Szele Tamás: Csarnok féláron

Ha a magyar gazdaság piaci alapon működne, ettől a hírtől megbolondulna a tőzsde és az építőipari cégek részvényeinek úgy lezuhanna az árfolyama, hogy ütköznének a négyes metróval út közben. Szerencsére arról szó sincs, hogy a magyar gazdaságnak köze lenne bármihez, ami akár logikus vagy érthető, netán piaci, szóval messze még a csőd.

De azért ekkora áresések idején alacsonyan szoktak szállni a brókerek máshol a felhőkarcolók ablakaiból. Nálunk nincsenek felhőkarcolók, és olyan brókerek sem, akik a váratlan fordulatok hatására a mélybe vetnék magukat, ami kétségtelenül jó dolog, de a most tapasztalt jelenséget minimum különlegesnek kell neveznem.

Arról van ugyanis szó, hogy építjük, vagyis építeni fogjuk mi az új multifunkcionális sport- és rendezvénycsarnokot Budapesten, közelebbről a Népligetnél, a 2022-es magyar-szlovák közös rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokság egyik helyszíneként. A Volán buszpályaudvar mellett, mely környéknek már eddig is eléggé kalandpark jellege volt, most még inkább az lesz. Valódi Vadkelet, de a beruházó tudja, miért pont oda akarja építtetni a minden eddiginél nagyobb, húszezer főt befogadó csarnokot. Ha a beruházónak, jelen esetben a magyar államnak ez így jó, akkor nekem is jó.

Kicsit sietni kell majd vele, ugyanis a megvalósítás határideje 2021. november 30. A kormány 2019. augusztus 23-án arról is határozott, hogy a beruházás teljes költsége nem haladhatja meg a bruttó 101 milliárd 544 millió forintot, ami nettó 74 milliárd 127 millió forintot jelent. Írtam én erről még vagy tíz nappal ezelőtt, akkor arra jutottam, hogy:

„Egy remény van: a kivitelezőkkel lehet majd alkudni. Hogyne lehetne, a Mészáros Lőrinc és gyerekei tulajdonában lévő Fejér B.Á.L. Zrt. kapta a megbízást, aztán ők vagy engednek az árból, vagy – a kormány enged a szigorból.

A dolgok jelen állása szerint mindkét változat elképzelhető, bár a másodikra kerül majd sor.”

Erre jutottam – és kapitálisat tévedtem. Ugye, feltűnt a bruttó 101.5 milliárd forint és a Mészáros-féle cég 116 milliárdos ajánlata közötti pöttömnyi rés? Azt hittem, ez nem verhet éket barátok, harcostársak közé, és a kormány nagylelkűen enged majd.

Hát nem engedett.

Mészárosék engedtek!

De nem is akármekkorát.

Kérem, befutottak a második körben tett árajánlatok. Az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerbe (EKR) feltöltött dokumentumok szerint az újabb, augusztus 29-én zárult ajánlati körben már több tízmilliárd forinttal olcsóbb ajánlatot tettek a kivitelezők. Az egyösszegű nettó ajánlati ár (amely tartalmazza a 775 milliós tartalékkeretet is) 78,7 és 81,5 milliárd forint között szórt. De tessék megnézni, nem csalás, nem ámítás, illetve dehogynem az:

Árajánlatok a kivitelezésre (milliárd forint)
CÉG 1. AJÁNLAT

2. AJÁNLAT

Fejér-B.Á.L.Zrt. 115,780 78,737
KÉSZ Építő Zrt. 116,733 79,775
Market Építő Zrt. 153,852 78,717
metALCOM Zrt. 159,940 81,518
West Hungária Bau Kft. 158,258 78,782

(Forrás: Napi.hu)

Tessék???

Ilyen árzuhanás nincs, a Fejér-B.Á.L. harminchét milliárdot engedett, a Market Építő Zrt. egyenesen a felére engedte le az árait – mi történt? Azt mindenki tudja, aki Magyarországon épített már akár csak egy kutyaólat is, hogy ilyenkor két dolgot kötelező túllépni, éspedig a határidőt meg a költségvetést, de olyant még az öregapám sem látott, hogy menet közben egy építkezés olcsóbb legyen. Ez olyan, mintha egy vonat hamarább érne be a menetrend szerint kiírtnál az állomásra, méghozzá sokkal hamarább. Annak sem volna semmi értelme, csak vasúton ez még veszélyes is volna (azért nem tartok attól, hogy a MÁV-nál ilyen történne).

De mi lelte ezeket a derék, kormányközeli építőmestereket? Cementbányát fedeztek fel, vagy feltalálták a stadionmagot, amit csak el kell vetni, öntözni, trágyázni és kinő a csarnok a földből? Esetleg rájöttek arra, amivel a múltkor marháskodtam, hogy miként lehet a felraktározott szennyvíziszapból várat, illetve sportlétesítményt rakni?

Mert másra nem nagyon gondolhatunk. Egy építkezésnek költségei vannak, méghozzá komoly költségei, pénzbe kerül maga az építőanyag, a munkaerő, a munkagépek, egyáltalán, minden, ezen kívül ott van még a kivitelező haszna, ami őt egy virágzó kapitalizmusban megilleti, márpedig a magyar kapitalizmus virágzik, nem tagadhatjuk – szóval az árképzésnek elvben elég kis játéktere volna, pár milliárd forint plusz-mínusz képezhetné alku tárgyát, de sokkal több nem. Egyszerűen nem, valamiből ugyanis mindenképpen oda kell építeni azt a csarnokot, és ha lehet, nem gipszkartonból kéne, amit elvisz az első eső.

Szóval, ekkora árengedmény nincs. Nincs és kész. Ha valamit feleannyiból is meg lehet építeni, mint a korábbi árajánlat, az azt jelenti, hogy eleve feleannyiba kerül, és a pénz másik felét el akarták lopni. Csak ezt másképp nevezik, „haszonnak”, de a haszon nem ez, a haszon egy sokkal mértékletesebb fogalom. Ilyent még csődközeli állapotban lévő cégek sem szoktak művelni, akkor sem, ha úgy kell a megrendelés, mint egy falat kenyér. Ha nekem volna ezeknek a részvényeiből – ahogy nincs, sem nekem, sem más földi halandónak, ezek pont emiatt többnyire Zrt.-k – úgy szabadulnék tőlük, mint a pestistől, mert a vezetésük szemmel láthatóan vagy megőrült, vagy csalókból állt eddig is, csak most lelepleződtek.

Nem tehetek róla, egy régi zsidóvicc jut az eszembe.

Kohn házaló ügynök, a gazdag Grün ruhakereskedőnek dolgozik. Grün leküldi egy vidéki kisvárosba száz darab esőkabáttal, hogy adja el őket, darabját öt pengőért. Táviratokon keresztül tartják a kapcsolatot.

„Öt pengőért nem megy az esőkabát, mit tegyek?”
„Add négyért.”
„Négyért sem megy.”
„Add háromért.”
„A hármat is sokallják.”
„Add kettőért.”
Egyszer csak távirat jön Kohn szállodájának igazgatójától.
„Grün úr, ügynöke, Kohn szállodánkban haldoklik, önnek szeretné elmondani utolsó kívánságát. Azonnal jöjjön.”
Grün rohan, még időben érkezik.
– Mi az utolsó kívánságod, Izsák, drága barátom?
– Az, hogy áruld el… áruld el…
– Mit áruljak el, Izsák?
– Hogy végül is te mennyiért vetted azokat az átkozott esőkabátokat?

Szóval, nekem is az jut eszembe, hogy ha ilyen árengedmények létezhetnek egyáltalán, végül is mennyibe kerül igazából az a sok sportlétesítmény, ami mostanság épült?

Ami meg a mostani pályázatot illeti, nekem volna a magyar állam számára egy, még a fentieknél is sokkal kedvezőbb ajánlatom.

Ez úton vállalom, hogy mintegy tíz, de maximum tizenötmilliárd forintért (erre a hibahatárra szükség van, az esetleges előre nem látható költségvetés-túllépés, piaci árhullámzás miatt) egyáltalán nem építem meg a csarnokot.

Olcsóbban nem megy, nekem is ennyibe kerül, higgyék el.

Ráadásul én nem is várok jövő november 30-ig a kivitelezéssel, én már most, azonnal is tudok szállítani – akár ebben a pillanatban is elkezdhetek nem építeni.

Kérem, fontolják meg. Ez egy szolid ajánlat.

Akkor leszek bajban, ha a Mészáros ennek is aláígér.

Szele Tamás

(Címlapképünk illusztráció)