Szele Tamás: Dóra és a daráló

Idáig is eljutottunk, bár mondjuk, mint be fogom mutatni, mindig is itt tartottunk, csak nem mindig tudtunk róla, most meg igen. A könyv lett az erkölcs ellensége, azt kell megsemmisíteni, mikor így, mikor úgy, de mindenképpen az erény nevében és a kisdedek védelmében.

Az tény, hogy Dúró Dóra lassan már fékezhetetlenné váló könyvpusztítási hajlamát ideje volna megmutatni egy avatott kezelőorvosnak, vagy legalábbis gyógyszerésznek, mert minden arra utal, hogy valami pirulák nagyon elgurulhattak nála, de a férje szivárványzászló-gyűjtő hobbija is nyugodtan bekerülhetne az elmekórtani példatárba, a fóbiák közé, szemléltető eszköznek. Mindkét viselkedés igen szép példa lenne, ha ugyanezt nem politikusok, hanem közemberek művelték volna először, meg nem menekülnek attól, hogy a következő szállásuk a Sárga Ház legyen, a következő új ruhadarabjuk a muszájdzseki.

Dóra darál

Minden ép lelkű, elméjű ember borzadva fordult el már az első könyvdarálástól is, a fanatikusok persze mozgalmakat alapítottak rá, hiszen tudták: a bibliofilek sosem fogják őket bántani, akármit is művelnek, mert nem úgy vannak összerakva (bár, vészesen kezdik elérni azt a határt, ami után esetleg valódi reakció következik).

Könyvesbolt. Magyarország, Budapest, 2020.

Könyvesboltok kirakatát plakátolták tele olyan mocsokkal, ami az 1930-as évek Németországában volt utoljára látható, sőt, olyan könyvesboltokét is, amelyek nem árulták a kifogásolt kötetet, de valamilyen listájukra mégis felkerültek. Ezt követte a tegnapi könyvszéttépés, minek során Dúró Dóra a „Vagánybagoly és a harmadik Á” című, „avagy mindenki lehet más” alcímű mesekönyvet szaggatta darabokra, azt kifogásolván, hogy ez a kötet a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg. Sőt, közleményében egyebeket is kifogásol:

Dóra, szaggatás előtt

Állami támogatással is folyik a homoszexuális propaganda a mesékben: a Nemzeti Kulturális Alap támogatta azt a mesekönyvet, amelyben az egyik szereplőnek anya és apa helyett két anyja van, míg a barna bőre miatt csúfolt gyerek azt mondja: „beverem a pofájukat”. Olyan szerzőt támogatott a Fidesz-kormány 2019-ben az adófizetők pénzéből, aki a 2013-as ún. Pride-on megnyitó beszédet is mondott. Törvényjavaslatot nyújtok be, hogy ezek a könyvek eltűnjenek a boltok polcairól, és kérdőre vonom a minisztert, hogy ezt mégis miért támogatják. Addig is széttéptem a sajtótájékoztatómon.”

Ne feledjük: a hölgy a 2010-14-es ciklusban az Országgyűlés Oktatási, tudományos és kutatási bizottságának tagja volt, a 2014-18-asban pedig egyenesen a Kulturális Bizottság elnöke!

Ezek után csak annyit mondok: ne várja senki, hogy hasra essek a magyar Parlament bizottságai és azok vezetői vagy tagjai előtt. Fantasztikus: egy elképzelt gyerek, aki más elképzelt gyerekek csúfolnak, azt mondja egy elképzelt szövegben: „beverem a pofájukat”? Minő agresszivitás, zúzdába vele! És tessék mondani, ahhoz mit szól, amikor egy másik kötetben felhangzik a kérdés:

– Ki verekedett ezzel a szíjjal? Ki ütötte ezzel szájon a karavánvezetőt, hogy nyolc foga kiesett, és fejjel zuhant a teveúsztatóba?”

Bizony, ez is agresszivitás, akkor ezt is meg kell semmisíteni? A szerzőjét már sikerült, épp a Dúró-Novák házaspár elődeinek, de tudom, Istenem, ha ma valaki Rejtőt akarná betiltani, elégetni, egy dolgot érne el vele: biztos szép temetése volna, már ha találnának belőle annyit a közvita végén, amennyit el lehet temetni.

Leírták már előttem százszor, jobban is, rosszabbul is az összes érvet: miért undorító, aljas tett ez, már az indoklásánál fogva is, miért hazugság a vád, miszerint a gyermekeket akarnák bántani, miért felesleges a könyvégetés, könyvpusztítás, elmondott már mindenki mindent. Hiszen ez pártállásra való tekintet nélkül (vagy csak kevés tekintettel) a teljes magyar értelmiséget felháborította.

Csak egyvalamit nem mondtunk el: azt, hogy a könyvégetés Hunniában kicsit sem újdonság.

És most nem a nyilas, náci idők könyvégetéseit, bezúzásait akarom elővenni, nem is az ötvenes évek rákosista, sztálinista őrjöngését. Azokról mindenki tud. Én azt mutatom most meg, mi volt alig tegnap, pár éve. Én is csak azért tudok róla, mert mikor zajlott, megírtam: azon viszont meglepődök, hogy miért nem emlékeznek rá azok, akik annak idején olvasták, miért teszünk úgy, mintha újdonság lenne, hogy a magyar szélsőjobboldal könyvet éget, könyvet pusztít nyilvánosan?

Sőt, szervezetten.

Az az érdekes helyzet állt elő, hogy az akkori írásomnak csak a kézirata maradt meg és az utalások rá a világhálón, ugyanis a publikáló lap gazdát cserélt és az archívumát az új tulajdonos törölte, bár annak idején erre a cikkre még a német PEN Klub is felfigyelt. Ideje elővenni, leporolni. Hogy is szólt 2013-ban az akkori hungarista mozgalom felhívása?

A 2013-as könyvégetés korabeli képe

2013. november 9-én támadást intézünk a sötétség erői ellen! Az ország minden pontján este nyolc órakor fellobbannak a lángok és a fény erejével folytatjuk harcunkat egy élhetőbb szebb világért! Legyél Te is az igazság harcosa! Barátaiddal, ismerőseiddel gyűjtsétek össze az életeteket mérgező tárgyakat, kiadványokat és a Megtisztulás Éjszakáján hamvasszátok őket el! Erkölcstelen, pornográf füzetek, abortuszt népszerűsítő kiadványok, soviniszta, gyűlölködő transzparensek és minden a cionista szellemiséget magán hordozó tárgy, vagy nyomtatvány semmisüljön meg! Eltüzeljük azokat a kiadványokat, tárgyakat, melyek népeinket, nemzeteinket becsmérlik, azokat múltjukban, kultúrájukban, erkölcsükben kiforgatják, megalázzák.

A felhívás szervezet független!

Bárki csatlakozhat, aki egyedül vagy barátaival, önállóan vagy szervezett keretek közt november 9-én este nyolc órakor a Megtisztulás Éjszakáján megsemmisíti a környezetében fellelhető, mindennapi életét mérgező tárgyakat, kiadványokat, az a fény harcosává válik! Tagja lesz annak az Isteni Hadseregnek, mely megtisztítja Földünket a fertőtől!

Mondjunk egy imát!

A sátán jelképeinek hamvasztása közben lehetőségeinkhez mérten jelenítsük meg a Nap szimbólumait! Minden résztvevő kérjen erőt, bátorságot és kitartást az előttünk álló szörnyű küzdelemhez!”




Ez akkor a kitartas.net-en jelent meg, ami mára erősen megváltozott, ha nem is gyökeresen: de ezt a felhívást törölték a múlt számos egyéb terhelő bizonyítékával együtt. Az oldal a már megszűnt Pax Hungarica Mozgalomé volt, melynek vezetősége jelenleg – minő csoda – a Mi Hazánk középkádereinek rétegét erősíti. Egy annyi megjegyzést még tennék, miszerint a Nap szimbóluma, melyet „lehetőségekhez mérten meg kell jeleníteni” ez esetben a horogkeresztet jelentette.

És aki azt hiszi, hogy egyszer volt Budán kutyavásár, Hunniában könyvégetés, az nagyon téved. Én 2013-ban vettem észre, de megtartották ezt 2009-ben is, 2011-ben is, ez utóbbiról a boldogult Népszabadság is beszámolt akkor. 

A szöveges és képes beszámolók alapján előző évben egyebek mellett pornólapokat, reklámkiadványokat, újságokat égettek el (Borsot, Blikket, Élet és Irodalmat, Hócipőt, Kiskegyedet, Népszavát). Könyvek is szép számmal tűzre kerültek: Marx, Engels és Lenin művei, egy szüfrazsettekről szóló kötet, a Talmud vagy például az egyetlen magyar Nobel-díjas író, Kertész Imre regénye, a Sorstalanság. A lángokba dobtak olyan tankönyveket vagy történelmi ismeretterjesztő műveket is, amelyek bemutatták a nácik rémtetteit, a zsidóüldözéseket.”

Akkortájt olyan szervezetek égették mozgalmi jelleggel a könyveket, mint a nemrég erős állambiztonsági ráhatással megszüntetett Magyar Nemzeti Arcvonal (ők találták ki az akciósorozatot), az Aranykopjások, a Magyar Gárda – és már meg is érkeztünk Novák Elődhöz meg az ő hagyományaihoz, melyeket most épp felújít. Vagy visszatér hozzájuk, ahogy tetszik. Akkor antiszemita jellege volt a könyvégetéseknek, most egyelőre homofób, de lesz ez antiszemita is pillanatok alatt, ha hagyják.


És hagyják: a kormányfő nem csillapítja ezt a barbárságot, hazugságot nyilvános megszólalásaiban, hanem csatlakozik hozzá:

Magyarországon vannak jogszabályok, melyek a homoszexualitásra vonatkoznak. A magyarok türelmesek és toleránsak ezzel a jelenséggel szemben. Jól viseljük a provokációt is. De van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni. Hagyják békén a gyerekeinket!”

Békén hagyták, ellentétben a mélyen hívő Kaleta úrral, akit érdekes módon nem emlegetnek az ügy kapcsán.


Nem tudom, hogy érzi magát a magyar miniszterelnök abban a társaságban, amibe keveredett, éspedig minden kényszer nélkül: bizony, ezek már neonácik, a Magyar Nemzeti Arcvonal esküdött már össze a magyar állam ellen fegyverrel is. Orosz fegyverrel, az igaz, és azt nem szokás tudomásul venni, én is csak a jegyzőkönyv kedvéért jegyeztem meg.

Nem lesz jó ezekkel egy tálból cseresznyézni, annyit mondok. De minálunk a kormányfő az Istennél is okosabb, az Örökkévaló ugyanis mindent tud, Orbán pedig mindent is tud, sőt, jobban tud, mindazonáltal nem kell nekünk blamálni őt, megteszi azt helyettünk saját maga, ahogy láthatjuk is.


Könyveket égetnek, szaggatnak, darálnak ma, és ettől borzadunk. De könyveket égettek tegnap is, és az után már a lőtéri kutya sem ugat: elfelejtettük. Akkor fel voltunk miatta háborodva, másnapra elmúlt.

A mostani könyvégetők, szaggatók, darálók épp ezért olyan nyugodtak: abban bíznak, hogy a mostani haragunk is elmúlik holnapra, abban, hogy hülyék vagyunk, és nincs emlékezetünk. Ha nincs: meg is ússzák, és lépkedhetnek egyre feljebb, szintről szintre, égetnek ők még majd Talmudot is, de mást is. Ha tehetik: embert is.

És miért nem tesz ellenük az ország vezetése? Egyrészt, mert pillanatnyilag jól jönnek a mostani politikai irányvonalukhoz ezek az akciók. Másrészt, mert tojnak ők a könyvekre, irodalomra, tudományra, művészetre. 113 éve, 1907 decemberében is tojtak az akkoriak, mikor Ady Endrétől megjelent az „Egy megtalált könyv” című vers.

Ma már a kastély unja a betűt,
Retteg a könyvtől s hunn trágyadombok
Várják Voltairetől egészen máig,
Aki könyvekben nagyot mondott.”

Akkor trágyadomb várta a könyvet.

Ma szaggatás, máglya, daráló.

Dúró Dóra darálója.

Nem ma kezdődött el ez, láthattuk. De ma érjen véget.

Örökre.


 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!