Szele Tamás: Csodapókok Hunniában

Még nincs Karácsony, de már vészesen nő a hülyeség- és hallucinogén-szint a magyar lakosság szervezetében, erre fogjuk majd rádolgozni az ünnepi alkoholmérgezéseket és beigli-alapú ópiátokat, szóval vidám detox elé néz kis hazánk.

A bulinak már beállva látunk neki, és nem kétséges, hogy súlyos mérgezés lesz a vége. Akkor most híreink jönnek a zárt osztályról.

Először legyünk túl a könnyebb, mondhatni megszokott őrületeken, Matolcsy György kifejezetten optimista és misztikus hangulatban tette közzé adventi híreit a Növekedés blogon, rá mindig számíthatunk, ha lelkünk megtörik az élet viharaiban, ő mindig mosolyra fakaszt minket. Mihez is kezdenénk nélküle? Szerintem remekül meglennénk, kicsit jobban, mint vele, de ezt dobta a gép, lássuk hát összegzését a gazdasági helyzetről!

Miért is ne hinnénk Advent idején, hogy a magyar nemzet felől nézve a világot, süllyed a rossz és jön fel a jó? Mi magyarok úgy döntöttünk, hogy századunkban végre a történelem napos és nyertes partjára úszunk át, felelve egyben Nagy László nagy kérdésére: igen, mi visszük át a szerelmet a túlsó partra.”




Matolcsy úr, ne dúlja tovább a hitemet, mert káromkodásból állítok magának katedrálist – hogy én is Nagy László idézett versével éljek. Amint látom, túl azon, hogy összegzésében a 2004-es uniós csatlakozásunkat hibának tartja, önök 2030-ig terveznek. Mármint legalább. Csak jelezném, hogy ez kiemelten nagyfokú optimizmusra utal, főként ebben az országban, de aki ennyire idealista, nem is adhat jelen kritikus helyzetünkben más tanácsot népének, mint ön, X. Alfonz spanyol királyt idézve:

Tégy a tűzre régi farönköt. Igyál régi bort. Olvass régi könyveket. Tartsd meg a régi barátságokat.”

És ilyenkor, a téli ünnepek idején fogyasszunk régi, patinás szaloncukrokat, melyeket nagyszüleink hagytak ránk, gyomormérgezés céljából.

Lépjünk tovább, ugyanis tegnap bemutatták a 2020-as, pontosabban 26 nap múlva kezdődő budapesti vízilabda-Európa-bajnokság tervezett kabaláját, a Vízipókot. A kisebb kabalák egész elfogadhatóak, szerethetőek, ahogy a rajzfilmsorozat is az volt, de a kabalajelmezbe bújt, emberi szereplő – nagyon mérsékleten fogalmazva – meghökkentő lett. Ehhez kevés a szó, ezt látni kell:

Hát kérem, mikor tegnap este rápillantottam, azonnal tisztában voltam vele, hogy száműzött klingon hercegnőt látok, akinek külseje miatt kellett elhagynia a Qo’nost és bánatában kifingott két hátsó lábat egy lufin keresztül, azonban ettől hatszorosára dagadt a feje. Vagy könnyvérű, interraciális xenoprostituáltat Mos Eisley bárjából, aki egy anális menet után elfelejtette kidobni az óvszert és közbeszólt az emésztése.






Lássuk be, utóbbi időben képtelenek vagyunk elfogadható kabalafigurákat vagy jelmezeket tervezni. Ez a kor a 2017-es vizes VB kabalájának szánt Bol-dog nevű pulival kezdődött, melynek nyilvános mutogatását be kellett tiltani, ugyanis több serdületlen gyermek megállt a látványtól a növekedésben és ezt gyarapodó nemzetünk nem tűrheti, folytatódott az ugyancsak a vizes VB-re szánt Cubemannel, amely egy bűvös kocka kecsével és egy balta úszóképességével lebegett a medence vizében, majd a továbbiakban megjelent Water Willy és Water Lilly, a két pajkos vízimanó, akikkel csak annyi baj volt, hogy a water lilly vízililiom, azonban a water willy a köznyelvben egy igen fontos férfiszerv utánzata, ezer méretben és változatban kapható, amolyan fürdőkádbeli játék, esetleg vízipisztoly, szóval úgy lehetne magyarra fordítani, hogy „vízifütyi”

Nem kevés rémálmot okozott a riói olimpiára tervezett magyar formaruha sem, melyet akkoriban így jellemeztem:

Ez a kis komplé formaruha egyesíti magában az esztétikum és a praktikum teljes és tökéletes hiányát, ezzel szemben jellegét tekintve eklektikusnak mondható. Kalocsai matyózongorabillentyű, bokorugró krinolinnal, vállban kicsit erősítve, lényegileg csehszlovák mackóruha, újraértelmezve, országos esőzés után. A csipke mellőzése merész újítás a tervező részéről, amúgy a nemzeti jelleget a keskeny zöld csík képviseli a mellrész magasságában, egyébként ugyanis zavarba ejtően emlékeztet a svájci tartalékos rohamkorcsolyázó postáskisasszonyok nyári díszegyenruhájára, melyet kizárólag ünnepi filharmónia alkalmából tartoznak viselni, és csupán hadiállapot idején.”

Szóval, látványtervekben gyengén állunk, szerencsére a vízilabda-VB szervezői be is látták, hogy valami nincs rendben, visszavonták a jelmezes földönkívüli cemendét, és azt közölték a Facebookon, miszerint:

Nincs mit szépíteni, ezt elrontottuk. A kis vízipókot szeretjük, szeretitek, a nagyot újratervezzük. Egyúttal várjuk a józan és hallucinogénket nélkülözni tudó bábtervezők jelentkezését! És reméljük sem Keresztest, sem a csigagyerekeket nem ijesztettük meg…”

Ezt várta el a szakvezetés, ahogy régi sportrovat-vezetőm mondta annak idején, ha valami tetszett neki, urak, ez sportszerű volt: nem szokás mifelénk tévedést beismerni, nagyon kellemesen leptétek meg a közönséget, urak, köszönjük!




Az elmebaj másik területén is komoly felfedezést sikerült tennem: konkrétan a tegnapelőtt már említett álhírlap-impresszumról van szó. Jelesül arról, hogy az otpercpiheno.com impresszumában közölte, miszerint egy szavuk sem igaz és nem vállalják egy sorukért sem a felelősséget. Mondjuk nem az impresszumban lett volna ennek a helye, mert azt kevesen olvassák, de legalább közölték, gondolom az álhírterjesztés jogi következményeitől tartva.

Akkor azt hittem: ezt már nem lehet fokozni.

Tévedtem.

Lehet.

Az ugyanis a helyzet, hogy, mint tegnap kiderült (részint olvasói segítséggel, melyért itt mondanék köszönetet), hogy az otpercpiheno.com még az önleleplező nyilatkozatot is lopta, éspedig a Hírcsárdától! Itt látható a forrás, nem csalás nem ámítás. Mármost a Hírcsárda egy becsületes vicclap, tanuljuk meg megkülönböztetni őket az álhírek hiénáitól, akik lám, még egy bőrpapírt sem képesek megfogalmazni, azt is lopniuk kell.

De még ezt is lehet fokozni!

Ugyanis a Hírcsárdától ellopott, otpercpiheno.com-ra átvitt szöveg felbukkant a mindenegyben.co impresszumaként is! 

Ők sem voltak képesek saját szöveget írni. Gyanús is volt nekem már az első látásra, hogy olvasható, jó humorral írott sorokkal találkoztam, alany, állítmány, egyéb mondatrészek megvoltak, ráadásul a helyükön, ami az álhírlapok esetében a legnagyobb ritkaság – hát, kedves Hírcsárdás kollégák, innét figyelmeztetünk titeket, hogy a magyar álhírlap-ipar tieteket lop most már.

Vágjatok a mancsukra a karikással.

Egyelőre ennyi őrültséget tudok ma mutatni, de alig van még dél, estig sok minden történhet.

Addig is, kényszerzubbonyban indul négyszer százon: Magyarország.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!