Szele Tamás: Halott hirdetések

Nem minden az, aminek látszik: a magyar sajtó például az elmúlt pár hétben új Facebook-ként, közösségi oldalként harangozta be a WT.Socialt, ami a Wikipédiából nőtt ki – nem az, sőt, de attól még igen hasznos szerszám, csak jól kell megfogni a nyelét, különben kisiklik a kézből. Magyar újságírónak, mint majd látni fogjuk, különösen fontos lehet.

Meg mindenkinek. Azonban aki azt várja az új „közösségi oldaltól” hogy az lesz, aminek hirdetik, vagyis álhírek és reklámok nélküli Facebook, az nagyot fog csalódni. Ez inkább olyan, mint a régi chatoldalak a chatszobákkal. Témakörök vannak, amikhez csatlakozni lehet, a feldobott témákra lehet ugyan reagálni, de a kommentekre már nem lehet válaszolgatni direktben: maximum privát üzenetet lehet írni a másik felhasználónak, akivel egyetértünk vagy nem értünk egyet, de a nagy, nyilvános anyázások jó része így elmarad. A válasz ugyan kerülhet külön kommentbe, de azt vagy látja a delikvens, vagy nem.

Épp létezik az „ismerősnek jelölés” is, de láthatóan a rendszert nem magánéleti vagy üzleti ügyek lebonyolítására találták ki: hanem bizony arra, hogy a megadott témaköröket járja körül az érdeklődő. Szóval, társkeresőnek és szélhámoskodáshoz nem alkalmas hely. Őrült már így is van rajta, egy Natalia Sergeevna nevű orosz hölgy minden létező felületet telefirkál a hülyeségeivel, kezdve azzal, hogy betegségek nem léteznek, minden bajunk csak a képzelet szüleménye, egészen az antiszemita nézetekig és a volt Szovjetunió egekbe menesztéséig, szóval pont azt, amiért létrehozták – vagyis, hogy a Facebookhoz képest elviselhető hely legyen – már nem képes teljesíteni a WT.Social.

Akkor lássuk viszont, mit képes?

Ahhoz, kérem, előírásszerűen kell használni. Adottak a „témakörök”, itt „subwikinek” hívják őket, azokat lehet követni, én például a „Fighting misinformation”-t, vagyis az álhírek elleni harcot választottam: no, itt viszont kiváló, napra, sőt, percre kész válogatást láthatunk a témával kapcsolatos legfrissebb hírekből és eszközökből.

Hír például, nem is akármilyen, hogy Oroszország betiltani készül a Wikipédiát (vele együtt természetesen a WT.Social-t is), úgyhogy szegény Natalia Sergeevna mehet a Vkontaktyéra a szamárságaival. Lecserélik egy saját online lexikonra, ahogy Kína is tette, ez már olyan előrehaladott állapotban van, hogy tudható: a Nagy Orosz Enciklopédia digitalizálására 1,7 milliárd rubelt (kb. 8 milliárd forintot) különített el az állam, 2022-ig kel elkészüljön és akkor jön a váltás. 

Hiába, túl szabad az a Wikipédia.

Van itt tanulmány az álhírek felismeréséről és kezeléséről, a The Verge hasábjairól, okos, értékes tanácsokkal, négy lépéses tényellenőrzéssel – csak az első lépcsőt írom le, eszerint ha valami

  1. Azonnal erős érzelmi reakciót vált ki belőlünk
  2. Teljes őrültségnek tűnik vagy tökéletesen megegyezik a nézeteinkkel, a legkisebb eltérés nélkül
  3. Valamilyen módon pénzünkbe kerülne
  4. Úgy érezzük, azonnal tovább kell adnunk a történetet

akkor bizony érdemes gyanakodni, hogy álhírről van szó – rendben, ehhez bizonyos önkontroll is szükséges volna, és az a legnagyobb ritkaság, de már az nagy eredmény, hogy ilyen szépen sikerül érzelmi odalról is szűrni az álhíreket. Értelmi oldalról persze könnyebb, csak arra nem mindenki képes, szükséges eszköz, vagyis értelem híján.

Hanem a legérdekesebb – ráadásul politikáról szóló – eszköz, amit találtam, az ad.watch.com.

Ez egy hamburgi kezdeményezés, ami egyetlen dolgot vizsgál, de azt a legapróbb részletekig, vagyis azt, hogy hány és miféle politikai hirdetés van fent az adott pillanatban a Facebookon és az Instagramon. A világ elég sok országát elemzik, ha nem is mindet – de Magyarország közötte van. A pártlista távolról sem teljes, ugyanis az MKKP és a Momentum lemaradt róla, valószínűleg az MKKP nem is költött szabad szemmel látható összeget, és az sem utolsó szempont, miszerint csak a még fent lévő, élő, aktuális hirdetéseket vizsgálja a rendszer, a Momentum meg valószínűleg nem költött pénzt arra, hogy jóval a választások után is fent maradjanak a tartalmak. Azt eddig is tudtuk, más forrásból, hogy több mint háromszor annyit költött a Fidesz a Facebookon fizetett hirdetésre az önkormányzati választás kampányában, mint az utána következő párt. A kormánypárt 96 millió forintjával szemben a Momentum 28 milliója állt – március és november vége közötti kiadásokról van szó. 

Akkor lássuk, az aktuális helyzetet! (A képekre kattintva látszanak nagyobb méretben is a részletek).

Aktuális pártpolitikai hirdetések költség szerinti bontásban

Pillanatnyilag a Fidesznek 54 029 874 forint értékben szerepel hirdetése a két említett közösségi oldalon, utánuk következik a Jobbik 34 606 975 forinttal, a harmadik helyen szerénykedik Karácsony Gergely 26 864 528 forint értékben, a negyedik az MSZP 11 814 371 forinttal, majd a DK 10 487 165-tel.

Ez, kérem, mind kidobott pénz, mármint ezeknek a hirdetéseknek az oldalakon tartása, igaz, utólag már levenni sem lehet őket: olyan emberekkel kellett volna szerződést köttetni róluk, akik tudnak angolul, és nem egy fél életre kötik le a drága hirdetési felületet.

Aktuális pártpolitikai hirdetések területi bontásban

Területi megoszlás szerint most Budapesten 1248 pártpolitikai hirdetés célozza a helyi lakosságot, ami azért érdekes, mert a Pest megyeieket csak 925, a Tolna megyeieket egyenesen 790.

Most, kérem, mikor még a láthatáron sincs semmiféle választás!

Aktuális pártpolitikai hirdetések tematikus bontásban

A tartalmi szűrő azért érdekes, mert olyan pártpolitikai hirdetéseket is megmutat, amit a véleménybuborék miatt nem láthattunk, hiszen nem nekünk szánták őket, például a még május 17-én a Fidesz által feladott és kifizetett

Létezik egy liberális maffia, amely azon dolgozik, hogy elhitesse a világgal, a migráció ellen nincs mit tenni. Az EP-választás arról szól, hogy ezt elfogadjuk vagy kitörünk ebből.

Május 26-án mindannyiunkra szükség lesz!”

szövegű hirdetés az életben nem került elém, ugyanis célzott, mint minden hirdetés a közösségi oldalon – és nem nekem szánták. Megjegyezném: ez is fent van még, fél éve és ez is pénzbe került a feladójának.

Vagyis hát nekünk, mert velünk fizettetik meg.

De fent van még a Mi Hazánk augusztus huszadikai meghívója családi napra a Bikás parkba, az sem két fillérért foglalja a helyet.

Aktuális pártpolitikai hirdetések csúcsok szerinti bontásban

A negyedik elemzési szempont az, hogy mikor voltak kampánycsúcsok Magyarországon – idén kétszer lódult meg a hirdetések száma, egyszer május tizedikén, mikor a DK egyszerre hatvan hirdetést adott fel, másodszor október ötödikén, mikor Karácsony Gergely harminckettőt. A Fidesz ehhez képest sokat hirdet, de nem kiugró hirtelenséggel: a május 25-i csúcsa egy napon huszonöt reklám volt, október 12-én pedig tizennyolcat küldtek fel egyszerre. Azért ne feledjük, hogy ezek mellett a korábban feladottak is vígan futottak: mint láthatjuk, a Fidesz az állandó nyomásgyakorlásban hisz, nem a nagy nekibuzdulásokban. És csak azokat látjuk, amik most is futnak…

Kérem, engem csak két dolog érdekelne ezeknek az adatoknak a fényében.

Az első: miért nincs szó soha és sehol ezekről a „halott” hirdetési költségekről?

A második: kinek éri meg és miért most, minden kampány után és messze a 2022-es kampány előtt fenn tartani ezeket a pártpropaganda-hirdetéseket, mindösszesen 137 802 913 forint értékben?

Tudom, hogy van, akinek ez villamospénz, és tényleg, egy helyettes államtitkárnak alig száz havi bruttó béréről beszélünk, de azért ez mégis szabad szemmel látható összegnek tűnik – legalábbis számomra.

De én, ugye, anyagias vagyok, nem olyan nagylelkű, mint a politikai pártok.

Szóval, kérem, érdemes követni a nemzetközi elemzéseket is időnként.

Egész furcsa dolgok derülnek ki belőlük.

De tényleg: minek hirdetnek még most is?