Szele Tamás: Álhírek és kormánysajtó

Azért valahol meg lehet érteni azokat a szegény embereket is, akiket rossz sorsuk arra kényszerít, hogy az Origónál dolgozzanak. Nem ingyen teszik, de irgalmatlanul nehéz lehet megfelelni a pillanatonként változó elvárásoknak, kampányoknak, látni, ami nincs, nem látni, ami majd’ kiböki a szemüket… most például sikeres szélmalomharcba keveredtek.





Ez azért is különös, mert én magam már sok éve vívom ezt a harcot, csak éppen én már tudom, milyen lehetetlen feladat megvívni az álhírekkel. Nekem is az, pláne nehéz lehet az Origónak, amely nap, mint nap sokat tesz a közönség dezinformálásának érdekében. A ma reggeli lapindítójuk például arról szólhatott, miről ne essék szó.

Mert, ugye, a tegnapi budapesti káoszról semmiképp. Az nem volt, nincs, sosem lesz, az tömeges hallucináció volt, szó se essék róla.

Azonban kínos volna elővenni a győri városházára benyomuló, felfújt óvszereket lengető az „Add ide a didit” kezdetű forradalmi indulót éneklő lázadó tömeget is – kínos a Pártnak, kínos még így is, hogy Borkai mester már kilépett belőle és ma délután négykor teljesen felöltözve lemond.

Azonban vezéranyag mégis kell. De miről?

Az álhírlapokról. Meg is van a cím:

Politikai megrendelésre, álhírekkel támadja a magyar kormányt egy montenegrói fake news-oldal”

Szerzője a közismert Bordács Bálint. Aki ezzel most bebizonyította, hogy nem csak újságot írni nem tud – azt könnyű nem tudni, azt sokan nem tudnak ám! – de újságot olvasni sem. Ugyanis a célpontjául választott álhírlap-családot én már évek óta támadom. Kíméletlenül, éspedig többek között azért, mert tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat is. A kormány majd előveszi ezeket a gátlástalan álhír-hiénákat, hogy miattuk majd az igazi sajtóra sújtson le.

Ezért nem játék már a Manyikáék részéről sem (Manyika volt vagy talán most is az a lapcsalád egyik adminjának a neten használt neve), ugyanis csodás provokáció, kiváló támadási felület, ha mondjuk egy ezmárdöfi-bummbumm.me című álhír-orgánum elindít egy ordas nagy hazugságot valamelyik kormánypárti politikusról vagy celebről. Elég hosszú ideje dolgozom a szakmában, tudom, hogy akinek ellenszenves X. vagy Y. gondolkodás nélkül osztja meg: azzal a nagyon primitív felkiáltással, hogy „ha nem is igaz, de igaz is lehetne!” Nem lehetne, sajtóban, írásban nem hazudunk. Sem barátról, sem ellenségről. Ezek a megosztások szétterülnek, minél ordasabb a kamu, annál inkább, egyszer kiszámoltam, hogy egy különösen undorító, pár soros rémhír a mellette megjelenő reklámok miatt naponta legalább félmillió forint hasznot hoz az elengedőinek. Valódi sajtó erre csak állami reklámokkal képes.




Írtam én már erről rengeteget, kötetre rúg az anyagaim száma a tárgyban, Ismerem az álhírlapok színét is, fonákját is, meggyőződésem, hogy a politikához csak a tavalyi választások előtt nyúltak komolyabban, akkor is az olvasottság kedvéért, csak rájöttek, hogy tényleg hoz a konyhára a kormány népszerűtlensége – és most ott állnak egy primitív, félanalfabéta, ám látszólag ellenzéki szerepben. Pénzhez van nekik közük, nem politikához – abban viszont lehet valami, miszerint eddig azért engedték őket működni, hogy most elővehessék a bunkót.

Nem ellenük: ellenünk. De lássuk, mit ír Bordács mester, aki szemmel láthatóan nem ismeri ezt a még profiknak is ingoványos terepet:

Ordenáré stílusú álhírekkel támadja Orbán Viktort és a magyar kormány tagjait egy – a domain neve alapján – montenegrói portál, az akciósorozat mögött nyilvánvalóan politikai motiváció húzódik. Olyan hírek jelennek meg a felületen, és olyan mondatokat adnak a Fidesz vezető politikusai szájába, ami teljes képtelenség, azaz egyértelmű hazugság. A Facebook mindezidáig semmit nem tett az oldal ellen, pedig rengeteg kommentelő jelezte nekik, nincs rendben, hogy a portál hírei megjelenhetnek a felületen.”

Így van, kérem. Tessék belegondolni azonban a forgalmukba, és rájövünk, miért is nem szabályozza ezt a Facebook, ami alapvetően reklámterjesztő felület, csak mi, naiv felhasználók hisszük közösségi oldalnak: ilyen forgalommal bármit megengedne.

Támadás Montenegróból? Vagy inkább itthonról?

A Blikkruzs.me egy jól ismert név a fake news-piacon, az azonban nem mondható el róluk, hogy túlzottan eredetiek lennének, ugyanis a nevüket a magyar Blikk Rúzs nevű rovattól kölcsönözték. Az oldalra kattintva egyből feltűnik, hogy bár montenegrói domain címen jegyezték be az oldalt, mégis magyar nyelven olvashatóak a cikkeik. Ez arra enged következtetni, hogy a felület létrehozása és működtetése magyarokhoz köthető. Végiggörgetve az oldalt az látható, hogy a kiforgatott bulvárhíreken kívül csak és kizárólag a magyar kormány tagjait becsmérlő hírek jelennek meg.”

– folytatja az Origo. Hát, kérem: ha egyszer magyar nyelvterületen a magyar kormány népszerűtlenségére lehet álhíreket koholni – mert ezek speciel bizony tényleg mind szemenszedett hazugságok – ha ez az üzlet, akkor ez az üzlet. Kínos, de ez van. Miért éppen Montenegró? Csak azért, mert ebben a kis országban nincs igazán jogilag szabályozva a domain-bejegyzés rendszere és bárki bejegyezhet bármit. Persze, hogy magyarok írják, magyar közönségnek: ugyanis például a vietnami közönség kevéssé olvasna ezen a mi szép nyelvünkön. Annak a nem csak kormányoldalról, de sajnos ellenzéki oldalról is lebutított közönségnek írják, akik már bármit elhisznek, ha az nekik kellemesen hangzik, nem érdekli őket egy hír igazságtartalma, csak az érzelmi hatása.

A montenegrói fake news-portál politikai célok mentén, és ebből kifolyólag politikai megrendelésre dolgozik.”

Nem: de tény, hogy a magyar belpolitikán élősködik. Innentől jön az érdekes rész, ugyanis szerzőnk belegabalyodik a blikkruzs.me és az anephangja.com közötti szövevényes kapcsolatba, mert nem tudja, hogy ezeket a sárga-piros fejlécű álhírlapokat (ez az egyik feltűnő ismertetőjelük) ugyanaz a pár vagy talán egy ember hajigálja össze, csak állandó harcban vannak a Google-lel és a Facebookkal, akkor is, ha szerző erről nem tud: így aztán ugyanannak a hazug tartalomnak sokféle címet adnak, mármint sok ilyen „lapot” tartanak talonban: ha az egyiket letiltják, előveszik a másikat.




Az írás végül is a Facebookot támadja, mert úgy gondolja, nem lehet véletlen, hogy ezt hagyják – édes úr, hagyják a mindenszo.hu-t is, az is álhírlap, csak az kormánypárti politikában és propagandában utazik. Azonban a jelenség veszélyes.

Elővettem egy régebbi írásomat a rengetegből, ami egy hasonló ügyet elemez, történetesen akkor Orbán Viktorról beszéltek hülyeségeket, az annak idején, tavaly áprilisban a magyarnep.blogspot.com-on jelent meg, amit azóta tiltottak, de annyira, hogy még a domain-név használata is tilos. Szóval egyrészt nem igaz, hogy nem folyik harc ezek ellen szégyenletes hazugok ellen – bocsánat, nem kedvelem Orbán Viktor politikáját, őt magát sem, de hazudni akkor is tilos, róla is, másról is – másrészt pedig gratulálok, hogy sikerült felfedezni egy sok éves jelenséget.

És nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy most fedezték fel.

Tudhattak ők erről már jó ideje, ha ugyan épp nem egy fedett állami vállalkozás ez is.

De készülhetnek ezek Olgino boszorkánykonyhájában éppúgy.

Sajtótörvény-szigorításhoz például ezek az álhírlapok ideális érveket szolgáltatnak.

Szóval: az Origo felfedezte a spanyolviaszt és úgy látom, rossz célokra akarja majd használni.

Bár az is lehet, hogy tényleg nem volt miről vezércikket írniuk.

Mert a tegnapi káoszról Pesten szavuk sincs. És, ahogy elnézem a címeiket…

Imádom, mikor egy álhírlap harcol az álhírek ellen.