Szele Tamás: Bélyegsoron

Bélyeget mindenki gyűjtött kiskamasz korában. Egyszerűen mindenki: az már más kérdés, hogy ezt a szép hobbit felnőtt korukban kevesebben űzik. Engem most az érdekelne, melyik kormánytag tartott ki mellette máig: ugyanis mással nem tudom magyarázni az alakulóban lévő bélyeg-botrányt, mint azzal, hogy ki akarják adni a világ legritkább sorozatát.





Ritkább lesz, mint a kék Mauritius, pedig abból csak huszonhat-huszonhét van a világon és darabja egymillió angol fontot ér.

Ennél ritkább és értékesebb már csak az a sor lehet, ami nincs is, mert ki sem nyomtatják – ezen munkálkodik most a kormány által létrehozott „30 éve szabadon” emlékbizottsága. Már önmagában véve a bizottság névsora is olyan, hogy az ember elgondolkodik: miért pont ők kerültek bele abba a testületbe, ami a rendszerváltás évfordulójáról hivatott méltó módon megemlékezni?

Mert ezeknek az embereknek még a megemlékezés sem áll jól, méltóságról pedig sokuk esetében erős, barokkos túlzás lenne beszélni. Főleg a rendszerváltás kapcsán.

Ugyebár, a bizottság elnöke Kövér László, ezt másra nem lehet bízni, még a végén valami derék dolog sülne ki a bizottság munkájából, és azt mégsem illene. Az alelnök Gulyás Gergely, aki – lévén 1989-ben nyolc éves – nem sok emléket őrizhet a rendszerváltás időszakáról, vagy amiket mégis őriz, azoknak kevés köze lehet a politikához. Valószínűleg Antal József 1993-as halálát is arról jegyezte meg tizennégy évesen, hogy megszakították a Kacsameséket. No, de van kormánybiztosa is az ügynek: ki más lenne, mint Schmidt Mária?

A többi tag sem akárki: Lezsák Sándor, Szijjártó Péter, Balog Zoltán, Rogán Antal, Boross Péter, Papp Dániel, Szakály Sándor, Németh Zsolt, Orbán Balázs, Fekete Péter, Vashegyi György, M. Kiss Sándor, Karas Mónika, Kónya Imre és Varga Benedek szerepel a névsorban.

Hát, erre mondjuk, hogy mindenki úgy emlékezik, ahogy akar – ők is minden bizonnyal emlékeznek valahogyan. Habár az 1978-as születésű Szijjártó szintén nem lehetett a tüntetések hőse, de a többiek közül néhányról valóban állíthatom, hogy részük volt egyes események alakításában. Azért állíthatom, merthogy én viszont 22 évesen ott voltam és emlékszem.



Persze, hogy ki milyen szerepet játszott, az azért már értelmezés kérdése: Kónya Imrétől semmiképpen nem vitatnám el a Független Jogász Fórum alapítását vagy az Ellenzéki Kerekasztal üléseinek vezetését, de mondjuk Boross Péterről hirtelen semmi jót nem tudnék mondani, semmi pozitív nem jut róla az eszembe.

Az külön szép, hogy ennek az emlékbizottságnak van olyan tagja, akiről bíróság mondta ki, hogy szabad hírhamisítónak nevezni – kell az ilyen tálentumos ember oda, bármikor szükség lehet rá.

De az most tán nem is központi kérdés, kik ülnek ebben a bizottságban. Az a kérdés, hogy kerül ide a bélyegsor?

Csak úgy, hogy a Magyar Posta Zrt. ki akarja bocsátani az emlékbizottság javaslatára. Rajta lenne Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Karátson Gábor, Krassó György, Rajk László, Sütő András és Solt Ottília. Mondjuk ez a társaság így, ebben a felállásban akkortájt nem nagyon ült volna már le egy asztalhoz: illetve Csurkával nem ültek volna le Csoórit kivéve az összes többiek. De nem ez az egyetlen baja a tervnek, még csak nem is ez a legnagyobb.

A legnagyobb baj az, hogy Rajk László özvegye, Rajk Judit és Solt Otilia lánya, Hegedűs Judit is tiltakozik Schmidt Máriánál elhunyt hozzátartozóik szerepeltetése miatt – ugyanis erről levélben értesítette őket a kormánybiztos. Tehát a tervezés folyamán fel sem merült, hogy talán megkérdezzék a családtagokat. A végén, mikor minden készen állt, kaptak egy levelet, vagyis egy értesítést. Az is benne volt, hogy részt vehetnek a bélyegsort átadó ünnepélyen. Meghívták őket.

Hát van, amit azért előtte illik megkérdezni.

Hegedűs Judit pontosan fogalmaz válaszában:

Tisztelt Schmidt Mária Kormánybiztos Asszony!

Értesültem róla, hogy az Ön által vezetett „30 éve szabadon” kormányzati Emlékbizottság javaslatára édesanyám, Solt Ottilia is szerepelne a Magyar Posta Zrt. egyik új emlékbélyeg-sorozatán, mely a rendszerváltásban meghatározó szerepet vállaló személyek előtt tisztelegne.

Édesanyám valóban meghatározó személyisége volt mind a Demokratikus Ellenzéknek, mind a rendszerváltásnak.

A kormány és Emlékbizottsága azonban sem a Demokratikus Ellenzékről, sem Édesanyámról nem emlékezett meg az évforduló kapcsán, szerepüket eltitkolta, liberális hitvallásukat a kormány és az Emlékbizottság számos tagja nyilvánosan gyalázta.

Édesanyám emléke előtt egyedül az oktatási miniszter által 1997-ben létrehozott „Solt Ottilia-díj” tisztelgett, amelyet az Orbán-kormány indoklás nélkül megszüntetett.

Ezért hiteltelennek, álságosnak tartom az Önök emlékbélyeg-akcióját, és benne Édesanyám nevének, képmásának felhasználását a család nevében megtiltom.”

Igaza is van, jogában is áll. Amit ez az emlékbizottság rendszerváltás néven mutogat, annak semmi köze a valóban megtörtént eseményekhez, az egy naivnak sem mondható propagandamese Orbán Viktorról, aki karikás ostorral kezében felpattant Nagy Imre koporsójára és egymaga kiűzte a szovjet megszállókat. Nem ismétlem meg ezredszer, hogy maximum utánuk kiabált, ugyanis erősen elfelé ballagtak akkor már: tudja azt mindenki.

Rajk Judit az Élet és Irodalomban válaszol, pontos, részletes, kiválóan átgondolt írásban.



A halottak nem válaszolhatnak. Kertész Imre, Petri György, Solt Ottília. És most már Rajk László sem.

A halottam nevében így nekem kell válaszolnom. Rajk László nevében kell tiltakoznom az álságos és hazug döntés ellen. Rajk László nevében, aki – csakúgy, mint a rendszerváltás előtt Kádár diktatúrájában tette – az elmúlt évtizedben munkáival és írásaiban szakadatlanul kritizálta az új autokrata rezsim történelemhamisító törekvéseit, a hazugságokat, a karaktergyilkosságokat, melyekben az Emlékbizottság jó néhány tagja tevékenyen részt vesz.

Rajk László nevében, aki töretlenül tiltakozott a rendszerváltás során kialakított demokratikus intézményrendszer és a társadalmi szolidaritás leépítése ellen, melyekben az Emlékbizottság jó néhány tagja tevékenyen részt vesz.

Schmidt Mária egy olyan államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként küldte tájékoztatását az Emlékbizottság határozatáról, melynek honlapján a férjem bátor és szabad életének, emberi jogi harcainak és tetteinek megkérdőjelezhetetlen mércéjét, a liberalizmus eszméjét elutasítandó, megvetendő, „ósdi, állagőrző” eszmerendszernek nevezik, amely „felelőssé tehető a nemzeti közösség erkölcsi-kulturális és társadalmi-anyagi erejének csökkenéséért”. (…) Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, 1989. június 16-án. Halottakat használ ízléstelen, számító módon, a saját céljaira, átgázolva rajtuk, elveiken és a magyar történelmen.

Halottakat használ, akik nem válaszolhatnak.

Budapest, 2019. november 2., halottak napján”

Gyémántkeményen szikrázó sorok.

Ha maradt csak egy mikrogramm tisztesség is akár a kormányban, akár az emlékbizottságban, ez a bélyegsor nem jelenik meg, vagy legalábbis nem így fog megjelenni. Két személyt már másokkal kell helyettesíteni, de lehet, hogy többet is, a tiltakozások csak most indultak el. Elképzelem a jelenetet Schmidt Mária és Habony Árpád között:




– Árpikám, maga a Képzőművészetin tanult, nem tud egy jó grafikust?

– Édes Mária, hányat mondjak?

– Csak egyet, de legyen megbízható. Szóval lett volna ez az emlékbélyeg-sor a rendszerváltás évfordulójára, sok arcképpel.

– Hogyne.

– Na, most az lenne, hogy a sok helyett inkább csak mi hárman lennénk rajta bizonyos dolgok miatt, Viktor, ahogy lezavarja a rendszerváltást és egyúttal fél kézzel kikergeti a szovjet csapatokat, én, amint támogatom és csodálattal tekintek rá, liliommal a kezemben, meg a Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettő, mert ő kell.

– Megoldható.

– De Árpikám, lehetne kicsit szebb?

– Amit akar, kedves Mária.

– Legyen mindegyik rendszerváltó a Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettő hófehér táborszernagyi melltartóban, és majd csak a neveket kell kicserélni!

– Végül is… nem lesz zavaró?

– Ugyan, kit zavarna? Nézzen körül. Lacikám, téged mondjuk zavar?

– Arany keretet parancsol?

– Bélyegre, édesem? Még üveget is!

Így, ebben a formában talán még ki lehet adni, sok köze nem lesz a rendszerváltáshoz, de bélyegsor lesz.

És rendkívül egyedi.

Valóságos ritkaság.

A gyűjtők ölni fogják egymást érte.