Szele Tamás: Arm and hammer

Őszintén megvallva már nagyon unok a Magyar Nemzet szabadkőműves-vitájával foglalkozni, ráadásul reménytelen is az ügy: ott váltják egymást a szerzők, itt csak én írok a dologról, előre látható, hogy én fogok belefáradni, de azt sem teheti az ember, hogy szó nélkül elengedje a szellemi mélyrepülésnek ezeket a bravúrjait.

Most is a Végtelen Történet egyik újabb epizódját kell szétszednem, illetve dehogy kell, csak nem állom meg: jelesül Borvendég Zsuzsanna „A hálózatkutatás megkerülhetetlen” című opuszát, ami tegnap jelent meg, körülbelül akkor, amikor az én válaszom a korábbi részekre, tehát nem is kezdhettem volna előbb boncolgatni a témát – egy nap egy ilyen írás bőven elég az olvasóknak is, nekem is, kettő már kárt tehetne mindannyiunk egészségében, arról nem is szólva, milyen veszélyes lehetne, ha ez szokássá válna. No, akkor lássuk, miről van szó, éspedig tekintsük tudományosan a dolgot, hiszen tudós írásáról beszélünk. Azt mondja a szerző:



Történészként megdöbbenve olvasom azokat a szakmabeli véleményeket, amelyek szerint a szabadkőművesség politikai szerepvállalása és befolyása a történelem eseményeiben – akár Trianon történéseiben – pusztán kitaláció, konteógyártás vagy mese lenne. Mivel a polémia során megjelent cikkekben többször hivatkoztak az én kutatásaimra is, megszólítva érzem magam, hogy saját eredményeimmel támasszam alá a titkos társaságok, hálózatok jelentőségét.”

Kíváncsian várjuk, végre eredmények, végre egzakt adatok következnek netán? Kíváncsian ugyan várhatjuk, de hiába tesszük: előre szólok, hogy az egész írás nem tartalmaz semmiféle pontos vagy behatárolható információt, adatot. Bizonyítékot főleg nem, szóval ezek az „eredmények” maximum véleménynek tekinthetőek, minden különösebb alap nélkül.



Barabási Albert László magyar fizikus volt az, aki kidolgozta a skálafüggetlen hálózatok elméletét, amely tökéletesen alkalmazható a társadalmi kapcsolatrendszerekre is. És ezen a ponton álljunk meg egy percre! A ma uralkodó történelemszemlélet folyamatosan arra törekszik, hogy tudományként definiálja saját magát, holott a történetírás köszönő viszonyban sincs a tudományoktól elvárható objektivitással. Most mégis elsajátíthatnának egy olyan módszertant, amely a hagyományos értelmezésben is tudományosnak minősül, de ahelyett, hogy lelkesedéssel vetnék bele magukat az új szemléletű kutatásokba, szó szerint homokba dugják a fejüket, és összeesküvés-gyártóknak titulálják azokat, akik felismerték a hálózatok jelentőségét.”

Éppenséggel Barabási úrnak, a kiváló fizikusnak csak nagyon tangenciális köze van a Barabási–Albert-modell történettudományi alkalmazásához, de hát tudjuk, hogy olyan nincs, miszerint valami nem sörnyitó, valamint kisbaltával is lehet fényképezni, csak kicsit nehéz. A történelem tudományos kutatása nyilván soha nem hozhat olyan egzakt és pontos eredményeket, mint egy fizikai mérés, legalábbis, míg az időgépet fel nem találják, de adott koncepció alapján visszakövetkeztetni a múlt eseményeire egészen téves utakra vezetheti az embert. Ugyanis ha valaki abból indul ki (mint néhány történész), hogy

    1. a történelem minden fontosabb eseményét a mindig és mindenütt jelenlévő „hálózatok” okozták
    2. és ezek az erők az ókori Egyiptomtól, sőt, talán a kőkortól kezdve máig ugyanolyan erővel hatnak

az nyilván hálózatokat fog keresni, és ha már tudja, mit keressen, talál is. Ha nem talál: kitalál párat. Ha kalapács volna a kezében, szöget keresne, és azt is találna. Ha meg már megtalálta a szöget, illetve előrángatott a hajánál fogva egy bármilyen hálózatot, arra lehet alkalmazni tetszés szerint a különben teljesen más dolgokra kifejlesztett modellt. Tehát nem: abból, hogy Spárga macska most megint a fregolin hintázik, kint süt a nap és néhány ismerősömnek születésnapja van, ezen kívül kihűlt a kávém nem fogja tudni megmondani semmiféle modell, mit reggelizett Lajos király a mohácsi csata előtt, vagy ha megmondja: akkor egészen biztosan téved. Ennyit a módszertanról.

Niall Ferguson skót történész írt egy átfogó elemzést arról, hogyan viszonyultak egymáshoz a hierarchiák és a hálózatok az emberiség történelme során. Arra a megállapításra jutott, hogy a hierarchiák és a hálózatok mindig párhuzamosan léteztek egymás mellett, de történelmünk legnagyobb részében a rend, vagyis a hierarchiák uralkodtak. Először a könyvnyomtatás feltalálása után indult meg a hálózatok látványos megerősödése, amely aztán a francia forradalomban csúcsosodott ki. A Szent Szövetség Európája visszaszorította az informális hálózatok hatalmát, újra a kiszámíthatóság és a rendezettség lett a meghatározó. Ferguson szerint a XX. századi háborúk és a diktatúrák időszaka szintén a hierarchiáknak kedvezett, de a hatvanas évek végén a hálózatok átvették a kezdeményező szerepet, azóta is folyamatosan erősödnek, és soha még a történelemben nem volt akkora hatalmuk, mint napjainkban.”

Izé, hogy is van ez? Kezdetben nem volt semmi, mert semmi sem volt, csak boldog rabszolgák, később jobbágyok szolgálták danászva nemes uraikat, ámde ezt az idillt megzavarta a könyvnyomtatás és mióta mindenki tud olvasni, a gonosz és illuminátus gyíkemberek uralkodnak felettünk, változó sikerrel, holott mi visszavágynánk abba a drága feudalizmusba. De nem hagyják. Pedig hát a Rend azonos a hierarchiával, amely társadalom kevésbé hierarchikus, netán demokratikus, azt már meg is ette a fene, illetve az a hálózatoké. A könyvnyomtatásból lett a reneszánsz (senkit ne zavarjon, hogy Gutenberg idején már jó százötven éve reneszánsz volt), abból a Felvilágosodás meg a Nagy Francia Forradalom, és mindebből egyenesen következik az Apokalipszis.

Azért ez még ellenkező irányból nézve is téves. Kezdjük azzal, hogy ha a könyvnyomtatás, tehát a tudás, tudomány, művészet széles körű elérhetősége forradalmat okozna, akkor a Nagy Francia Forradalomnak Kínában kellett volna kitörnie, mégpedig jóval korábban, úgy körülbelül a Szung-kor közepe felé, mert ők találták fel előbb ezt a művészetet, csak éppen ennek nyoma sincs. Ellenkezőleg, a kínai társadalom a leghierarchikusabb a világon, ma is, ezer átalakulás után is: mintha immunisak volnának a nyomtatott betű bomlasztó hatásaira. Ferguson gondolatmenete ezért is helytelen, habár nem vagyok én abban olyan nagyon biztos, hogy azt és úgy írta, ahogy ez az írás idézi őt: ez lehet pusztán a szerző saját olvasata.




Aki egyébként, ahogy közeledik a modern korhoz, egyre izgalmasabb mutatványokkal szórakoztatja a nagyérdeműt: a tényt, hogy a fiatal szovjet állam bizony üzletelt a kapitalista világgal (mert rá volt kényszerülve) sikerül valamiféle kelet-nyugati összeesküvésként tálalja, ami már érdekes, de a következő mondat mutatja meg, hogy nem akárkivel van dolgunk:

Armand Hammer szülei a XIX. század végén már kötésig benne voltak a keleti part kommunista hálózatának sűrűjében, fiuk nevét is egy szójátéknak szánták: arm (magyarul: kar – a szerk.) and (és) hammer (kalapács).”

A keresztnevet még értem. De a családi nevüket is megváltoztatták, midőn a kisded született, és még nem lehetett előre tudni, hogy mi lesz belőle, lisztes molnár, avagy tőkepénzes? Valamint akkor még fogalmuk sem lehetett a Vörös Októberről? Bonyolítja a helyzetet, hogy az Arm & Hammer egy működő tisztítószer-gyártó vállalat az Egyesült Államokban (régebben üllőkkel is kereskedtek), amelyet azonban 31 évvel emberünk születése előtt alapítottak ezen a néven, más kérdés, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben Armand Hammer bevásárolta magát a cég vezetésébe, gondolom, mert a név kötelez, szóval bonyolultak ezek az összeesküvések.

Kérem a kollégákat, olvassák el hamarosan megjelenő könyvemet, és amennyiben nem értenek egyet a megállapításokkal, tételesen – természetesen levéltári forrásokon alapuló érvekkel – cáfolják meg állításaimat. Ilyesfajta cáfolat ugyanis Az „impexek” kora című könyvemre sem érkezett, pedig pontosan erről az összefüggésrendszerről szólt az a kötet is. Hogy ott konkrétan nincs szó a szabadkőművességről? Valóban, de ezek a kutatások a hálózatok működésénél összeérnek.”




Azért előbb talán jelenjen meg az a kötet, mert amíg az állításokat sem ismeri senki, addig igen nehéz volna levéltárazni a témában. Hogy az impexeknek semmi közük a szabadkőművességhez? Azt még a szerző is beismeri, de a „kutatások a hálózatok működésénél összeérnek”, vagyis lehet a hal is énekes madár, ha nagyon akarjuk.

A hálózatok ugyan rendelkeznek preferencia-központokkal, de nem hierarchikus felépítésűek, vagyis nem közvetlen irányítással működnek. Az egyénnek éppúgy van szabad mozgása, kezdeményezési lehetősége, mint a hálózaton belüli kisebb érdekkapcsolatoknak, ezért lehetséges az, hogy egy informális kapcsolatrendszer a motivációit és az eszközeit tekintve is sokszínű, és számtalanszor személyi átfedés van a hálózatok között.”

Rendben. Pistike, tudnál mondani egy példát olyan hálózatra, ami a fentebb említett kritériumoknak megfelel? Igen, például bármelyik egyház. Vagy bármely szakmai kamara. Vagy szakszervezet. Vagy sportszövetség. Vagy kocsmai törzsgárda. Ha dr. Kovács mondjuk katolikus, akkor már tagja egy világméretű hálózatnak, ha mellé még ügyvéd is, kamarai tagsággal, akkor tagja egy másik, országos hálózatnak is. Ha szabad idejében teniszezik, akkor egy harmadiknak úgyszintén, és így tovább. Valóságos James Bond és Martinovics Ignác ez a Kovács doktor egy személyben, én mondom. Ahogy mindenki a világon, hiszen nincs olyan, míg társadalomban élünk, hogy valakinek egyféle minősége legyen, még Robinsonnak sem sikerült ez a lakatlan szigetén, hiszen ő amellett, hogy hajótörött volt, reggel földműves is volt, délben éhes, délután halász-vadász-madarász, este meg, ha a Bibliát olvasta, teológus, és mindezt szálegyedül sikerült elérnie, még Péntek érkezése előtt.

Ilyenformán tehát, hálózatok felől közelítve a történelemhez, arra a következtetésre juthatunk, hogy mindenki számtalan hálózat tagja, átfedésben, egyszerre, és az egész emberi civilizáció a kezdeteitől fogva egyetlen nagy, végtelenül bonyolult konspiráció.

Rusnya egy összeesküvő banda vagyunk mi, emberek, egytől egyig.

Hogy ennek aztán már végképp nincs köze a Barabási–Albert-modellhez?

Persze, hogy nincs.

Ahogy a szabadkőművességhez sincs.

Viszont remekül lehet vele paranoiát indokolni.

Na, kérem: ahhoz viszont van köze.