Szele Tamás: Három László Hunniában

Hárman voltak tegnap Lászlók a magyar hírekben, három nevezetes ember, és ez is mutatja, hogy a napi híreknek nincs közük az Árpád-házhoz, mert abban négy László volt.

Van ilyen véletlen egybeesés. Ami ezekben a tegnapi Lászlókban közös az az, hogy mindhárman nevezetesek, és mindegyikükkel a kormánysajtó foglalkozott – kiről szépen szóltak, kiről csúnyán.

Vegyük elsőként is azt, akiről csúnyát mondtak, mert a kormánysajtó természetéből következik, hogy ő mégiscsak rendesebb ember kell legyen. Az is: Lengyel Lászlóról, a most épp hatvankilenc éves közgazdászról van szó. Róla írta tegnap szalagcímben az Origo, igaz, a Pesti Srácokra hivatkozva, miszerint:

Garázdasággal és rongálással gyanúsítja a rendőrség Lengyel László balliberális politológust, a Pénzügykutató elnök-vezérigazgatóját.

A Pesti Srácok úgy tudja, Lengyel még decemberben egy parkolási vita után rongálta meg egy férfi autóját a II. kerületben. A portál az ügyben kereste a rendőrséget is, akik nevet nem közöltek, de azt megerősítették, hogy történt ilyen eset a fővárosban.

Hozzátették: a II. kerületi Rendőrkapitányság feljelentés alapján garázdaság és rongálás vétség gyanúja miatt rendelt el nyomozást, amelyben a nyomozók az autót megrongáló, szabadlábon védekező férfit – idézését követően – gyanúsítottként hallgatták ki.” (Origo)

Hát, ha a hírt nézem, elsőre az jut eszembe, hogy ez nem hír. A Pesti Srácok valóban így tudja, meg is írták, tőlük majdnem szó szerint vette át a másik kormánylap, csakhogy mi bizonyítja? Az, hogy a rendőrség megerősítette, éspedig név említése nélkül, hogy történt egy ilyen eset a fővárosban? Az a csoda, ha csak egy történt: azért ez eléggé mindennapos dolog, mármint a parkolási vita elfajulása. Amíg írásos bizonyíték nincs arra, kik vettek benne részt (és amíg nem ismerjük a részleteket is, mert távolról sem biztos, hogy a részvétel már bűnösséget is jelent), addig ennek a hírnek az információértéke nulla. Lengyel Lászlót azon az alapon, hogy „történt ilyen a fővárosban” a teljes Büntető Törvénykönyvvel és a Polgári Törvénykönyv jelentős részével meg lehetne vádolni, szóval ahol a hír ilyen lábakon áll, tessék kerülni még a finom szellőket is, mert elfújják az állításokat. Érik az a helyreigazítás, urak.

De lássuk most már, melyik Lászlókat szereti a kormánysajtó?

Szereti először is Földi Lászlót, a magyar Stirlitzet vagy James Bondot, aki magát a kormány első számú hírszerzési szakértőjének tekinti és tanácsokat is ad nekik, érdekes módon teljesen nyilvánosan, a napilapokban, de legalább feltételezem, kéretlenül. Most például írást szentelt a Magyra Nemzetben annak a tárgynak, hogy a hírszerzés minden digitális megfigyelőrendszer dacára tökéletesen működhet. 

Előre bocsátanám, hogy a tízmillió biztonságpolitikai szakértő országában valószínűleg én vagyok az egyetlen ember a jelek szerint, akinek titkosszolgálathoz csak célszemélyként volt, van és lesz köze, de azért nyeltem egyet, ahogy egy kémfilmbe illő, romantikus forgatókönyvben leírt a költő egy információ-átadást, körülbelül a hatvanas-hetvenes évek Nyugat-Berlinjének stílusában. Az a lényege, hogy az ellenőrző digitális rendszerek kereszttüzében a hírszerző szervez magának egy születésnapot, ahol kezet fog az általa korábban látszólag nem ismert kapcsolattal, az pedig ily módon átadja neki az adatokat tartalmazó pen-drive-ot.

És megtörténik az anyagátadás, tenyérből tenyérbe kerül a pendrive vagy más hordozóeszköz. A technikát ugyanis a hírszerzés is felhasználja, például több száz oldalas dokumentumok tárolására. A 15. napra elkészül a múzeumban a repró, és a hírszerző hazautazik, de természetesen az elutazásig mindennap betér a kávézóba is.

Mit látott ebből a technika? Mindent és tulajdonképpen semmit. Ahhoz ugyanis, hogy bizonyítható legyen a kémtevékenység, az abban részt vevőket tetten kell érni. Ellenőrizhetik a két hét alatt kialakított kapcsolatait, érdemben semmit nem tudnak bizonyítani az elhárítás oldaláról nézve.” (Magyar Nemzet)

Na ja. És tessék mondani, a helyi kapcsolat honnan tudja meg, kinek és hogyan kell átadnia az adathordozót? Megírják neki az ellenőrzött információs vonalakon keresztül? Vagy fülébe csiripelik a madárkák? Földi őr tökéletesen kidolgozott egy filmjelenetet, kiváló vizuális fantáziája van, de azért valódi akciót nem kéne rábízni…

A harmadik László a nap fénypontja: ő ugyanis Bogár László, szintén közgazdászprofesszor, csak ő a kormány kedvenc apokaliptikus prófétája is egyben, olyan rémlátomásokat képes vizionálni, hogy azokhoz képest János patmoszi jelenései Disney-hercegnők egy délutáni gyermekműsorból. Most is csodálatos képet vázolt fel a Demokratának, Bosch ecsetjére méltót, „Új világrend születik” címmel a klímaváltozásról és a migrációról. Most csak a szép részekből válogatok:

Ma valóban a nemzetállam az utolsó védművünk. A szabad, szuverén, a saját elképzeléseiket őszintén és józanul megfogalmazni képes nemzetállamok egyenrangú együttműködése.”

Azért megnézném én azt a nemzetállami együttműködést, ahol a nagyobb és erősebb nem fenyegeti a kisebbet, gyengébbet, megnézném, mikor Budapest ellenszegül Moszkvának ebben a sosemlesz nemzetállami aranykorban – és Moszkva szó nélkül eltűri.

A mesterséges intelligencia kapcsán beszélnek arról, hogy még tíz-tizenöt év, és az emberi értelem szintjére jut el komplexitásban a technológiai szabályozórendszer. Ez azt jelenti, hogy ha a termelést robotokkal is meg lehet oldani, akkor az ember a termelési folyamatban feleslegessé válik. Ami visszatükröződik a pénzügyi eladósodásban, az az, hogy a tőke már sem termelőt, sem fogyasztót nem akar, nincs szüksége emberiségre.”

Bogár László úr, nyugodjon meg: a mesterséges intelligenciákhoz elengedhetetlen neurális hálók elértek a képességeik csúcsára, és ezek a közelében sincsenek az emberi értelemnek sem képességekben sem másban: az MI alapvetően nem is versenytársa az embernek, mert nem ember és nem is akként gondolkodik. Az egyelőre csak egy eszköz, bonyolult, drága eszköz, aminek elég sok és időnként veszélyes felhasználási területe van, például a hatalmas adatbázisok, a Big Data kezelése, de mondom: az emberi elme maga nincs veszélyben. Veszélyben azok a rosszul fizetett és alacsony képzettséget igénylő munkahelyek vannak, amik robotizálhatóak, de azért az sem jön el máról holnapra. Ami a tőkét illeti ebben a képletben: ha sem a termeléshez, sem a fogyasztáshoz nem kéne az ember, akkor maga a tőke el is tűnne, mert az meg csak az embernek kell. Nyugodjon meg, igyon egy kávét.

Jelenleg a legnagyobb érték Magyarországon a gondolat és a közbeszéd szabadsága. Szabadon lehet olyan elbeszélési módokat is alkalmazni, amiket az uralkodó észjárás a világ legtöbb részén üldöz. Nyugat-Európában ezerszer meggondolja bárki, hogy ki merje-e mondani mindazt, amit egyébként a józan ész mondatna vele. Ennek lehetőségét a valóságról való tudásunk teremti meg. Mindenki érzékeli, hogy az elmúlt tíz évben a rendszerváltás első húsz évéhez képest jelentősen javult a helyzet. Mi nevén nevezhetjük a dolgokat, miközben a tényt, az igazságot és a valóságot a világ más részein egyre zavarosabb, hamis fogalmakkal helyettesítik.”

Uram, erről becsületsértés nélkül csak annyit lehet mondani, hogy magának pompás, angolos humora van. A valóságban nálunk csak a gyűlölködés szabad: de tény, hogy az teljesen és tökéletesen, mindenki számára.

Az is egyfajta szabadság.

Egyet mondok: ha én László lennék, nem a Bogár lennék…