Szele Tamás: Az Index ostroma

El tetszett hinni a mesét, amit az Indexről mondanak, miszerint egyszerű átszervezés zajlik, nem több? Hát, kérem, a csatacirkálót is át lehet szervezni háromkerekű fagylaltoskocsivá, esetleg görkorcsolyává, netán luftballonná és nekem gyanús, hogy ez zajlik le épp a szemünk előtt.

Hozzá kell tennem: mint minden nagyarányú változás a magyar sajtóban, ez sem csak az Index felismerhetetlenségig való átalakulásával vagy megszűnésével fog járni, mintegy „mellesleg” további károk keletkeznek majd, más sajtótermékeket is magával ránt a mélybe a süllyedő óriás, és sok derék ember megélhetése kerül majd veszélybe.

Hivatalosan viszont csak átszervezés zajlik. Semmi különös, business as usual. Az országban teljes a köznyugalom, a járványt legyűrtük és annyira nem történik semmi, hogy a kormánymédia címlapján tegnap az volt a vezető hír, miszerint Orbán Viktor lecserélte a profilképét a Facebookon (a korábbiról esetleg lekopott a bőr). Ehhez már csak a Fidelitas tudott hozzátenni annyit, hogy a miniszterelnök fotóját Apák Napja alkalmából „Apa csak egy van” felirattal közölte, képzelem a magyarázkodást a fidelitasosok családjában, mármint a mamák részéről és a papák előtt. Szóval, ahol ez a szenzáció, ott mi baj lehetne egyáltalán?




Elég nagy baj van, nem véletlen, hogy a tegnap délután és este a független és ellenzéki lapok címlapja viszont legfőképp az Index körül kialakult helyzettel foglalkozott – azért csak most, mert a csütörtökön beterjesztett átszervezési koncepció csak tegnap délután került nyilvánosságra, konkrétan a 24.hu hasábjain. Elég volt elolvasni, nekem legalábbis, hogy olyan kurucos indulat öntsön el, amitől Bécsig kergettem volna még azt a labanc Heinrich Pecinát is, pedig ő egy korábbi merényletben volt vétkes, a Népszabadságot végezte ki.

De hát mitől ennyire veszélyes egy munkahelyi „átszervezés”?

Csak azért mert ha megtörténik – ez még nem teljesen bizonyos – akkor ez nem átszervezés, hanem irányított robbantás és bontás. Ha még tetszenek emlékezni, a Népszabadság megszüntetésekor meg nem átszervezést hazudtak, hanem azt, hogy költözködik a szerkesztőség.

Költözött is: az örök vadászmezőkre.

Akkor foglaljuk össze, lehetőleg közérthetően, mi a csoda zajlik. Én már megtettem ezt máshol is, remélem itt is menni fog – csak itt rövidebben, mert egyébről is kell beszélnünk. Tehát: az Index egy elég nagy vállalkozás, szerteágazó tevékenységgel, nem is csoda, hogy a gazdasági és hirdetési ügyeit külön cég intézi, az Indamedia. Ellenben a szerkesztőség dolgaival – ahol az aktív munka zajlik – az Index.hu Zrt. foglalkozik, mely a Magyar Fejlődésért Alapítvány tulajdonában van.

Az Indamedia időnek múlásával és mindenféle trükköknek köszönhetően kormányközeli többségi tulajdonba került mindenféle pénzügyi hajtűkanyarok útján, minek következtében előállt az a hülye helyzet, hogy a szerkesztőség ugyan termeli nekik a nyereséget, bevételt, azonban ők ebből vagy semmit, vagy nagyon keveset juttatnak a munkát végzőknek, tehát ezért volt szüksége az Indexnek közadakozásra, melynek minden fillérjével el tudnak számolni. Jobbágysors ez: mintha az ember az első műszakban a nyakára telepedett, gőgös földesúrnak dolgozna ingyen, úrbérben, és csak a másodikban húzhatna azért, hogy eltartsa a családját, netán saját magát is.

Ez sem volt elég a hatalmat most épp az Indamediában képviselő Vaszily Miklósnak. Volt ő már hóhéra a régi Origónak is, az Indexnél is rá lehet bízni előbb a kínzást, aztán a kivéreztetést, legvégül az ítélet végrehajtását.

Azon az alapon, hogy a világjárvány nyomában érkező gazdasági válság miatt dől össze a hirdetési piac (nem, nem dől, düledezik ugyan, de túlélhetőnek látom a helyzetet), megrendelt egy átszervezési koncepciót az Átlátszó résztulajdonosától, Gerényi Gábortól, amit megpróbál leerőltetni a szerkesztőség torkán. Eddig – a hírek szerint – ugyan nem fogadták el, azonban ha pillanatok alatt nem találnak jobb megoldást, rájuk fogják kényszeríteni.




Ez abból áll, hogy az Index szerkesztősége megszűnik, csak egy név, egy címlap marad belőle, üres lap, amire azt ír, tesz a megmaradó pár szerkesztő nagyobb urak zsoldjában, amit írhat, tehet. A brandet megőrzik – bár, hogy ennyit fog érni egy irányváltás után, az kérdéses, jobbfajta hajítófát se nagyon – és mindenki mehet, amerre a szeme lát, a tartalmakat külsős, beszállító, bedolgozó cégecskéktől rendelik majd. Ha most valakinek ismerős ez a modell valahonnan, az nem téved: két helyen fordul elő, úgymint az építőiparban és a kilencvenes években így működött a köztévé egy része is.

De hírlapot így nem lehet készíteni, mert ha teszem azt, Tuvalu hadat üzen a Fidzsi-szigeteknek, azt nekem előre tudnom kéne legalább huszonnégy órával, hogy megrendelhessem az eseményről a tudósítást. Így kutyulis-ciculis életmódmagazint lehet készíteni maximum, ahol nem számít, hogy friss-e a hír benne, igaz-e a hír benne, sőt még az sem, hogy van-e benne hír. Nem átszervezés ez, hanem kivégzés. Egy működő szerkesztőség szétszórása a szélbe.

A Magyar Fejlődésért Alapítvány kuratóriumi elnöke, Bodolai László az este még tagadta, hogy elfogadták volna ezt a felhívást egy keringőre az aknamezőn, de azóta ő is hallgat, más is: csak maga az Index tett ki egy szolgálati közleményt, amelyben megerősíti, hogy igenis veszélyben van.

Most hagyjuk az intrikákat és pletykákat, nem érdemes és nem is szabad ezzel nehezíteni az amúgy sem könnyű helyzetben lévő kollégák sorsát: veszélyben van az Index?

Tapasztalataim alapján azt mondhatom: végveszélyben van. Csoda lesz, ha akár csak részben is meg lehet belőle menteni valamicskét, de nem tartom kizártnak, hogy a munkát már csak egy másik, új cégben folytathatja a szerkesztőség, amire vagy lesz pénz, vagy sem.

Mi fog történni?

Ha az Index megszűnik, azzal eltűnik a független magyar online sajtónak legalább a fele, sőt, még pár nem teljesen független orgánum is velük süllyed, a Velvettől és a Díványtól a TotalCar-ig (igen: ezek is mind az Indexhez tartoztak, ahogy a Portfolio, a Napi.hu, a Port.hu, a Femina is, és még sokan mások), eltűnik az összes Blog.hu-n megjelenő kisebb orgánum, ami összesen napi kétezer (2000) bejegyzést jelent, melyet milliók olvasnak, a legkülönbözőbb tárgykörökben. A szerkesztőség munkatársai természetesen utcára kerülnek.

Ha az Index nem szűnik meg, hanem irányt vált és kormánypárti orgánum lesz belőle, a munkatársakat akkor is elbocsátják, tulajdonképpen ez esetben annyi lesz a különbség, hogy egy haldokló-vegetáló, olvasatlan ál-Index látszólag működni fog, szférájában azzal a körülbelül három bloggal, amit majd a gazdák elfogadhatónak találnak, mert subaszőnyegekről, kertészkedésről és ritka madarak életéről szólnak. Az is ritka madár lesz majd, aki rájuk téved.

Törvénnyel, karhatalommal, rendőrséggel de tán még szőnyegbombázással és napalmmal sem lehetett volna ekkora pusztítást végbevinni a politikailag ellenőrizhetetlen online sajtóban, mint ezzel a kis „átszervezéssel”.

És a független, pontos, tárgyilagos sajtó hatalmas végvára esik el. Marad még a 444, a HVG és a 24.hu a napilapok közül, meg mi néhányan, kisebbek: a Népszavára nem is számítok már sokáig, ők is tudják szerintem, hogy vagy ők lesznek a következő kiszemelt célpont, vagy a HVG.

Azon a piacon, amin most sok ezer orgánum virágzik, sőt, néhány közülük még anyagilag is kifizetődő.

És aztán?

Aztán nem lesz független magyar sajtó egyáltalán, de még ellenzéki is csak pártlapok formájában. És csak, míg tűrik.

Ezen kívül lesz még néma csönd.

És tél lesz, és csend és hó és halál.

Béke sorainkra.