Szele Tamás: Álhírlapok, szempontok

Nem lehet eléggé hangsúlyozni az álhírek elleni harc fontosságát, szóval nagyon, de nagyon jól tette a magyar rendőrség, hogy kiadott egy kis összegzést arról, honnét ismerhetjük fel a kamuportálokat. Mindenkit bátorítok is a használatára, minden szava igaz – bár ennek nem minden orgánum és orbánum fog örülni.

Ugyebár, én az Origón találkoztam először az eredetileg a Police.hu-n megjelent közleménnyel, a kormánylap írt hozzá egy címet, két sor felvezetést és változtatás nélkül közölte. Amit a mi szempontunkból jól tett, a sajátjából… hát, azt majd mindjárt meg tetszenek látni. A rendőrség talpraesett és humorérzéket sem nélkülöző munkatárssal írathatta a közleményt, kreáltak még egy ál-kamuoldalt is illusztrációnak, Fake News címen, szóval az ő munkájuk egyszerűen kifogástalan. Akkor idézzük, miről ismerni meg az álhírlapot, mármint azon kívül, hogy cifra járásáról, tűzött-fűzött bocskoráról, tarisznyaszíjáról? Ja nem, az a kanász, az álhírlapot másról.



Éspedig:

A böngészés során elénk kerülő hírek és tudósítások olvasása során mindenekelőtt a következőket tartsuk szem előtt:

Értékeljük az oldalt vizuális tartalma alapján! A kamuportálok vizuális megjelenése, szerkezete vagy felépítése többnyire eltúlzott és bosszantó, mivel tele vannak olyan színes hirdetésekkel és képi tartalmakkal, amelyek egyetlen célja az olvasó figyelmének felkeltése.

Próbáljuk meg azonosítani a hírcsatornát! Ha korábban nem volt információnk róla, akkor keressünk további adatokat az oldal megbízhatóságával kapcsolatosan.

A legtöbb álhír portál URL sávja eltér a megszokottól, vagy olyan com.co, .club, .me vagy .io végződése van, amellyel a megbízható hírportálokra próbálnak hasonlítani.

Ellenőrizzük az About Us/Rólunk szakaszt a megnyitott oldalon. A megbízható hírforrások ebben a sávban részletes háttérinformációkat tartalmaznak saját működésükkel és elérhetőségükkel kapcsolatban.

Fontos a szerző személye. Az álhírek mellett gyakran nincs feltüntetve a szerző neve, ha mégis, érdemes ellenőrizni az alkotó személyét és korábbi cikkeit is.

Vizsgáljuk meg az írott tartalmakat nyelvtanilag és stilisztikailag! A nem hiteles tartalmak szerzői – ellentétben a publicistákkal és újságírókkal – szakmailag kevésbé felkészültek, ezért a szöveg megjelenése, formázása vagy helyesírása árulkodó lehet.

Az álhíreket tartalmazó cikkekben gyakran hivatkoznak névtelen vagy nem létező forrásokra, ezért ha lehetséges, ellenőrizzük azokat az oldalakat vagy sajtótermékeket, amelyeket a szerző forrásként jelölt meg.

Keressünk további cikkeket a témában! Ha ilyet nem találunk, akkor a történet hitelessége kételkedésre adhat okot.

Ne osszunk meg automatikusan semmit! Minden esetben mérlegeljük, hogy a megosztani kívánt cikkek és egyéb tartalmak hiteles és megbízható forrásból származnak-e!”





Kifogástalan, magam sem szedhettem volna össze sokkal jobban, csakhogy… na, nézzük a jeleket, szimptómákat az első híroldalon, ami elénk kerül. Melyik az? Mivel az Origón olvastuk, maga az Origo.

Reklám van, de csak annyi, amennyi a Zónán is. Előzetes információnk is van róla épp elég, az impresszumuk elérhető, sőt, hatalmas (rengetegen készítik ezt a sajtóterméket), a kiterjesztés .hu – eddig stimmel. Azonban a szerző személye, a szignók…

Hát igen. Szóval, ha csak a legfrissebb anyagokat tekintjük, azokból e pillanatban 39 darab van, persze mindenféle. Ezekben összesen hat munkatárs szignóját láthatjuk, az összes többi vagy „Origo”, vagy „MTI”, vagy „Origo, MTI” forrásmegjelölést visel, ami még így is korrektebb, mintha valaki aláírná az idegen szöveget (az a 888 szokása) vagy semmit sem írnának oda – no jó, a hírügynökségi anyaggal nagyon másképp nem lehet bánni, de hát hogyan lehet, hogy a címlap írásai, a vezető hírek között ilyen túlsúlyban vannak a készen kapott, hírügynökségi, „konzerv”-anyagok? Miért pont a politikai írásaik között a leggyakoribb a szignálatlan, elvileg a szerkesztőség álláspontját közlő, „Origo” szerzőjű cikk? Azt értem, hogy a rendőri híreket meg az időjárásjelentést, a hivatalos kommünikéket az MTI-ből rakják össze, az máshol is így van, sőt, nálunk is, de az Origón

még az álhírekről szóló írásuk is szignálatlan…

Az, amiben a szerző nélküli írások veszélyeire hívják fel a figyelmet. Persze értem, miért: a szerkesztő változtatás nélkül vette át a Police.hu-ról, adott egy címet, írt két sort az elejére, ennyit valóban nem lehet szignálni. Ha gondolt – és írt – is volna valamit a kérdésről, azt már lehetne, csak az időbe telik és munkával jár. Meg gondolkodással.

Hiába, az Origo egy nagy lap, amibe sokan írnak, bár sajnos keveset.

Nyelvtani szempontból nagy bajaik nincsenek, csak a stílust ne emlegessük… ez már nem csak felkészültség kérdése, náluk állandó az ostromállapot, abban nem lehet ironikusan vagy szatirikusan írni. Náluk minden véresen komoly és folyamatos az élethalálharc. Meg a függetlenségi háború.

Forrásmegjelölés? Többnyire vagy MTI vagy V4NA, amiből azt MTI volt hírügynökség, a V4NA nem is nagyon lesz, ami ezen felül akad, az elfogadható, Úgy viszont nem egyszer és nem kétszer jártam, hogy az Origo írásai után menve, további cikkeket keresvén – találtam, de kizárólag az Origóról. Valósággal tökélyre fejlesztették a különben álhírlapokban elég gyakori visszahivatkozást saját magukra, sőt, hogy úgy mondják, az írásaik egy része organikus evolúciót mutat, az utód vajmi kevéssé tér el az elődtől, nincsenek kiugró mutációk, a cím változik és pár újabb információ kerül bele…




Hogy ki mennyire osztja meg az Origót, azt mindenki döntse el magának, én azért nem állítanám, hogy ők volnának az orákulum. Sőt. Inkább időnként az a mirákulum, hogy a betűk nem ugranak le náluk a képernyőről és nem szaladnak világgá szégyenükben.

Egyszóval, a rendőri alapelveket figyelembe véve, gyanús egy portékának kéne nevezni ezt a lapot. Nem épp kamuportál, de riasztó jelek mutatkoznának, ha vizsgálnánk őket. Szakmai szemmel nézve meg nem ártana, ha megírnák, vannak hozzá elegen.

Amit például mindig az épp aktuális kampánytémában művelnek, nem ritkán érte el a Mindenegyben vagy az Ötpercpihenő szintjét: legyen szó politikusok nemi életének részleteiről, Soros György csakis általuk ismert rémtetteiről vagy Karácsony Gergellyel kapcsolatban bármiről (mostanság). Nem véletlen, hogy annyi sajtóperük volt és ezeknek a többségét el is vesztették: de azt se feledjük, hogy az a bizonyos öt év csak a jelenlegi járvánnyal kapcsolatos álhírek miatt kiszabható, egyébként a sajtóperek rendszerint pénzbírsággal végződnek.

Hogy ne csak rosszat mondjak róluk: az időjárásjelentésük tökéletesen pontos és megbízható. Talán azért, mert nem ők írják.

A végére hagytam a rendőrségi közlemény záró bekezdését, ami azért fontos, mert más időkben is érvényesnek kéne tekinteni, akkor is, ha a felhatalmazási törvénybe nem fogalmazták bele:

Ne feledjük: mindenkinek egyéni felelőssége, hogy mit oszt meg a közösségi médiában, milyen tartalmakat küld tovább. A világhálón egy rosszindulatú vagy meggondolatlan megosztás akár bűncselekményt is megvalósíthat.”

Nem csak járvány idején, nem csak a járványról és nem csak azzal kapcsolatban.