Szele Tamás: Antiszemitizmus az utcán

Van, kérem, amikor eljön az elég, és ez a pillanat most van. Most kell abbahagyni, már így is túlmentek minden határon, de ha tovább folyik az uszítás, akkor Magyarország olyan mocsokban fertezteti meg magát, amilyenben 1944 óta nem fürdött. Nyílt utca során terjed az antiszemitizmus, méghozzá plakátokon.

Becsületes ember ezt nem tűrheti.

Szó szerint idézem a 444 híradását, ne vádolhasson senki elfogultsággal:

Több helyen is megjelentek Budapesten olyan plakátok a köztereken, amik az Index két újságíróját, Miklósi Gábort és Dezső Andrást ábrázolják az izraeli zászló előtt Mi is a határon túlról jöttünk felirattal. Alatta az „Index – Konstans rinyálás, látens magyarellenesség, hazaárulás” feliratok olvashatók. Az nem derül ki a plakátról, hogy ki készítette.” (444)




Nagyon sokat nem kell találgatnunk. Köztudomású ugyanis, hogy Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke három napja feljelentette az Indexet közösség elleni, pontosabban a magyar nép elleni uszítás” miatt. Az uszítás abból állt volna, hogy Miklósi kolléga nem állt fel az Ismerős Arcok „Nélküled” című számának éneklésekor a Puskás Aréna nyitómeccsén, Dezső kolléga meg állítólag szerkesztett egy olyan .gif-et, amit csak akkor lehet sértésnek tekinteni, ha az ember szélsőjobboldali. Magam is foglalkoztam a kérdéssel és arra jutottam, hogy a vád nem fog megállni a bíróság előtt, annyira nem, hogy feltehetőleg be sem fogadják majd a keresetet.

Ezt érezhették Torockai vélelmezhető támogatói is (hogy jogilag kifogásolhatatlanul fogalmazzak), és emiatt kezdhettek plakátolásba. Csak most nagy hibát követtek el. Ugyanis egyszerre több falnak mentek fejjel – és jó erős falaknak.

Egyfelől, hamis logika lenne úgy venni, hogy a plakát épp oly módon sértő vagy nem sértő, ahogyan a videó – ha ugyanis valaki nem antiszemita, akkor azt mondhatnánk, nem sértődhet meg, amennyiben zsidónak nevezik. Csak ezzel van egy kis baj: a köztéri plakát nem neki szól. Hanem az antiszemitáknak. Akiknek viszont valósággal a célkeresztjébe kerül ily módon: és ezt már nagyon bünteti a magyar törvény is. Olyant már láttunk, hogy valakit megvertek vélt vagy valós zsidósága miatt – és olyant is, hogy hatszázezer polgártársunkat meggyilkolták ugyanezen indokkal. Szóval: ez bizony nagyon nagy bűn, amiért a vétkesek meg fognak fizetni.



Az már az ügyben induló vizsgálat komolyságát fogja mutatni – ha még nem történt meg, tegyen valaki feljelentést! – mennyi idő alatt találják meg a nyomdát az illetékesek, ahol ezek a förmedvények készültek. Ugyanis a nyomdatechnika igényes, ez nem stencilezett röpcédula, ezen látszik a jó minőségű papír, az ofszetnyomás, nem is lehetett olcsó – ez bizony nem sufniban készült, titokban. Ezt valaki megrendelte, kifizette, kinyomta, kiragasztotta, ez nem maradhat titokban.

A másik fal, aminek nekimentek a tar koponyák Magyarország külpolitikája. Attól, hogy ők primitív antiszemiták, és úgy jött össze nekik a nyolc elemi, hogy négyszer járták az elsőt és négyszer a másodikat, az ország számukra jobboldalisága miatt rokonszenves kormánya náluk mégiscsak bonyolultabb készülék. Túlléptek a faék rusztikus egyszerűségén, és egyfelől fellépnek az antiszemitizmus ellen – ha csak a szavak szintjén is – belföldön, másrészt Izrael állammal kiváló kapcsolatokra törekszenek. Nem, a jobboldali magyar kormány nem fog nyilvánosan kiállni most antiszemiták mellett – titokban, fehér asztal mellett, éji órán persze összekacsint velük, de ez csak addig tart, míg nem keverednek valódi bajba, mert az összekacsintós antiszemitizmus nem állja ki a nyilvánosság próbáját, nem bírja a fényt.

Ráadásul a plakát híre eljutott Izrael állam budapesti követségére is, mely a következő közleményben reagált:

We strongly condemn the poster in the picture which contains anti-Semitic and anti-Israel symbols and insinuations.There is no room for racism,incitement and hate in any dialogue. We have full confidence that the relevant Hungarian authorities will have posters like this removed.”

Magyarul:

Szigorúan elítéljük a posztert, amin antiszemita és Izrael-ellenes szimbólumot és inszinuációk láthatók. Nincs helye a rasszizmusnak, a felbujtásnak és a gyűlöletnek a párbeszédben. Biztosak vagyunk abban, hogy a megfelelő magyar hatóságok el fogják tüntetni ezeket a plakátokat.”





Csak úgy ne járjunk a hatóságokkal, ahogy az utóbbi idők kesernyés zsidó vicce mondja:

– Rabbileben, mi a különbség a Kádár-kor és a mostani rendszer között?

– Ég és föld, édes fiam. Ha például a kádári időkben valaki ráfestett a zsinagóga sarkára egy horogkeresztet, azonnal kijött két rendőr és eltüntették.

– És most?

– Most? Kijön két rendőr és vigyáznak rá, hogy el ne tűnjön!

Ez a plakát mindenképpen bűncselekmény és nem csak a két ábrázolt kolléga de a köznyugalom és a békesség ellen is. A Jobbik álcukisodása, a Magyar Gárda megszűnése óta nem zengett antiszemita ordítozás a honi utcákon, vagyis nem zengett túl hangosan és túl gyakran – már a kocsmákban sem gyakori a zsidózás, nyugodott kicsit a légkör, legalábbis látszólag.

Ezt zavarja meg, mocskolja be a plakátolók akciója, akikről nem állíthatom bizonyosan, kicsodák, ugyanis nincs efelől bizonyos tudomásom, de azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha az események tükrében azt mondom: nem kell őket nagyon rafinált módokon keresni. Ehhez nem kell majd Sherlock Holmes. Ehhez elég volna egy perzekútor is a Hortobágyról. Elégséges és szükséges.

A magyar sajtószakmát is mélyen meggyalázták ezzel a cselekedettel, ugyanis akármennyire is hiszik a jobboldal orgánumainál, a sajtó valójában nem propagandafegyver, a médium nem pallos. Elsősorban nem a politikai harc a célja, nem is az, hogy annak adjon terepet. Ha most elkezdi a magyar szélső- és nem is mindig szélsőjobboldal kiplakátolni a velük szemben állónak vélt – vagy tán tényleg szemben is álló – sajtómunkások arcképeit, azért, hogy hátha meglincselik őket, azzal hajtóvadászatot hirdetnek, újságírókra.

Ezt akarják?

Igen, ezt.

Akarták már korábban is. Akarták már 2006-ban is, amikor a Kossuth téren kiplakátolták az akkor kormánypártinak vélt újságírók, tévések, rádiósok, sőt: bírák lakcímét, telefonszámát, csak a tömeg nem lincselt, mert a tömeg nem hagyta ott a gulyásos kondért, sörcsapot. De a kurucinfón később is adtak ki körözéseket, tűztek ki vérdíjakat olyanok fejére, akiket velük szemben állónak vagy egyszerűen csak zsidónak gondoltak.




A magyar kormánynak próbaköve a mostani eset. Ha vaskézzel fellép és lesújt az antiszemitizmusra: tudni fogjuk, hogy valóban nem antiszemita.

Ha elmaszatolják a vizsgálatot és az következmények nélkül elhal, az két dolgot jelent majd: egyrészt azt, hogy legalábbis a rezsim hallgatólagos engedélyével történt az incidens, másrészt azt, hogy meg fog ismétlődni.

Egyszer, tízszer, százszor.

Akárhányszor.

Lehet, hogy van olyan ember Magyarországon, aki szeretne fasiszta, antiszemita, diktatórikus rendszerben élni, de reméljük, pár ezernél több ilyen nincs közöttünk.

Lapunk a leghatározottabban elítéli ezt a gyalázatos esetet és e helyről szólítjuk fel a hatóságokat, hogy azonnal vessenek véget neki, valamint találják meg és sújtsák a törvény által kiszabható legsúlyosabb büntetéssel a felelősöket.

Ha nem teszik meg: rajtuk marad a cinkosság bélyege.

(Fotó: via 444)