Szele Tamás: Helyre! Igazítás!

Ritka dolog következik ebben a pár sorban, kérem: önkéntes helyreigazítást fognak látni tőlem. Ritka, ugyanis kényes vagyok a pontosságra, így a bíróság nem szokott ilyesmire kötelezni, ám most, önként mégis megteszem: szeretnék arra hivatkozni, hogy lényeges különbségről lesz szó egy pár nappal ezelőtti írásom kapcsán.

Abban ugyanis Szakács Árpád Lovas István-díjával és az átvételekor elmondott rövid beszéddel foglalkoztam volt. Mentsen, hogy nekem is, másnak is csak annyi állt a rendelkezésünkre a beszédből, amennyit az MTI közreadott, mindenki ezt a két bekezdést idézte. Én is ennek a két rövid részletnek az elemzése után keltettem olvasóimban azt a hamis érzetet, hogy Szakács Árpád egy okos gazember, aki a mostani kultúrkampfot leginkább saját klikkje, a „Trianoni Szemle”-csoport, vagyis a Raffay-Kásler-Takaró-Szakács-frakció érdekében indította. Éspedig nem csak kultúrdominanciával összefüggő, hanem igencsak materiális érdekek mentén is.



Nos, annyi történt azóta, hogy kikerült a beszéd teljes szövege, és ennek következtében revideálnom kell álláspontomat.

Szakács Árpád nem okos és nem gazember, hanem ellenkezőleg, egészen más, legalábbis kifejtett nézetei alapján. Mondhatnám, hogy az okos ellentéte. A másik jelző is vitatható, majd meg tetszik látni.

Leszögezném, hogy amennyiben nézetei nem képeznék az állami kultúrpolitika szegletkövét, úgy a világon semmi jogom nem volna róluk alkotott véleményemet közhírré tenni – akkor ugyanis magánügyét képeznék, és nem volna közöm hozzájuk. Ahhoz sem volna, ha a Repülő Spagettiszörnyben hinne. Viszont az illető úr és társai kulturális intézmények működését irányítják, befolyásolják, a tantervet alakítják, így nézeteik közüggyé válnak, ha akarják, ha nem. Ők pedig közszereplőkké.

Vagy, mint esetünkben, közkereplővé.

A beszédről annyit még, hogy hivatalos, írott változata nyilvánosan csak a 444-en van, az sem teljes, én is azt használom – de csak mértékkel, ugyanis tekintettel kell lennem olvasóim mentális épségére is. Azonban erős idegzetűek megtekinthetik a You Tube-on, ahová az érdekes nevű Kárpátia Stúdió töltött fel (a névben az is érdekes, hogy az ugyanilyen nevet használó zenekar még véletlenül sem szólítja fel őket névváltoztatásra).

Akkor lássuk, miket mond Szakács mester, lássunk tisztábban, teljesebben mint múlt héten!

A liberalizmus, a nácizmus, a kommunizmus és az ebből kinövő baloldal egy és ugyanaz. Ezek mind ugyanazok.”

Hogyne, bizonyos szempontból. Végső soron a lócitrom és a francia krémes közötti különbség is elenyésző, ha pusztán állagukat tekintjük.

Az emberkísérleti ideáik alapján az irigységre épülő gyűlölet talaján meg akarják alkotni az ateista, materialista, semmihez nem kötődő, irányítható tömegmasszát. Mert ez a balliberális világkép: új embert alkotni, Isten helyett istent játszani, sötétséget tartani a fény elé.”




Nem tudom, ez természetesen csak a világ összes többi részén lehet így, Magyarországon bölcs kormányzatunknak hála, semmiképp sem: csak nekem lehet baj a látásommal, mert utóbbi időben egyetlen vasárnap sem láttam azt, hogy a Baross téren megzavarta volna a forgalmat a népes körmenet, mert lelkesen tódultak rá a hívek. Biztos volt, csak vagy nem láttam, mert vaksi vagyok, vagy rosszkor szaladtam le vásárolni mostanság.

Ezek ott vannak már a Parlamentben, ugyanazok a kisnyilasok, ugyanazok a bolsevikok, csak még nem bőrdzsekiben mennek be az Országgyűlésbe. De már kivették a naftalinból a kabátot, ott van felakasztva a nappalijukban, a nagypapa fotója alatt. Ezek ma a Parlamentben ugyanazok, akik százezrével vitték a magyar édesapákat és édesanyákat a Gulagra elpusztítani. Ezek ugyanazok, akik kisgyerekes családokat télvíz idején kitelepítettek a Hortobágyra egy disznóólba. Ezek ugyanazok, akik megvárták, hogy Mansfeld Péter betöltse a 18. életévét, majd felakasztották.”

Ebben akár még egyet is érthetnénk. Mármint, ha nem tudnám, hogy én gyökeresen másokat értek „ezek” alatt, mint Szakács Árpád – de nem fél, hogy baja lesz ebből? Igen radikális kormánykritikaként is értelmezhető a gondolat, kérem.

A mindent uraló globális tudatipar, a Facebook, a Google, az Instagram és mások által uralt közgondolkodás megspórolja számukra a vért, ma már nem a guillotine alól kihulló fejeket gyűjtik a kosárba, hanem a lelkeket. A halálkultusz lélekkufár sakálai terelik az emberkísérleti laboratóriumba a népeket, a mai nácik, a liberálisok új fajelméletet hirdettek, az LMBTQ, a gender, a homoszexualitás egyvelegéből egy új darwinizmus bontakozik ki, az aberráció, a szellemi sötétség végtelen megnyilvánulási formái lassan felhőként fedik el a normalitás egét.”

Minek ennyire túlbeszélni? Mondja ki egyenesen: aki bármiféle digitális technikát használ, bármire, az elkárhozik. Kivéve, ha a magyar kormány érdekében, engedélyével és/vagy felkérésére teszi. Ugye, ez a beszéd is a You Tube-on lett nyilvános. Szónokunk nem képes szabadulni az „emberkísérlet” szótól és annyira retteg a homoszexualitástól, annyira leköti ez a szexuális viselkedésforma minden gondolatát, hogy ebben bárki érezhet némi kényszeres elfojtást. Mondja kérem, magát fizetik ezért, vagy magától csinálja? Persze, tudom, hogy pénzt is kap érte, de semmi játéktere nincs a témaválasztásban?




Valószínűleg nincs.

Magyarországon ma a balliberális világkép programkísérlete zajlik, ezt segíti a kultúra minden területe, a film, a képzőművészet, a könyvkiadás, könyvterjesztés, előadóművészet, a vizuális kultúrák, a színház, a zene, a fesztiválok keretében, egyszóval minden területen naponta sulykolják a migrációt, a gender- és homoszexuális és egyéb másságpropagandát, kőkemény módszerekkel készítik elő a kereszténység, a maradék nemzeti tudatunk és gondolkodásunk megsemmisítését, mindezt majdnem teljes egészében a magyar állam finanszírozásával. (…) Nem értik, hogy a másik oldal ezen keresztül kommunikál a hazai és a globális emberkísérleti hálózatrendszerekkel, ideológiákkal, nem értik, hogy ezek a társadalmat akarják átformálni, nekik a pozíció, az csak egy eszköz, ezek a magyar ember gondolkodását szeretnék megváltoztatni, fanatikusan hisznek az igazukban, fanatikusan hirdetik a globális világ emberkísérleti programját, egy lelki töltetű, messianisztikus, világképért küzdenek, a harcot küldetésnek érzik, a helyzetet háborúnak fogják fel, a gesztust pedig gyengeségnek. Érzelemre rezonáló kommunikációt folytatnak, megteremtették a világlátás monopóliumát a fiatal korosztály körében, megteremtették az új proletariátust.”

Uram, itt harcról maximum a kormányoldal esetében lehet szó. Kommunikációs túlhatalomról, propagandáról is. Mondja, kérem, hány lapja is van a KESMA-nak? Tudnia kell, maga főszerkesztő a Mediaworksnél, annak is a központi szerkesztőségében, konkrétan magához tartozik a teljes vidéki laphálózat.

Jó, akkor megmondom. Több, mint négyszáz, egy tízmilliós országban.

És hány független sajtótermék maradt?

Jó, ha két kézen meg lehet számolni.




Nem gondolja, hogy ez a negyvenszeres túlerő minden olyan eszmét képes elsöpörni, amitől maga – egyébként ok és alap nélkül – ennyire retteg? Különben pedig épp nem erről szól a dal, hanem arról, hogy az ember egy mocsár kellős közepén próbálja forralni, tisztogatni legalább az ivóvizet, hátha legalább páran, akik azt isszák, nem betegszenek meg – és maguk tették mocsárrá a termékeny mezőt.

Az a baja Szakácsnak, hogy propagandista és nem újságíró, még ha most a sajtó területén is dolgozik, így aztán minden újságírót is propagandistának hisz.

Ami nagyon nem így van – ezt majd egyszer ő is be fogja látni, csak akkor már késő lesz.

Jelen pillanatban az írható viszont a javára, hogy ha egyáltalán nincs is igaza, őszintén hisz abban, amit mond, épp ezért vissza kell vonnom korábbi nézeteimet.

Nem csak az érdek mozgatja.

Hisz, őszintén és tiszta szívből.

Tehát nem nevezhetem okos gazembernek, mert nem az.

Hogy ellenben micsoda ezek szerint, azt mindenki döntse el magának.