Szele Tamás: Álhírek és bíróságok

Olyan nagyon egyszerű dolga nincs manapság az embernek, ha el akar igazodni a hírek, álhírek, rémhírek és hasonló termények között, ugyanis, mint már ezerszer megjegyeztük, magának az ál- és rémhírnek nincs egzakt jogi meghatározása, csak büntetési tétele, ilyenformán tehát nagy a káosz az ügyben.

No, de a büntetési tétel bizonyos? Oda van írva: három, illetve öt évig terjedő szabadságvesztés, körülményektől függően, esetleg függőón. Inkább függőón: mert ma már született ítélet egy ilyen ügyben és sem nem három évet osztottak ki a vétkeseknek, sem nem ötöt, hanem közérdekű munkát kaptak. De lássuk a hírt.




Méghozzá rögtön két hírt is, mindkettő MTI – ilyen ügyekben csak hivatalos forráshoz fordulunk.

Gyula, 2020. május 22., péntek (MTI) – Közérdekű munkára ítéltek két férfit Békéscsabán, akik valótlan tartalmú írást tettek közzé az egyik közösségi oldalon februárban a koronavírusról – tájékoztatta pénteken közleményben a Békés Megyei Főügyészség az MTI-t.

Egy 32 éves békéscsabai férfi különböző hírekből származó cikkrészletek és fényképfelvételek összeszerkesztésével létrehozott, valótlan tartalmat tett közzé egy weboldalon február 2-án. A köznyugalom megzavarására alkalmas, közveszéllyel járó esemény bekövetkezéséről szóló írás szerint Magyarországon koronavírussal fertőzött, lázas betegeket találtak Ferihegyen, akiket izolációs ruhába öltözött egészségügyi dolgozók vittek el és helyeztek karanténba.

A cikket a legnagyobb közösségi portál egyik csoportjában megosztotta. Egy 34 éves battonyai férfi, aki ennek az oldalnak az adminisztrátora, a bejegyzést nem törölte.

Az egymással ismerősi kapcsolatban lévő férfiak különböző weboldalakon rendszeresen megjelentettek nem ellenőrzött forrásból származó írásokat jövedelemszerzés érdekében.

A bíróság csütörtökön közveszéllyel fenyegetés bűntettében bűnösnek találta őket, a fiatalabb férfit 250 óra, míg társát 150 óra közérdekű munkára ítélték. Az ítélet jogerős.” (MTI)

Mielőtt megszakadnak a nemesebb szívek a szegény elítéltek miatt, jelezném: ez bizony járt, itt nem ártatlan embereket hurcoltak meg, és ezek az elítéltek nem a véleményüket írták. Világosan látszik a hír szövegéből, akármilyen sután is fogalmazták, hogy:

  1. Összevagdalt anyagról volt szó, amit kibővíthettek a hatás kedvéért egy kis riogatással
  2. Egy „weboldalon” tették közzé, és aztán ezt a megosztást forgalmazták a Facebookon („legnagyobb közösségi oldalon”), a forgalmazás ugyan nem bűncselekmény, minden sajtótermék így tesz, de itt merül fel a csoportadminisztrátor felelőssége: sokan azt hiszik, annak csak arra kell ügyelnie, hogy ne durvuljanak el a viták a csoporton belül, de a magyar jog veheti úgy is – ezt látjuk itt – hogy köteles ellenőrizni a megjelenő írások igazságtartalmát. Lényegében véve tehát szerkesztői felelőssége van, ha a jog úgy kívánja látni. Ezért kapta meg a maga 150 óráját.
  3. Az elkövetés módja viszont klasszikus: évek óta magyarázom, hogy így terjesztik az álhíreket. Vagyis minden hírt így terjesztenek, az igazit is, de az álhíreket főleg: kell hozzájuk legalább egy forrásfelület, amin megjelenik (az álhírlap-hálózatok esetében ez rendszerint jóval több szokott lenni) és kellenek a terjesztő Facebook-csoportok, amik elvileg teljesen másról szólnak, „nagymamák és kispapák csoportja”, „X. évnél idősebbek csoportja”, „X. évnél fiatalabbak csoportja” és így tovább, de miután a ravasz kategóriameghatározással becsábították a célközönséget, már csak az álhírek osztogatása folyik bennük. Ezt a valódi sajtótól tanulták régebben, ugyanis a politikai cikkeket meg szokás osztani a politikai csoportokban: de a célcsoportok létrehozása már álhíres találmány. Viszik is a szemetet az emberek, mint a cukrot, osztogatják jobbra-balra.

Mármost az világos, hogy ennek az álhírnek egy célja volt: a pénzkereset, szó nem volt itt politikai véleményről, meggyőződésről, elvekről és megoldásokról, eszmék ütközéséről: itt a bevétel volt a fontos, annak érdekében hazudtak.



De mire véljük a közérdekű munkát az ítéletben?

Szerintem arra, hogy volt a közelmúltban két jogosan kitört botrány, amelyek során nem hazugságokat, hanem véleményeket tekintettek álhírnek, és hát a közönség – valljuk meg – ritkán tesz különbséget vélemény és állítás között (pedig ég és föld), az Európai Parlamentben is előkerült a két vélemény ügyében indult eljárás (és nagyon helyesen nem került elő a nyolcvanöt egyéb, hazugságok ügyében indult többi eljárás), így a bíróság figyelemmel a közvéleményre, mely utóbbi időben joggal háborodott fel a vélemények büntetésének szándékán, a minimum minimumát szabta ki. Csakhogy ez befolyásolhatja a bírói gyakorlatot. A magyar jogban ugyanis nincs precedens, de tekintetbe kell venni ítélethozatal során a bírói gyakorlatot, a korábbi ítéleteket. És itt érünk el a második hírünkhöz.

Budapest, 2020. május 22., péntek (MTI) – Vádat emelt a Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészség egy férfi ellen, aki álhíreket közölt a koronavírus-járvány magyarországi megjelenéséről januárban – közölte a fővárosi főügyész pénteken az MTI-vel.

Ibolya Tibor közleménye szerint a 30 éves férfi saját – megtévesztően egy kereskedelmi televízió híradójának weboldalára hasonlító – honlapján valótlan tényeket közölt valós újságcikként feltüntetve. A vádlott arról írt, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ bejelentette, Magyarországon megjelent a vírus, többen meg is haltak, és a külügy tájékoztatása szerint az összes Kínába tartó repülőgépjáratot törölték.

A férfi a szövegbe megtévesztő képeket ágyazott, és a cikkeket megjelentette a közösségi médiában is, ahol azokat több ezren megosztották. A közzétett cikkek és az azokban található, pánikkeltésre alkalmas álhírek a magyar lakosság nagyobb csoportjához jutottak el, az emberekből zavart és nyugtalanságot váltottak ki – írta a fővárosi főügyész.

Hozzátette: a férfi célja az volt, hogy a honlapon elhelyezett hirdetések után bevételt szerezzen, amelynek összege a kattintások számától függött.

A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda a férfit azonosította és gyanúsítottként hallgatta ki. A Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészség a férfi ellen köznyugalmat súlyosan megzavarva elkövetett közveszéllyel fenyegetés miatt vádat emelt, és indítványozta, hogy a bíróság a bűncselekmény elkövetését beismerő vádlottra tárgyalás nélkül, büntetővégzésben szabjon ki felfüggesztett szabadságvesztést és pénzbüntetést.” (MTI)




A korábbihoz nagyon hasonló esetet látunk, bár mégis súlyosabbat: a rosszhiszemű, anyagi érdekből elkövetett hírhamisítás megvalósult, ráadásul a hír nem mondja ki, de a témában járatosak tudhatják, hogy a már megszüntetett piros-sárga fejlécű álhírlap-hálózaton keresztül, éspedig le merném fogadni, hogy a TV2 nevét felhasználó, .me kiterjesztésű oldal segítségével. Csakhogy itt a budapesti ügyészségek voltak illetékesek, nem a békéscsabai: így eshet meg, és ez a fontos a bírói gyakorlat szempontjából, hogy míg a békéscsabai bíróság beérte közérdekű munkára ítéléssel, ráadásul tárgyalás is volt, a budapesti esetben elmaradhat a tárgyalás és jóval súlyosabb lehet az ítélet is. Nem tréfa ám az a felfüggesztett, ne tessék azt hinni, hogy az „megúszás”. A pénzbüntetés sem játék: márpedig ha az eddigi lehetőségeket nézzük, akkor elég rosszra fordulhatnak a dolgok. Összegezzük, amit tudunk, annak hangsúlyozásával, hogy a ma említett delikvensek egyike sem volt ártatlan.

  1. A rém- és/vagy álhír fogalma jogilag nem meghatározott, és legalább annyit elengedhetetlenül szükséges volna beírni a szabályozásba, hogy hír csak tényállítás lehet, vélemény nem.
  2. Az eddig meghozott egy eset bírói gyakorlata az, hogy enyhe fokú büntetést szabtak ki a lehetőségekhez képest, azonban a várható második esetben sokkal szigorúbbra lehet számítani, mi több, tárgyalás nélkül, pusztán az iratok alapján, büntetővégzés útján.
  3. A magyar sajtó történetében tavaly már megesett, hogy az Index munkatársát, Dezső Andrást tárgyalás nélkül megrovásban részesítették első fokon, majd felmentették, majd a Fővárosi Ügyészség megfellebbezte az első fokú végzést, eljárásjogi hiba miatt, szóval az ügy még most is tart, és tartani is fog, míg a világ s még két nap.
  4. Kimondható tehát, hogy ha egyfelől nem történik meg a törvény sürgős módosítása és a hír, valamint a vélemény fogalmának elválasztása a szabályozásban, másfelől pedig a bírói gyakorlat a tárgyalás nélküli ítélethozatal felé alakul ki, úgy az ember bármelyik reggel arra ébredhet, hogy egy viccért vagy véleményért is elítélték távollétében, és meg sem kérdezték a dologról.

Mindezt annak ellenére szükséges megjegyeznünk, hogy a valódi sajtónak is létérdeke megszabadulni a hírhamisítóktól, csalóktól, hiszen az egyetlen tőkénket teszik tönkre: a hitelünket. Ott enné meg a fene ezeket a szélhámosokat, a szakmánkat, az életünket teszik tönkre a kisded játékaikkal.

Szóval, most egy ideig nagyon fogjuk figyelni a bírósági híreket.

A hazugokat és a csalókat nem fogjuk védeni: de a vélemény szabadságát mindenképpen.

Legyen végre – akár törvényben rögzítve is – a hír szent, de a vélemény szabad.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!