Szele Tamás: Borkai, a dívány

Hát kérem, csak nem bírok én szabadulni ettől a Borkai Zsolttól, pedig már nagyon unom. És én még mindig könnyebben szabadulok tőle, mint a Fidesz-KDNP – de ha már elkezdtem vele foglalkozni, illik követni az eseményeket. Meg hát írtam róla én tegnap, sőt ma is foglalkozott a körülötte bonyolódó helyzettel lapunk egy másik írása. 

Nagyobb baj, hogy most már a víz se mossa le rólam, miszerint vátesz vagyok és a madarak röptéből, üsző beleiből, kávézaccból, bármiből, de képes vagyok megjósolni az eljövendőket. Mert hát mit írtam én tegnap? 

Borkai szempontjából két lehetőség van, ami csak egy: vagy megválasztják, vagy nem választják meg. Ha nem választják meg, semmi baj, ha megválasztják, a történtek után valószínűleg megkapja a selyemzsinórt, le kell mondania és egy időközi választáson lecserélik majd egy szolidabb fideszesre a raktárból.”

És mit ír ma a Magyar Nemzet név nélkül, szignálatlan, de vezető anyagban (ami a sajtó hagyományai szerint a lap hivatalos véleményét jelenti)?

Borkai ugyan győzött, de térben és talán időben is korlátozott e győzelem. (…) Tegnap azonban, ha áttételesen is, valószínűleg az egész ország népe alkotott ítéletet Borkai Zsoltról, illetve a róla készült felvételek gerjesztette botrányról. Budapestre, Tarlós Istvánra, a kerületekre, további nagyvárosokra szállhatott vissza ez az ítélet; roppant igazságtalanul, hiszen, ha valaki, Tarlós István volt az, aki egyértelműen kinyilvánította, hogy Borkai helyzete tarthatatlan, le kellene mondania. A sors, illetve a választási irracionalitás fintora, hogy hétfőn mégis Borkai Zsolt ébred polgármesterként, nem Tarlós István.” (Magyar Nemzet)

Szóval, ha előveszem a kremlinológus vagy inkább china-watcher eszemet boldogult úrfikoromból, azt kell mondanom, a jóslatom pontos volt ugyan, de nem kellett hozzá semmiféle természetfeletti képesség. Józan ésszel látni lehetett, hogy akár nyer a Fidesz-KDNP, akár veszít, ő sokáig nem maradhat a színpadon, akkor sem, ha véletlenül megválasztják.

Megválasztották, hogy véletlenül vagy sem, az a találgatások birodalmába tartozik.

Ellenben a kormánylap vezércikke azt jelenti – hiszen ne legyünk álnaivak, ami ott megjelenik, az nem csak a szerkesztőség hivatalos véleménye, hanem a kormányé is – hogy megvan a felelős, megvan a bűnbak. Borkai és egyedül Borkai tehet a dologról, ha ő nem bujálkodik régebben azon a ladikon, most minden település narancssárgában virítana. Vesszen hát Borkai. A kormánypártoknak egyéb hibájuk, vétkük úgy sem volt soha, csak ez az egy erkölcstelenkedés, egyébként olyan kiváló vezetők, hogy a bölcs Salamon a fasorban sincs hozzájuk képest.

Nem is beszélve a sárgarézről, mely köztudottan az egyik legjobb vezető.

Van a dolognak egy olyan érdekessége, hogy ez a bűnbak-szerep érhet már tegnap óta, ugyanis Szijjártó Péter a Fidesz önkormányzati választási eredményvárójában, a Bálnában azt mondta Borkai Zsoltról: a választók döntöttek róla, de hétfőn a miniszterelnök fog, és azt azért érdemes kivárni. Szóval, tulajdonképpen nem is jött olyan rosszul a Fidesznek ez az adriai orgia, van kit hibáztatni. Az érdekes, hogy a miniszterelnök dönt – amint látom, már döntött is – és nem a bíróság (amely azonban csak a bűncselekmények, tehát a pénzügyi disznóságok esetében volna illetékes), mert nem tudom, mióta jogköre ez a kormányfőnek.

Meg lehet fogadni, mi lesz az ítélet: százévi várfogság nehéz vasban, Kufstein kastélyában?

Vagy törökösen ítél a bölcs kádi, és kap egy csinos selyemzsinórt?

Mindenesetre az tény, hogy habár Borkai tényleg követett el pénzügyi bűncselekményeket és egyébként is alkalmatlan bármiféle politikai szerepre, ideértve a pártszékház portásáét is, nem egyszemélyi felelőse a választás Fideszre nézve kellemetlen eredményének. Lehet benne része, de nem döntő.

Döntő része az úgy politikai mint önkormányzati téren bűnösen rossz és elnyomó kormányzásnak van, ahhoz képest a Borkai ügyei csak némi habot jelentenek a tortán.

Csakhogy ezt mégsem vallhatja be sem önmagának, sem a nagyközönségnek a Fidesz-KDNP, amely most olyan helyzetben van, mint Kohn, aki – az általam századszor idézett vicc szerint – mikor rajtakapja a feleségét Grünnel, az üzlettársával, amint a díványon szeretkeznek, és gondolkodóba esik:

– Grünt le kéne lőjem, de nélküle csődbe megyek. Az asszonyt kéne lelőjem? Nem lehet, őt meg szeretem. De azt sem lehet, hogy semmi se történjen: kidobom azt a kurva díványt!

Így lett Borkaiból dívány, selyemzsinórozás útján.

Arra az esetre azonban, ha nem lenne elég bűnbaknak, a fékezhetetlen agyvelejű Kósa Lajos ma reggel szolgált egy B verzióval is.

Azt állítja ez a politikai géniusz, miszerint:

A fővárosban a főpolgármester-választást a Budapesten élő külföldiek döntötték el.

Mint Kósa fogalmazott van 90 ezer európai polgár, aki Budapesten lakik, létesített lakcímet és elment szavazni. „Ők mondjuk kevésbé fogékonyak a nemzeti politizálására, részint nem magyarok, részint nem is értik” – mondja Kósa.” (444)

Na, de Kósa elvtárs, ezt az érvelést mástól szoktuk hallani: úgy látszik, teljes a káosz és mindenki összekeveredett mindenkivel, már senki sem tudja, melyik pártnak a tagja. Tovább nem részletezném, sapienti sat.

Akkor foglaljuk össze, eddig kik a felelősök a Fidesz-KDNP szerint a kialakult helyzetért, mármint a böjti boszorkányokon kívül, mert azok mindig, mindenért és mindenképpen.

             A verzió: Borkai és az Adria.

             B verzió: A Budapesten élő külföldiek.

             C verzió: Perverzió.

Ez utóbbi hivatalosan még nem merült fel, de szerintem fog. Miért pont ezt hagynák ki?