Szele Tamás: Börtönbiznisz és jogfosztás

Azt már megszokhattuk, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, hogy a totális rendszerek kampányok mentén működnek. Mindig is úgy működtek, mindenhol, nálunk ha éppen Sorost kellett gyűlölni, akkor mindent ellepett Soros arcképe, ha a menekülteket, akkor velük plakátolták tele az országot – lássuk akkor, mi a most induló kampány tárgya?

Előre jelezném, hogy csodafegyver lesz és sokat dob majd a kormány népszerűségén. Nem, most nem a kultúrát vették célkeresztbe, nem is a sajtót, sőt, még csak nem is a romkocsmákban merengő bölcsészeket. Most a bíróságokról és a rabokról kezd szó lenni, némi sorosozással és liberálisozással kísérve, mert anélkül nem lehet. Sőt: a rabokról. Vegyük az alaphírt, mégpedig az Origóból (vagyis szó szerint az MTI-ből), miszerint tegnap sajtótájékoztatót tartott Nacsa Lőrinc, a KDNP frakciószóvivője, és érdekeseket mondott.

A kormánypárti frakciók szerint is meg kell állítani a „börtönbizniszt”, azt a jelenséget, hogy a fogva tartottak milliókat perelnek ki az államtól az általuk rossznak tartott börtönviszonyok miatt.




Nacsa Lőrinc, a KDNP frakciószóvivője vasárnapi budapesti sajtótájékoztatóján kijelentette: a kormánypártok egyetértenek az Orbán Viktor miniszterelnök csütörtöki évkezdő sajtótájékoztatóján elmondottakkal, miszerint gyilkosok, gyermekgyilkosok, rablók, csalók, erőszaktevők az ügyvédjeik segítségével milliókat perelnek ki az államtól a börtönkörülményekre hivatkozva.

Ez a „börtönbiznisz” mára iparággá vált – mondta a frakciószóvivő, hozzátéve: bűnözők és ügyvédek gazdagodnak ezen, a rabok fejenként 6-10 millió forintra perlik az államot, „és több ezer ilyen pert indítottak dörzsölt ügyvédek a Soros-hálózat segítségével”.A bűnözőknek nem pénzjutalom, hanem büntetés jár – hangsúlyozta.

Nacsa Lőrinc közölte: Magyarországon a börtönkörülmények sokat javultak az elmúlt években, több férőhely lett, valamint új börtönök épültek és épülnek.

Hozzátette: várják a kormány ez irányú javaslatait, előterjesztését, amelyet a Fidesz- és a KDNP-frakció támogatni fog. Jelezte, a fogva tartás körülményeit a hazain kívül nemzetközi egyezmények is szabályozzák. Azt a keretrendszert szeretnék szabályozni, amely megakadályozza ezt a jelenséget.” (Origo-MTI-KESMA)

Nyilvánvaló, hogy ezt az okosságot Orbán Viktor azon szavai inspirálták, melyek szerint:

De ha ott élnék, mégiscsak megkérdezném, hogy az hogyan van, hogy egyébként valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül. Miközben ezért a pénzért én nem tudom hány órát, hány napot, vagy évet kell dolgozzak.”

és melyek az idei első, kivételesen általa tartott kormányinfón hangzottak el, a Gyöngyöspatán, szegregáció miatt kiszabott kártérítés kapcsán.

Hát annyiban egyet kell értenem vele, hogy velem is egy településen, Budapesten lakik egy embercsoport, amit kormánynak hívunk és ennek tagjai rendszeresen komoly összegeket kapnak mindenfajta mérhető munkavégzés nélkül. Ez engem is zavar, ugyanis nekem inkább évtizedeket kéne dolgoznom az ő honoráriumukért, mint éveket. Ráadásul az én munkateljesítményem mérhető, az övék nem annyira. Az meglep, hogy a jogi végzettségű kormányfő nem ismeri a kártérítés fogalmát, az viszont nem különleges, hogy a teljes kormánysajtó azt állítja: a település kéne kifizesse a pénzt, pedig nem így van – a vétséget ugyanis nem a település követte el, hanem a tankerület, amely pedig minisztériumi költségvetésből gazdálkodik. Szóval, fizetni is nekik kellene, ha félretennénk a demagógiát, de nem tesszük.



A mai Magyar Nemzet vezércikkében már direktebben értelmezik a kérdést:

Liberális segítséggel dübörög a börtönbiznisz

Milliárdos kárt okoztak a Soros-hálózat ösztönzésével indult perek

Megközelítőleg ötven CT-berendezés árát, tízmilliárd forintot emésztett fel eddig a Soros-hálózathoz köthető radikális jogvédők által elindított börtönbiznisz, vagyis az, hogy az államnak olyan bűnözőket kell kártalanítania, amiért kényelmetlenül érzik magukat a börtönben, mint a Szögi Lajos olaszliszkai meglincselésében részt vevő ifj. H. Dezső. A Fidesz–KDNP a hét végén bejelentette: egyetért Orbán Viktorral, ezt a gyakorlatot meg kell állítani.”

Aha. Tízmilliárd, azt tetszik mondani? Hát, ha forintban számolunk, irtóztató összeg. Ha azonban átváltjuk stadionra, akkor már csak egy jön ki belőle. És épp tegnap írtam meg, hogy a Debrecen-Füzesabony vasútvonalon ennyiből nem egészen három kilométernyi pálya jönne ki. Szóval, van mifelénk nagyobb szörnyülködni való is. Azonban itt gonoszabb dolgokról van szó, mint aminek ez a kampány elsőre látszik. És van hozzá köze a Mi Hazánk nevű segédcsapatnak is.

Először is, a köztudat úgy kezeli, hogy a magyar börtön: szanatórium, mert nem kell dolgozni és mindenkinek arany élete van. Hát nem az, nagyon nem az, ne tessék kipróbálni. A magyar börtön a második legtúlzsúfoltabb az Európai Unióban, rögtön a macedón után, egy uniós felmérés szerint:

A legsúlyosabb a helyzet Macedóniában (132,3) és Magyarországon (132 százalékos helykihasználás). 18171 ember raboskodott az adatfelvétel idején Magyarországon, de a magyar börtönök kapacitása 13 771 fő.



Cipruson 127 százalékos, Belgiumban 119, míg Fraciaországban 117 százalékos a börtönök kihasználtsága. Összesen tizenhárom országban tapasztalható túlzsúfoltság, a büntetés-végrehajtási intézetek 27,7 százaléka túlzsúfolt Európában – olvasható a Lausanne-i Egyetem által készített SPACE nevű statisztikai összeállításban.” (Euronews)

Ráadásul aki bekerül, nem akadémikusokkal van összezárva (legalábbis egyelőre, ez még változhat), szóval az a legkevesebb, hogy a viszonyok borzalmasak.

A magyar köztudat pedig valamiért úgy tekinti, hogy bárki kerül be, bármiért, az azonnal elveszíti minden jogát, ideértve az emberieket és az élethez valót is. A jog ezt nem így látja: de arra elég sok a példa, hogy a legtöbben azért is szívesen ölnének, ha gyümölcsöt lop valaki a fájukról.

Bekerülni pedig elég sok mindenért lehet: Magyarországon a bíróságok teljesítménye „kiemelkedő”, ami azt jelenti, hogy ha egy ügy az utóbbi időkben bíróság elé került, akkor abban nagyon nagy eséllyel ítélet is született, ugyanis ez az érdeke az apparátusnak. Itt, kérem, nagyüzemi termelés folyik, az ügyész vádat termel, az ügyvéd periratot, a bíróság ítéletet, szóval ritka a felmentés, mert rontaná a statisztikát. Annál gyakoribb a maximum kiszabása: így aztán könnyen kaphat letöltendőt olyan ember is, aki különben megúszhatná büntetlen előéletre, miegymásra való tekintettel enyhébb elbírálással is. Persze, nem a gyilkosokra és hasonlókra gondolok.

Tulajdonképpen mit akar Nacsa Lőrinc? Azt a szándékot fogalmazza meg, hogy akit elítélnek bármiért – és jelezném, hogy bármiért bárkit el lehet ítélni – veszítse el minden jogát, utólag se perelhessen kártérítésért, ha fél évet kapott garázdaságért, és az alatt az idő alatt esik baja, épp úgy ne panaszkodhasson, mint ha tíz évet kapott volna aljas indokból elkövetett, szándékos emberölésért. Sőt, senki se panaszkodhasson és semmiért. Mindenkinek kuss legyen.

Népszerű lesz ez a törekvés?

Bízvást állíthatom: népszerű lesz, ahogy minden olyan ötlet is népszerű, ami túlzottan szigorú büntetési tételeket javasol, vagy a halálbüntetés újbóli bevezetését. Pár napja írtam a Mi Hazánk egyik követelésével kapcsolatban (szeretnék újból bevezetni a kivégzéseket és a rabtartást orosz büntetés-végrehajtási intézetekben oldanák meg, díjazás ellenében), éspedig ékesen érveltem a halálbüntetés ellen. 

Nem ma kezdtem a szakmát, de az eredmény megrázott.

A halálbüntetést ellenző írás alatt jó pár Facebook-megosztáson valóságos népmozgalom alakult ki: az olvasók nagy buzgalommal írták a névsort, hogy kiket végeznének ki, kiket kínoznának meg a legbestiálisabb módszerekkel. Az írást a jelek szerint tehát alig páran olvasták, elég volt látni a címet, a felvezető pár sort (leadet) és az illusztrációt, hogy nagy magabiztosságukban azonnal határozott véleményt mondjanak és kész halállistákat terjesszenek elő.




Sőt, sértegessék is azokat, akik tévedésből elolvasták a cikket.

Itt ne lenne népszerű a jogfosztás? Hiszen itt még az akasztófa is az volna!

Pláne, ha még sorosoznak is egyet mellé. Amúgy pedig, a megítélt kártérítések sorsa is érdekes. A kormánysajtó most hörögve emlegeti, hogy „ötmillió forint kártérítést kapott a Szögi Lajos meglincselésében részt vett ifj. H. Lajos”. Pontosítsunk: ennyit ítéltek meg neki. Egy vas nem sok, annyit sem látott belőle, ugyanis az összeget hiánytalanul átutalták szintén kártérítésként Szögi Lajos gyászoló családjának, akiket nem ennyi, hanem 42 millió illet meg a bíróság döntése szerint. Ha ifj. H. Lajosnak nem ítélik meg ezt az összeget, a Szögi család sem kap semmit, mert maga az illető vagyontalan, nem tudtak volna tőle lefoglalni semmit. Tehát ebben az esetben a kormánysajtó épp az áldozatoktól sajnálja a kártérítést, mert az utolsó fityingig hozzájuk került. 

Szóval, azért nem olyan szimpla dolgok ezek, hogy indulatból, a bádog kocsmapult mellett, két feles között döntünk felőlük.

Mindegy is, csak szóltam: most épp a bíróságok, a jogvédők és a jogukat keresők kerülnek a propaganda célkeresztjébe.

Lehet majd tapsolni a kormány szigorításainak, de aztán ne tessék majd panaszkodni, ha elkezdik osztani a közlekedési kihágásokért is a két éveket.

És főleg ne tessenek majd kártérítést kérni.

Akkor már ugyanis késő lesz.

Igen: mindenki bekerülhet. A legártatlanabb ember is – ha komolyan le akarják csukni.

És nálunk rossz szándékban sosem volt hiány.