Szele Tamás: Digitális rablánc

Hogy kellőképpen tömör legyek: nagy a baj, kérem, ne vigyorogjunk és főleg ne vonogassuk a vállunkat, nyakunkon a török, a tatár, de még a Varga Judit is. A hír maga semmitmondónak tűnik első pillantásra, de ha kicsit utánanéz az ember, beleborzong a várható következményekbe: a kormány a teljes digitális teret szabályozni fogja. Jogi úton méghozzá.

Ilyenformán online is megvalósul az, hogy amit el nem bírnak lopni, azt szétverik: kezdhetünk is búcsút inteni a maradék független magyar sajtónak, de ugyan a magánéletünknek is. Minden a kormányé lesz, és ami nem, az meg nem is lesz.

Persze a hír nem így szól, hanem sokkal ártatlanabbul hangzik: arról van szó, miszerint Varga Judit igazságügyi miniszter bejelentette az M1-en:

Az Igazságügyi Minisztérium létrehozta a Digitális Szabadság Munkacsoportot, amely a nemzetközi technológiai cégek működésének átláthatóvá tételét tűzte ki célul.”

Ezt kiadta az MTI is, annak nyomán a fél magyar sajtó, az ember először röhög rajta, hogy a munkacsoport nevéből csak két szóról nem tudja a kormány, hogy mit jelent, konkrétan a „digitálisról” és a „szabadságról”, rendben van, újabb Nemzeti Sóhivatalt avatunk, és maga a hír szövege is száraz, semmitmondó:

Adatokat, információkat gyűjtenek rólunk, elemzik, befolyásolják fogyasztási szokásainkat. Ha nem fizetsz egy szolgáltatásért, lehet, hogy te magad vagy a szolgáltatás. Kattintásainkkal magunkról adhatunk ki információkat. Korunk egyik legnagyobb kihívása, hogy képesek leszünk-e uralni a technikát, vagy a technika uralja majd életünket – mondta a miniszter.

A munkacsoport feladata, hogy a technológiai óriáscégek működését a demokratikus alapjogok, a személyes szabadságjogok és a jogállami működése szempontjából vizsgálja. Olyan konkrét kérdésekre is választ keresnek, hogy milyen jogorvoslati lehetősége van annak, akinek törlik a platformját, vagy, hogy mennyire átlátható a hirdetések megjelenésének algoritmusa – közölte Varga Judit.
Hozzátette: miután országhatárokon átnyúló tevékenységről van szó, nemzetközi összefogásban kell gondolkodni, ezért az egyeztetésekbe bevonják a technológiai óriáscégeket.
A tervek szerint idén nemzetközi konferencián összegzik majd a tapasztalatokat – mondta a miniszter.” (MTI)

Hát, ez közhelyhalom, panelrengeteg, és eddig ahány helyen és alkalommal próbálkoztak az online tér pontos jogi szabályozásával, annyiszor mondott csődöt a kísérlet: ugyanis az online tér az alatt is fejlődik, változik, amíg a törvényeket hozzák, tehát minden idevágó törvény szükségképpen alkalmatlan és már a megszavazása idején elavult. A helyzet sajnos jogi eszközökkel követhetetlen, ami nem jelent azt, hogy jó és általános jogi irányelvekre ne lenne szükség – de pontos, eseti, cselekményeket tiltó rendelkezéseket hozni lehetetlen volna, mire valamit betiltanak, magától el is tűnik, formát, eszközt vált, csavarnak rajta kettőt és már nem is tilos… Lehetne mondani, hogy szórakozzanak csak az Igazságügyi Minisztériumban a dologgal, legfeljebb pár jogász kap egy kis pénzt, ne irigyeljük tőlük.

Csakhogy nem erről van szó.

Azonban ennek utána kellett nézni.

Az szúrt szemet, hogy a munkacsoportnak már van honlapja, tehát nem tegnap kezdhették szervezni, ráadásul a kormany.hu sablonját használja, amiben nincs semmi rossz, elvégre a minisztérium is kormányintézmény. Egyelőre ugyan csak a főoldalon van szöveg, ott is nagyjából az MTI-hír olvasható, de – egy link elvezet az úgynevezett Fehér Könyvhöz. 

Abban olvasható a munkacsoport programja. És az az ijesztő. Ugyanis lássuk csak – szemelvényekből, az egészet nem lenne érdemes idézni – mi mindent kívánnak szabályozni.

Online platformok saját szabályozásának hatása a véleménynyilvánítás szabadságára: Az online platformok túlnyomó többsége a szolgáltatásukat igénybe vevő felhasználók számára bizonyos kereteket (általános szerződési feltételeket) szabnak, az e szabályok megsértése esetén pedig a tartalmak közzétételét, illetve esetenként a felhasználók platformhoz való hozzáférését általában véve korlátozzák. A jellemzően nehezen átlátható normarendszer alapján született döntések komoly hatással vannak a szólásszabadság alkotmányos jogának érvényesülésére, ugyanis ezáltal a platformok saját maguk határozzák meg a szólásszabadság határait, és ennek felügyeleti eljárásrendjét alkotmányos garanciák nélkül. Mindez nemzeti szuverenitást érintő problémát is felvet (pszeudojogrendszer),

A közszereplői minőség tartalma és időbeli terjedelme, különös tekintettel a magánszféra védelméhez fűződő jog érvényesülésére, Választási kampányok tisztaságának biztosítása a közösségi platformokon: a politikai kampányban való részvétel feltételeinek és e részvétel átláthatóságának megteremtése – tudatos félretájékoztatás („fake news”) mellőzése és az álhírek hatása az alapjogok érvényesülésére,

Felhasználók személyiségi jogainak védelme az online térben: a tartalom közzétevőjének azonosítása nehézséget okoz, platformok jogsértő tartalmak eltávolításában vállalt szerepe mértékének meghatározása (felelősség, kommentek jogi megítélése, platformok kötelezettségeinek pontos körülhatárolása).”

Itt a legélesebb az online platformok jogának vitatása a saját normarendszerhez, ha ebből törvény lesz, úgy fogják hívni, hogy Lex Pesti Srácok, ugyanis ez a sajtótermék hirdetett keresztes hadjáratot videocsatornájának letiltása miatt az online techóriások ellen. Most is ünneplik a bizottság felállítását, éspedig szokatlanul őszinte, sőt, önleleplező című írással:

Közbelép a kormány – Nem garázdálkodhat tovább szabadon a Google és a Facebook?”

Igen, kérem, valahol erről van szó. Nem is túl mélyen, nincs ez a szándék nagyon elásva. De nézzük tovább a Fehér Könyvet. A harmadik rész foglalkozik az online médiával:

A médiaszabályozás kérdései:

platformok működésének átláthatósága: az online platformokon tömegesen meghozott döntésekben meghatározó szerepet játszó algoritmusok (illetve a platform működését szabályozó „kódok”) működésének átláthatósága nélkül nem határozható meg, hogy a felhasználók számára egyes tartalmak előtérbe helyezésére, míg mások törlésére vagy háttérbe szorítására milyen elvek, szempontok alapján kerül sor.

a közösségi média platformok és belső pluralizmus biztosítása, platformok szerepe a hírfogyasztásban: A médiafogyasztási szokások változásának következtében az állampolgárok egyre nagyobb arányban a közösségi médiából és a híraggregátor-oldalakról jutnak hírekhez, információkhoz. Ezzel összefüggésben vizsgálatot érdemel a közösségi médiához kapcsolódó jelenségek hatása a nyilvánosságra, és a professzionális média jövőjére, a felhasználók tájékoztatásának minőségére, illetve azon eszközök hatása, amelyekkel a szolgáltatók befolyásolják az információáramlást.”

Tehát, ha jól értem – és jól értem – a magyar jog és ezáltal a kormány befolyást és betekintést követel az online platformok és az online sajtó algoritmusainak működésébe, azok szabályozásába és ezeket tiltani, illetve jóváhagyni kívánja. Ez még a nálunk pöttyet hatalmasabb amerikai kormánynak sem jutott eszébe. A hírfolyam-szabályozás pedig maga a cenzúra, akármilyen szép kifejezést is találtak ki (híraggregátor-oldalak), lényegében véve arról van szó, hogy a jog mondhassa meg, mi hír és mi nem az.

Mindezt persze jogvédelemmel indokolják: személyiségi jogok, szerzői jogok, fogyasztói jogok védelmével, amelyek ugyan sérülhetnek időnként a mostani állapotok szerint, de – mint az uniós szabályozási kísérlet esetén láthattuk – ha pontosan meghatározzák, mit lehet és mit nem, az magát az online teret, az abban végzett tevékenységet lehetetleníti el. Az uniós irányelv teszi most is problémássá szerzői jogi szempontból például az összes idézetet, és ezt a zenei lobby és a print sajtó nyomására hozták meg – azonban az alkalmazása szerencsére nem kötelező, de így is komoly kérdést vet fel, hogy ha betartanánk szó szerint, egy Esterházy-idézethez is kéne kérnünk a jogdíjak birtokosának engedélyét. Szóval, szép dolog a jog, főleg, ha valamit tönkre akarunk tenni vele, arra nagyon alkalmatos.

Főleg, ha tekintjük az utolsó pontot, akkor lóg ki a lóláb:

Nemzeti szuverenitást érintő kérdések:

az online techcégek digitális kvázi-szuverenitásának kérdése.”

Hát igen, nehéz volna a Google-t vagy a Facebookot nemzeti jellegűnek tekinteni, légyen szó bármely nemzetről, ám a magyar törvényhozás csak nemzetben képes gondolkodni.

Akkor gondoljuk át: van esélye annak, hogy a magyar kormány és a magyar jog befolyást nyerjen az említett területeken? Annyi esélye van, mint hógolyónak a Pokolban.

Az első német vasútvonal története jut eszembe: a Nürnberg és Fürth között közlekedő első járat mozdonyát, az Adlert Stephensontól vásárolták, Angliából vitték az épp nemzeti öntudatra ébredő német földre, ahol is parázs vita alakult ki a nemzeti nyomtáv kérdésében. Mármint, hogy széles legyen-e vagy keskeny, röpködtek az ellenérvek, zajlott a szópárbaj a sok „von” között, de mikor elkezdett durvulni a helyzet, megszólalt a mozdonyvezető.

– Tisztelt uraim, én nem értek a német nemzeti büszkeség kérdéséhez. De a mozdonyomhoz értek. És annyit mondhatok, hogy a nyomtáv adott: 1435 milliméter. A vágány ennél lehet ugyan szélesebb is, keskenyebb is, ahogy azt büszkeségük kívánja: de ez esetben a mozdony nem fog járni rajta.

Fejükhöz kaptak az urak, azóta is nagyjából egységes az európai nyomtáv. Ugyanis ha nemzeti nyomtávot állapítottak volna meg, ahhoz gyárthattak volna külön nemzeti mozdonyt is, és az akkor még nem ment nekik.

Hát ugyanígy állunk az online térrel is, sőt, ígyebbül: a magyar kormány akarhatja ugyan szabályozni így is, úgy is, csak nem fog működni, így aztán vagy létrehoz egy saját, nemzeti online teret, amiben aztán tesz, amit akar (és betiltja az ország területén a más terek használatát, sőt, esetleg lecsatlakozik a világhálóról – Oroszország már meg tudja tenni), vagy elfogadja az általános játékszabályokat, mint a németek a standard nyomtávot.

Eddig elfogadta, de ennek a munkacsoportnak a felállása, ennek a dokumentumnak a létrejötte arra utal: rövidesen a maga útját kívánja járni. Amihez sok szerencsét kívánnék neki, ha nem hajtana minket is arra az útra, szándékunkon kívül.

A Fehér Könyv röviden. magyarul azt mondja:

Nekünk ezek a szabályaink. Akinek nem tetszik, annak fel is út, le is út.”

A nagy, nemzetközi techcégek előtt két út áll: vagy mindenben engedelmeskednek egy kis ország operettkormányának, vagy itt hagyják ezt az amúgy is kicsiny és nem túl jövedelmező piacot, sorsára.

Nem kétséges, hogy a második megoldást fogják választani.

És majd lehet szidni a Google-t, Facebookot, mindenkit, mert „itt hagytak” minket.

Aztán sötét lesz, nagyon, nagyon sötét.

Hát erről szól ez a Fehér Könyv, erről ez a furcsa nevű munkacsoport.

A digitális szabadság helyett a digitális rabságról.

A magyar interneten lehet majd posztolni kiscicákat és lebbencslevest, minden egyéb a kormány kezelésébe kerül.

Megvédik majd a jogainkat, mint a magán-nyugdíjpénztárak vagyonát.

Ha hagyjuk.