Szele Tamás: Egérirtás hozott szalonnával

Budapest felszabadult, mondják azok, akik ünnepelni akarnak, és kétségtelen, hogy ma éjfélről várhatóak bizonyos változások, de egyébiránt meg kell jegyeznem, hogy hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné.

Mi okozza a kijárási szigorítások enyhítését és mi nem – erről lehet elmélkedni, de bizonyosat nem lehet tudni, annyi valószínű, hogy az intézkedéseknek a járványügyi mutatókhoz nem sok közük lehet. De már ennyit megjegyezni is életveszélyes a tízmillió avatott virológus országában, ahol tömegek hisznek minden lehetetlen elképzelésben a járvány kapcsán, és valamivel kisebb csoportok, tévedésből talán, néhány lehetségesben is. Ezek a véleménybuborékok mostanság tökéletesen betöltik azt a szerepet, amelyet korábban a magyar belpolitikai csoportosulások, még ugyan személyi-világnézeti különbség sem nagyon mutatkozik a buborékok tagsága és a korábbi, pártállás alapján elkülönülő csoportoké között: ami azt bizonyítja, hogy a magyar ember még objektív tényekről is képes bármit elhinni, ha indulatai arra vezetik, hiszen egy világnézeti alapállás racionális szempontból nem tudná meghatározni nézeteinket a merőben más természetű, fizikailag is létező vírusról. Amit elvileg nézhetünk akár jobbról, akár balról, csak vírust látunk – de nekünk sikerül másképp látni. Mindegy is, társadalmi szempontból tökéletesen működik a csoportdinamikai önszerveződés, ami nem baj, míg nem feledjük miatta, hogy vírust sem megválasztani, sem leszavazni nem tudunk. De hagyjuk is a honi társadalom rozsdás szerkezetét tovább korrodálni, lássuk, mi változik érdemben holnaptól? 

Hát, nem sok.

A kormányrendelet első paragrafusa azt szögezi le, hogy a Budapestre vonatkozó rendelet hatálya a fővárosra terjed ki, amit jó megjegyeznünk, mert kiterjedhetne mondjuk Kuala Lumpurra is, ha az magyar felségterület volna, ám egyelőre nem az. Talán jövőre. A második paragrafus az érdekesebb, az általános védelmi intézkedésekről:

2. § (1) Mindenki köteles más emberekkel a szociális érintkezést – a közös háztartásban élők kivételével – a lehető legkisebb mértékűre korlátozni, és a másik embertől lehetőség szerint legalább 1,5 méter távolságot (a továbbiakban: védőtávolság) tartani.

(2) Mindenki köteles üzletben történő vásárlás és tömegközlekedési eszközökön való tartózkodás során a szájat és az orrot eltakaró eszközt (például orvosi maszk, sál, kendő) viselni.

A védőtávolság megtartása mellett a közterületek, parkok és szabadtéren lévő játszóterek is látogathatóak.”

Hát, akkor ez nem változott, én magam nagyon hálás volnék annak, aki tud egy olyan módszert (a szappanos mosás és szárazra törlés nem működik), amivel a szemüvegem nem párásodik be a maszk előírásos használata mellett, meg esetleg én is kapok benne levegőt, bár ez utóbbi másodlagos: vagy nézünk, vagy szuszogunk, ugyebár. Maszk és távolság marad, illetve maszk helyett megengedett a kendő és a sál is, ha közlekedni vagy vásárolni akarunk. A maszk különben Pesten egy érdekes kiegészítővé vált, mindenkin van, de senki sem az arcán viseli, hanem az állán hordja, valahogy így találhatta ki Hatsepszut fáraónő az álszakállat is, bár annak más értelme volt. És lehet menni parkba a védőtávolság betartása mellett, bár az egyetlen játék a játszótéren, ami így használható, a mérleghinta, vagyis a libikóka.

Viszont a 65 év felettiekkel kapcsolatban semmi sem változott, maradt számukra a 9 és 12 óra közötti bevásárlósáv az élelmiszerüzletekben, drogériákban, gyógyszertárakban, gyógyszert, gyógyászati segédeszközt forgalmazó üzletekben. És ha mást szeretnének vásárolni, mondjuk elrágta a kutya, szétcibálta a macska az internet-kábelt? Itt nincs világos intézkedés, ugyanis a rendelet csak azt mondja, hogy a fentebb felsorolt üzletekre vonatkozik az idősáv. Eddig ez nem is jelentett gondot, mert a többi üzletek meg nyitva sem nagyon voltak, de most – elvileg – kinyithatnak, sőt, ha van eszük, meg is próbálják, hátha elkerülhető a teljes csőd pár helyen.

Tehát vásárolni elmehetünk, de mit tudunk venni? Elvileg mindent és bármit, sőt, a vendéglőbe is benézhetünk, csak:

4. § (1) Valamennyi üzlet nyitva tarthat és a vásárlók által látogatható.

(2) A vendéglátó üzlet – így különösen az étterem, a kávézó, a cukrászda, a büfé, a presszó – kerthelyiségében vagy teraszán a tartózkodás és a megrendelt étel, illetve ital elfogyasztása megengedett.

(3) A vendéglátó üzleten belül – az ott foglalkoztatottak kivételével – tartózkodni tilos. Kivételt képez az elvitelre alkalmas ételek kiadása és szállítása.

(4) A strand, valamint a szabadtéri fürdő nyitva tarthat és látogatható.

(5) A szabadtéri múzeum és állatkert nyitva tarthat és látogatható.

(6) A szolgáltatások szabadon bárki által igénybe vehetők, a szolgáltatás biztosítása céljából működő üzlet nyitva tarthat és látogatható.

5. § (1) A védőtávolság megtartásához szükséges feltételek biztosításáról a 4. §-ban meghatározott látogatható hely üzemeltetője gondoskodik.

(2) A vendéglátó üzletben a védőtávolság betartását asztaltársaságonként kell érteni.

(3) A vendéglátó üzlet üzemeltetőjének e rendelet hatálybalépésétől 2020. szeptember 1. napjáig nem kell a közterület-használati díjat megfizetnie a vendéglátó üzlet közterületen működő terasza után.”

Hát, akinek pincekocsmája volt, az most nem járt jól, mert az olyannak ritkán van terasza, bár láttam még effélét is… azért ebben a sűrűn lakott, zsúfolt városban ez valószínűleg a legtöbb kis műintézet esetében úgy fog kinézni, mint Írországban a „küszöbön ivás”, amit annak idején a dohányzási tilalom miatt találtak ki a Zöld Sziget leleményes lakói, csak ahhoz sem lesz elég hely a járdán. A távolságtartás miatt amúgy is problémás lenne a kocsmalátogatás, ugyanis az ember normális esetben nem azért megy oda, hogy igyon, azt egyedül és otthon is megtehetné, hanem azért, hogy halljon más hangot is a sajátján kívül, lásson embereket. Viszont másfél méterről nehéz lesz beszélgetni és harsány is, főként az utcán, a forgalom zajában. Üzleti tárgyalások kávéházi lebonyolítása például még mindig nem lesz a legjobb ötlet, főleg, ha bizalmas ügyekről van szó. De akár a vendéglőt, kocsmát, kávéházat, akár a múzeumokat, Állatkertet vagy a strandokat vesszük: ezek az enyhítések mind-mind a szabadidő eltöltésével kapcsolatosak, van még más is ezen felül az életben?

Hogyne lenne. Szabad megrendezni az istentiszteleteket, esküvőket, temetéseket, a védőtávolság betartásával (kivéve a házasulandó feleket, mert az azért kicsit furán nézne ki).

Szoktunk még egyébbel is foglalkozni? Ja, igen, munkával.

Hát, azzal kapcsolatban viszont nincs intézkedés. Mindenkinek jogában áll azt dolgozni, amit tud, ott, ahol felveszik és annyiért, amennyit kap érte, ez már a szabadságnak akkora foka, hogy tán fel is kopik tőle az állunk.

Összesen ennyit mond a 211/2020. (V. 16.) kormányrendelet a fővárosi védelmi intézkedésekről. Ami nem kevés, csak éppen nem is sok. A legégetőbb kérdésekre nem kapunk választ, konkrétan arra, hogy miből fognak élni azok, akik a válság miatt elveszítették a munkahelyüket, hogy indulnak újra a csődbe jutott vállalkozások, különös tekintettel azokra, amelyek nem kormányközeli kézben vannak, szóval élhetünk most már, valamivel szabadabban, mint az elmúlt hetekben, de az már a mi bajunk, hogy miből és hogyan.

Azt majd meglátjuk.

Ha más megoldás nem lesz, hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!