem vagyunk?

Egyszerű, kérem.

Oda járunk beszélgetni, randevúzni orosz barátainkkal.

Legalábbis ez derül ki a hírelméleti elemzésből.

Szele Tamás

Kapcsolódó: Szele Tamás: Kövér és az intelligencia

Kövér szerint kommunista találmány, hogy a politika és a vallás két különböző dolog

(Kiemelt kép: Kövér László megbeszélést folytat Nur-Szultanban Vjacseszlav Viktorovics Vologyinnal – MTI/Országgyűlés Sajtóirodája)