Szele Tamás: Dől a fa!

Kidőlt egy platán tegnap az Alkotmány utcában. Amekkora vihar zúdult Budapestre, az a csoda, hogy több nem dőlt ki: de ha annak is utánajárunk, miért csavarhatta ki a szél az öreg fát, meglátjuk, hogy az a platán Magyarországra dőlt rá egyenesen, és még sok fog rádőlni, sok ilyen ostobaságunk töri majd be a tulajdon koponyánkat.

Ekkora vihart tényleg rég láttunk, én magam nem vagyok ijedős ember, de a mogyoró nagyságú jégre már én is elengedtem egy „nocsak”-ot, a villámlásra meg egy „ejnye, ez közel volt”-ot. Csoda lett volna, ha az öreg, félig már szétkorhadt platán kibírja az orkánerejű szelet, amivel a zivatar érkezett: de erről számot is ad Bardóczi Sándor, Budapest tájépítésze, éspedig nyilvános Facebook-posztjában. 

Ezen a videón jól látszik, miért nem hagyhatjuk a veszélyesnek nyilvánított fákat meg a parkokban, vagy a fasorban. A mai viharban egy kamera vette fel, ahogy egy platánt kidönt a vihar az Alkotmány utcában. A megdőlt fa a fény felé törve lett ilyen féloldalas: a túl magas házak árnyéka, az eltolódott súlypont, a járda felőli oldalon kábelfektetések miatt elvágott támasztógyökerek, a túl kicsi fahely, az útszegély átépítés, a sózás akár együtt is okozhatta a vesztét. Szerencsére sem a parkoló autókban, sem személyekben nem keletkezett most kár. De ez csak szerencse. Ezért kérjük, hogy ha a Főkert, vagy kerületi kezelés esetén a kerület kiteszi egy ilyen fára a favizsgálati adatlapot, és gallyazást vagy extrém esetben kivágást ír elő, akkor higgyék el a szakembereknek, nem jókedvükben teszik ezt. A Gyulai Pál utcában sem jókedvükben tették. Jól tudjuk, hogy a belvárosban minden fa érték: csak akkor nyúlunk a fakivágás és pótlás eszközéhez, ha az elkerülhetetlen.”




Igaza van, meg kell hagyni. Csakhogy a kommentek között kiderül ám, miért nem lehetett kivágni azt a fát még időben.

Tarlós István fakivágási moratóriumot hirdetett meg augusztusban. Ezt számos kerületben követték. Az ok politikai. Ezért fontos mindenkiben tudatosítani, hogy nem minden fakivágás az ördög műve. Vannak egészségi okokból, veszélyhelyzet megelőzése miatti fakivágások. Ezek rendben vannak. És vannak olyanok, amit építési szándék generál, na ott van helye a politikai vitának. Nincs 3 hete, hogy a Főkert munkatársait vizes zacskókkal dobálták meg néhány hasonló állapotú fa kivágása miatt a lakók a Gyulai Pál utcában, miközben arról lehetett olvasni Kocsis Máté okleveles favizsgáló közösségi médiafelületein, hogy Pikó András polgármester „egészséges fákat” vágott ki a Rókus kórháznál. A közvélemény hiszterizált ezekben a kérdésekben, ezért gondoltam fontosnak megmutatni az érem másik oldalát.”

És itt kezdi el fogni az ember a fejét. Mert ehhez kellett jó tíz év, de csak sikerült megoldanunk, hogy mindenki maga alatt vágja, vagyis ne vágja a fát.

Az egész a nagyarányú térrendezésekkel, térkövezésekkel kezdődött, mikor is valóban kivágtak minden zöldet a közterületekről, főleg, amihez nyúlni sem lett volna szabad. Nagy úr az a térkő, sokba kerül, be kell szerzeni, fel kell használni, éspedig minél rosszabb módon kell lerakni, hogy aztán kelljen cserélni is – minél nagyobb felületen. Lévén, hogy a kormányközeli vállalkozók szférája eleinte döntően építőiparral foglalkozott, nem úgy, mint most, amikor mindennel is, kellettek a beruházásoknak a tarra vágható zöldterületek, akkor terjedt el, hogy „ezek mindent kivágnak, utálják a zöldet, a fákat”. Úgy is lehetne mondani, hogy jobban szeretik a pénzt a zöldnél, de az eredmény így is, úgy is kősivatag lesz, árnyék nélkül.




Ilyen az, amikor a pénz beszél, kutya ugat. Ugattuk eleget, hogy „ne vágj ki minden fát”, füle botját sem mozdította senki. A Liget tönkretétele csak egyik, ám hatalmas stációja volt ennek a magyar vándorlásnak a sivatag felé (bezzeg régen, Mózes idején a sivatagban vándorolt ugyan a nép, de esze ágába sem jutott benne élni). Annyira része lett az ellenzéki vagy jobban mondva kormánnyal szemben álló (a kettő nem ugyanaz) közbeszédnek a fairtás, hogy lám, az önkormányzati választások kampányában még Tarlós Istvánnak is szeget ütött a fejébe: nem kéne fákat dönteni, legalább, míg el nem dől a választás, ellene ne kampányoljanak azzal, hogy fanyüvő.

El is rendelte a fakivágási moratóriumot azokon a területeken, ahol illetékes volt, és a kerületek követték a példáját. Ne legyen tele a független és ellenzéki sajtó a fairtásokkal.

Csak épp nem nyert választást, és sok kerületben elbukott a kormánypárt.

Na mármost, Karácsony, Pikó, vagy bármelyik ellenzéki polgármester mit tehet ezek után?

Lehet, hogy sok öreg fa korhadt, ingatag, veszélyes: de ha most ők feloldják a moratóriumot, láthatjuk mi lesz, ott van Pikó András esete a Rókus kertjében – hét fát vágatott ki, mégis zengett tőle a kormánymédia Hír TV-től Magyar Nemzetig, olyanokat írtak róla, hogy:

Ugyanazok, akik a korábbi zöldfelület-fejlesztések esetében gyakorlatilag minden fűszálhoz odaláncolták magukat, és fagyilkosoknak nevezték azokat a politikusokat, akiknek köszönhetően olyan új és hasznos parkok jöttek létre, mint például az Orczy-kert, most sunnyognak és mélyen hallgatnak.” (Magyar Nemzet)

Szóval látjuk: bárki vág ki bármilyen fát, politikai okokból abból valamelyik sajtóban, valamelyik pártnál botrány lesz. A fák politikai tényezővé váltak, nem is érdemes hozzájuk nyúlni, még az is kisebb kárt okoz, ha kidőlnek, egyenesen rá valakire, valamire, még az is jobban megúszható, mint egy felpörgő propaganda-hadjárat.

És minden így jár Magyarországon, ami politikai tényezővé emelkedik: onnantól érinthetetlen, ha valaki, akár jó, akár gonosz szándékkal, de hozzányúl, kapja is rögtön a nyakába a pergőtüzet, márpedig az választott tisztségviselőnek nagyon káros, akár végzetes is lehet.

És mi nem politikai tényező ma, Magyarországon?

Még a járdán heverő kutyapiszok is az.

Úgyhogy az a platán nem csak az úttestre dőlt rá, hanem erre az egész, mai, politikabeteg Magyarországra is, magunk vágtuk ki magunk alatt, ha nem is a kezünkkel, de azzal, hogy nem fának tekintettük, hanem ügynek.




És hány, de hány ilyen ügy van, ami valódi bajról, gondról, borzalmakról szól, de nem lehet hozzányúlni, mert már eszköztárába emelte a politika! Amire rátette a kezét egyik vagy másik oldal, és hiába akar rajta az ember segíteni, anélkül nem lehet, hogy meg ne támadják, és be ne sorolják valamelyik párt szekértáborába.

Szét fog rohadni ez az ország, mint a vén platán, már szétrágta a politika férge.

Szakállas a székely vicc, de elmondom: András bá és a fia vágják a fát. Egyszer csak megszólal a fiú:

– No, Isten megáldja, édesapám.

– Hová mész, fiam?

– Én ugyan sehová. Maga felé dől a fa.

Hát körülbelül így állunk fákkal és favágásokkal Hunniában.

Dől a fa!