Szele Tamás: Handész apoteózisa

Kérem tisztelettel, meg kell hajtanunk fejünket az örök Szépség előtt. Olyan irat került nyilvánosságra, melynek szerzője ugyan ismeretlen, de a művet nem kétséges, hogy arany betűkkel fogják feljegyezni a magyar irodalom legszebb lapjaira, mondhatni univerzálisan gyönyörűséges.

Ilyen levelet Mikes Kelemen óta nem írtak, sőt, tegyük hozzá: ilyent még ő sem tudott volna, igaz nem is akart.

Ilyent nem.

Nehéz helyzetben van a szerény krónikás, ugyanis az esztétika alapkérdését feszegetjük: mitől szép, ami szép? Egyáltalán, mi az, hogy valami szép? És csak meredünk magunk elé a kávéba, mémbe merevedett, kiábrándult értelmiségi kérdőjelként: nincs magyarázat, nincs indok, nincs meghatározás. Ha az a szép, ami érdek nélkül tetszik, akkor ez nem szép, mert érdek vezette a szerző tollát – de ha nem szép, akkor viszont gyönyörű. Ha viszont az a szép, akinek a szeme kék, akkor nem tudom, mi van, már kezdem elveszíteni a talajt a lábam alól a nagy műélvezetben.



Hát, mondjuk az igazi élvezethez nincs is sok köze annak, amit érzek.

Egyszóval: sok szépet láttam már életemben, de ilyen ocsmány, pocsék seggnyalást keveset.

A mű keletkezéstörténetéhez hozzátartozik, hogy abból az alkalomból született, miszerint Handó Tündét megválasztották alkotmánybírónak, le is tette az esküt. Mivel pedig egyébként az Országos Bírósági Hivatal elnöke, ez a nemes testület íratta néki a bemutatásra kerülő gratuláló levelet. A szerző ismeretlen, mint Béla király névtelen jegyzője vagy a népballadák költői – de minden sorából süt valami. Nem mondom, hogy tehetség, inkább annak ellenkezője – viszont kétségtelenül süt.

Sugárzik.

Ólomkötényeket felvenni és lássuk a medvét. Mit medvét – grizzly ez!

Wass Albert-idézet a levél mottója, ami nem tartozik szervesen a műhöz, meg is kímélném tőle olvasóimat, Wassal majd máskor foglalkozunk, ha egyáltalán valamikor sort kerítek rá, minket most a levél érdekel, az Ismeretlen Tatjána levele az Ismert Tündéhez.

Kedves Elnök Asszony!

A hivatalba lépésed óta eltelt nyolc esztendő eredményei által hazánk bíróságainak történelemkönyve aranykort hirdető újabb fejezettel folytatódott, amelynek írásában jelentős szerepel vetted ki a részed. 2012 óta a bírósági szervezet mérföldes léptekkel haladt előre, melyek nyomán a siker, az eredményesség és a fejlődés hangjait visszhangozták a magyar igazságszolgáltatás „templomai”.

Köszönjük, hogy támogatásoddal az Alaptörvény szellemének legjobb értőivé, a merőben új eljárás jogi kódexrendszer legfelkészültebb alkalmazóivá váltunk, hogy iránymutatásod mellett a digitális fejlődés motorjai, és a társadalmi felelősségvállalás számos területének nagyszerű példái lettünk. Nem lehetünk elég hálásak azért, ahogy a bírósági szervezetet a hagyományaiban rejlő értékek megőrzésével és ápolásával átvezetted a 21. századba.”

Himnikus kezdet, a múzsák körtáncot lejtenek Árkádia földjén, a szerző rátekint imádata tárgyára… az ég kék, a fű zöld, előbbi van fent, utóbbi lent, így hát nem is csoda, hogy Handó Tündének hála az eredményesség és a fejlődés hangjait visszhangozták a magyar igazságszolgáltatás templomai. Itt-ott ökröt áldoznak bennük, de ilyenek az ógörög templomok. Mikor mi visszhangzik bennük: hol eredményesség, hol barombőgés. Ám kezében aranypálcával érkezik Hermész, illetve dehogy Hermész, Handész, és átvezeti a bírósági szervezetet a hagyományaiban rejlő értékek megőrzésével és ápolásával a huszonegyedik századba. Aztán, ha átvezette, le is földeli, mert első az érintésvédelem.

Irányításod mellett a magyar bíróságok ítélkezési teljesítménye Európa élvonalába repített bennünket, a jogszerűség, időszerűség, megalapozottság kihívásaira vitathatatlan eredményekkel válaszoltunk: a bíróságok ügyhátraléka és régi ügyeinek száma tovább csökkent, döntéseink elfogadottsága újfent javult.”

A Hádészt látjuk, mindenfelé árnyak lebegnek, középen ül Minósz, Rhadamanthüsz és Aiakosz, a túlvilág bírái, hárman vannak, de így is torlódnak az ügyek… azonban meghasad a Sztüx folyó és jön arany pálcájával Handész, aki egy csapással ad acta helyezi az ügyhátralékot! Aztán mindenki énekel.


Az innováció iránti elhivatottságodnak köszönhetően a bírósághoz fordulók a legmodernebb körülmények között, korszerű ügyfélközpontokban, egyszerűbben, gyorsabban intézhetik ügyeiket. A szervezet iránti közbizalom erősödött, az ügyfelek elégedettsége nőtt.”

Athén agoráján vagyunk, a tömeg tolong és nyomakodik, mindenkinek cserépdarab van a kezében – hogyne, ma tartják az osztrakiszmoszt, a cserépszavazást! De ki fogja összeszámolni ezt a rengeteg fazekasipari selejtet? Handész int pálcájával és a cserepek tabletekké változnak, majd megjelenik két szárnyas ló által vont ragyogó diadalszekerén az Ingyen Wifi is. Az ügyfelek elégedettsége az innovációnak köszönhetően az Olümposzt ostromolja.

Magasabb szintre léptünk a bírói önigazgatás gyakorlásában és annak tökéletesítésében is. Soha annyi lehetőség nem kínálkozott a bíróságok dolgozóinak arra, hogy részt vállaljanak a szervezet működésében, és személyes közreműködésükkel, szerepvállalásukkal alakítsák annak sorsát, mint ma.

A bírói hivatás jelentőségét méltó módon elismerő illetmény iránti elszánt kitartásod célba ért, melynek eredményeként a bíró illetmény immár versenyképes jövedelmet, kiszámítható életpályát biztosít a hazánk bírói kara számára. Áldozatos és mindannyiunk iránt érzett felelősséggel végzett munkának hála a bírák és az igazságügyi alkalmazottak megbecsültsége megérdemelt helyre került. Köszönet és elismerés érte.

Soha el nem múló tudást, érzést kaptunk Tőled bírói hivatásról, bírói függetlenségről pártatlanságról, méltányosságról, elfogulatlanságról, igazságosságról, melyet ezúton is hálásan köszönünk.”

Ó, Handész Pantokrátor! (Nem pankrátor: pantokrátor, mindenek teremtője). Végtelenek a te áldásaid, nagyobb vagy te, mint Prométheusz, akinek a tüzet és a kereket köszönheti az emberi faj, pedig ő titán volt. Hálánk örökké üldözni fog, eléd hordjuk földünk gyümölcseit és zöldségeit, más hasonló terményekről nem is szólván, hogy illatos égő áldozatként szálljanak hozzád az Égbe. Köszönünk mindent, ezerszer is köszönünk!

Eddig a műalkotás, és nem csoda, ha az ember kissé kancsalul néz utána, ha nem is festett egekbe. De kancsalul.




Ez a magyar nyelvű seggnyalás all-time rekordja, ilyent Sztálinnak és Rákosinak is keveset írtak, tényleg csak az hiányzik belőle, hogy:

Gyertek lányok öltözzetek fehérbe,
Szórjunk rózsát Handó Tünde elébe,
Pusztuljon a liberális egy szálig,
Éljen, éljen Handó Tünde sokáig!”

Az eredetiben Handó helyett Rákosi van, és „liberális” helyett „reakció” szerepel, de a lényegen ez nem sokat változtat. Erre egy mentség elképzelhető: ha a szerző paródiának szánta, de ennek ellentmond a tény, hogy ezt a sillabuszt nem kevesebb, mint huszonnégy komoly ember írta alá: bíróságok, ítélőtáblák elnökei, nem olyan bohém tollforgató garabonciások, mint én, akitől kitelne némi marháskodás. Ezek az emberek nem viccelnek.

Ez komoly.

Mondjuk viccnek tényleg elég durva is volna.

De aki ennél a levélnél hízelgőbbet akar írni, az alaposan kösse fel a nyelvét: a magyar nyelvű irodalomkincsben egyelőre ez az abszolút rekord.

Még az hiányzik, hogy valaki megfilmesítse.

Őszinte gratulációim a szerzőnek – sosem fogom utolérni.

De legalább nem is akarom.