Szele Tamás: Hány forint a forró lángos?

Hát, azért erősen el van már mindenki tévedve, kóvályognak a lapok, emberek, mint vasorrú bába a mágneses viharban. Én nem mondom, hogy ha a kormánysajtó nem lenne, ki kéne találni, mert ilyent kitalálni ép ésszel nem lehetne, ez csak spontán jöhet létre, entrópia útján – nem is csodálkozom, miket tálal elém minden nap, de azért most kezdenek érdekes irányba fordulni.




Ugye, a mai Pesti Srácok gyújtó hangú írásban lép fel a Szabad Európa Rádió tervezett újraindítása ellen. Mondjuk nem csodálkozom, aki a kocsmában bundapálinkát rendel, bundapálinkát fog kapni, aki meg skót whiskyt, az azt – szóval, aki megnyitja a Pesti Srácokat, ne csodálkozzon azon, mi kerül elébe: pont az, amire számított. Még azt sem mondom, hogy minek az ilyen orgánum, mert amint látom, van közönsége, tehát nekik: fogyasszák egészséggel. Csak éppen van állathecc és van Shakespeare, ezeket egy időben egyenrangú népszórakoztató műfajoknak találták, aztán később már kevésbé.

De mi ennek a csodálatos írásnak a címe? 

Külföldi pénzből gründolnak Orbán-ellenes Szabad Európa Rádiót a gyűlölködő liberálisok”

Van ebben a címben valami barokkos, valami jelzőhalmozó buzgalom, valami nagy igyekezetet, gerjedelmet érezhetünk belőle – de olvassunk bele, bár tudható, hogy ami így kezdődik, nem lesz szelíd elmélkedés egy úri szalonból.

A csikorgó orbáni diktatúra ellen minden eszközzel igyekeznek fellépni a bátor liberálisok, természetesen külföldi segítséggel. Pár napja látott napvilágot a hír, hogy újra elindulhat a Szabad Európa Rádió (SZER), amelyre 750 ezer dollárt szánnának Amerikában, hazánkban pedig egy irodát is nyitnának. Az ok természetesen az, hogy Magyarországon nincs teljes sajtószabadság, ezért pedig „nyugatbarát és független” híreket akarnak eljuttatni az elbutított és rabszolgasorban tartott magyar népnek. A fene nagy cenzúra közepette a hírről hazánkban beszámolt többek között a 444.hu, az Index, a HVG, a Népszava és a Magyar Narancs is. Valahogy átfuthatott a rezsim cenzúráján, nem tökéletes még a rendszer. Arra pedig különösen nehéz megtalálni a választ, hogy vajon miért van szükség a Szabad Európa Rádióra, ha ezek a remek ellenzéki médiumok elmondhatják a véleményüket az embereknek? Aki kíváncsi rájuk, az nyugodtan táplálkozhat a gondolataikból.”

Hát, a gúnyt még tanulni kell, szerzőkém, a szarkazmust is. Konkrétan most azt nevezik sajtószabadságnak – és várják érte az ünneplést – hogy még nem akasztottak független sajtómunkást. Az nem bajuk, hogy a független sajtót már fel lehet sorolni egy nyavalyás mondatban, az a bajuk, hogy ennyi is van. És akkor minek még a Szabad Európa is. Ahelyett, hogy örvendeznénk, mert nem lőnek közénk. Hagyjuk is a klapanciákat, a hivatkozást megjelöltem, akinek kedve és gyomra van, olvassa – csak a végét idézném még.

Talán jobb lenne, ha a Szabad Európa Rádióra úgy emlékezhetnénk, ahogy évtizedekig tekintettek rá a magyar társadalom tagjai. Álságos baloldali propagandagyárból már van elég; a SZER nem érdemli meg, hogy közéjük soroljon.”

Hát, a fene gondolta volna, hogy a Pesti Srácok egyszer még Lovas István volt munkahelye ellen fog kampányolni, méghozzá olyan stílusban, ami leginkább egy 1976-os megyei napilapot idéz, de ilyen az élet, fordul a kocka és van az a pénz, meg párthűség. Közhelyparádé vége.



Nagyobb gond, hogy fogalmuk sincs, mi ellen tiltakoznak. Nekem valamivel több van, ugyanis utánajártam kicsit: ez a Szabad Európa nem az a Szabad Európa lesz. Ha ugyan lesz. Ez nem fogja fellázítani a puszták népét információ útján senki ellen, már csak azért sem, mert a puszták népe épp annyira fogja hallgatni, amennyire bármely más podcastet – akit érdekel, az figyeli majd a telefonján vagy számítógépén, akit nem, az meg majd nem.

Jól tetszettek olvasni: ez nem rádióadásnak készül, hanem podcastnek. Csodáltam is, hogy miképpen jönne ki egy földi sugárzású adás 750 ezer dollárból, amikor annak nagyon komoly költségei vannak – hát hiszen tőlem is lassan hat éve kérdik lánglelkű, magukat ellenzékinek vélő-valló polgártársak, miszerint „a magyar sajtó miért nem csinál ellenzéki rádiót, tévét, hogy érjen el mindenkihez? Gyávák vagytok és árulók?”

Nem, nem vagyunk sem gyávák, sem árulók, csak éppen ahhoz először is ember kéne – az még tán akadna – aztán stúdió és technika, ami pénzbe kerül, de tengernyibe (piaci áron most és a legolcsóbban számítva egy operatőr egy forgatási napja huszonötezer forint, hozott kamerával, saját vágással), aztán még kéne frekvencia, amit úgysem kapunk, tehát marad a podcast, az online adás. „És azt miért nem csináljátok?”

Csináltuk. Volt Pacsirta Rádió, csak az választási kampányadó volt, magam is írtam annak idején jegyzeteket bele, de volt mindegyik pártnak saját You Tube-csatornája is. Sőt, máig élnek mindenféle szélsőjobboldali ellenzékből támadó „nemzeti tévék”, olyan ötvenezres feliratkozószámmal, anyagonként pár ezer megtekintéssel. Szóval ezeket pont annyian nézik, mint ahányan a podcastes másféle ellenzéki adásokat hallgatták, vagyis alig pár ezren.

Azért nem csináljuk, mert még frekvencia nélkül is nagyon drága stúdiót fenntartani, vágni, rohangálni a forgatócsoporttal vagy a hangmérnökkel, a reklámbevétel elhanyagolható – miből csinálnánk? Különben is, ha bármely párt finanszírozna egy ilyen vállalkozást, akkor a vezetés két hét alatt kerülne vagy valami agilis pártember kezébe, vagy a pártelnök unokahúgáéba, aki ért hozzá, mert már három okostelefonja volt és ezek közül csak kettőt tört el. Aztán elkezdene tombolni a mély szakmaiság.

Ilyesmi podcastnek néz ki az induló Szabad Európa Rádió is, csak mondjuk már van egy bejáratott neve. Az külön szép ráadásul, hogy a Kongresszusban is lobbyznak ellene – a New York Times meg nem nevezett amerikai tisztségviselőkre hivatkozva azt írja: David Cornstein, az USA budapesti nagykövete biztosítékot akart szerezni a médiaügynökségtől arra, hogy a a Szabad Európa Rádió nem csak azokra a hírekre fókuszál, amik kedvezőtlenek a magyar kormánynak, valamint az oknyomozást sem viszi túlzásba.

Mondjuk az ilyen lobbyzást az amerikai törvények tiltják, meg aztán okot nyomozni ott lehet, ahol van is ok – érdekelne, mit közvetítsen az előreláthatólag nem túl nagy hallgatottságú adó Cornstein szerint, a Magyar Népmesék mehet, vagy abban is zavarja a rengeteg szegény ember a sok gyerekkel?



No, mindegy: szóval, kiméráktól retteg a kormánymédia, nincs félnivalójuk: ennek a vállalkozásnak nem jósolom azt, hogy kifordítja sarkaiból Magyarországot. Sőt, valószínűleg vagy közönybe, vagy unalomba, vagy pártpolitikába fog fulladni.

De retteg a KESMA, „sivalkodik”, hogy az ő stílusukban fogalmazzak, hiszen az a dolga. Komoly feladat lehet minden nap addig értekezni, amíg kitalálják az aktuálisan lopakodó Ármányt, mely a setétből les nemzetünkre.

Az viszont tragikomikus, ahogy a Kádár-kor visszaköszön – már nem csak az ő szófordulataikban, de még a miniszterelnökében is. Ugyebár, volt Kötcsén az a túlméretezett bográcsozás, nemzeti flanc keretében, ahol kötelező zárt körben hülyeségeket beszélni a párt- és állami vezetőknek, mely hülyeségeket aztán gondosan kiszivárogtatják megbízható embereiken keresztül, a független sajtó meg lecsap rájuk, mint gyöngytyúk a takonyra. A kormánysajtó nem: az megvárja, míg másnap kiadja a MTI a hivatalosat, és azt adja le, betű szerint, abból még sosem volt baj.

Na, ezen a patlacson volt némi lángosozás is, maga Orbán Viktor osztotta a lapótyát. De ha még csak azt osztotta volna, jó lenne. Hanem osztott magáról egy fotót is a Facebookon, ezen művelet közben, azzal a képaláírással, miszerint:

Két forint a forró lángos…”

Ő osztotta, nem más.

Mármost műveltebb emberek tudják, hogy ez egy mondóka kezdő sora. A második sornak több változata van. Az egyik, valószínűleg az ősibb azt mondja: „le van szarva Kádár János”, emiatt 1956 után H. András rakamazi kertész ült is egy évet adataim szerint. Azonban később, úgy 1960-tól már élt az a verzió is, hogy „éljen soká Kádár János”, majd az 1963-as győzelem után kezdett el úgy keringeni, miszerint „bajnok lett a Ferencváros”.

De akár le van szarva, akár éljen soká, mindenképpen Kádár János a rím a lángosra. (Már, ha a sportvonatkozástól eltekintünk.)

Én nem hiszem el, hogy Orbán Viktor ezt a mondókát nem ismeri.

De ha ismeri, akkor bizony tudatosan használja.

Hát végül is, az a rendszer egyszer már tartósnak bizonyult.

Ez is maradhat egy ideig, ha

  1. két forint lesz a forró lángos
  2. nem végez aknamunkát a Szabad Európa Rádió (nem fog).

Ilyen egyszerű a világ kormánykörökben és az ő kis sajtójukban.

Mondókákból és átkokból lehet összerakni, mint egy nemzetiszínű kis legófigurát.

Szóval: mivel a második pontban nagyjából biztosak lehetünk, most mindent az dönt el, hogy hány forint a forró lángos?

Ha meg mégsem, és a dolgot picikét bonyolultabbak egy építőszekrénynél, akkor a magyar politikai réteg testületileg tévedett.

Nem először.