Szele Tamás: Áldozatbüntetés magyarosan

Ritkán mondok olyant, hogy „ez is csak a nyóckerben fordulhat elő” és most sem teszem, mert megeshet még máshol is. De azért van egy eltéveszthetetlen helyi íze. Egy fajta couleur locale, egyfajta stich, ez itt termett, a mi ecetfáinkon, bár tény, hogy máshol is utánozhatják, de akkor is ez az ezerszer áldott a hazája.

És persze tökéletes magyar abszurd, szebbet kívánni sem lehet.

Egyszóval, az a helyzet, hogy volt itt a nyócban egy választási kampány. Aztán volt egy választás is, azzal az eredménnyel, hogy most nem Sára Botond a polgármesterünk a korábbi kormánytervek és -óhajok dacára, hanem Pikó András. Én magam, mint huszonöt éve helyi lakos nem folytam bele a kampányba és a híreit sem követtem, éspedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy mindhárom szinten ismertem a jelölteket, semmi szükségem nem volt mások véleményére, eligazítására, megvolt róluk a sajátom, és e szerint is szavaztam. Történetesen Pikóra, ugyanis rendes embernek tartom. Ha nem lett volna ilyen alternatívám, és valamiféle kijelölt, kialkudott jelöltet kapunk, tán el sem megyek szavazni, de szerencsére nem így történt.

Sok szerencsét és erőt neki a munkához, de némi humort is, mert ezt röhögés nélkül nem lehet kibírni.

Szóval az a helyzet, hogy kapott a már Pikó András által vezetett önkormányzat egy kúriai döntést – fontos, hogy kúriai, mert így nem lehet megfellebbezni – miszerint ugyan pengetnének ki a kasszából félmillió rénusi forintokat büntetésképp, ugyanis

A Józsefváros című önkormányzati lap 2019. évi 31. és 32. lapszámaival megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, a jelöltek és jelölő szervezetek esélyegyenlőségének biztosítására vonatkozó alapelvet. A Kúria a Józsefváros című időszaki lap szerkesztőségét és a Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt.-t, mint médiatartalom-szolgáltatót a további jogsértéstől eltiltja.”

Mondjuk a záró mondat csak formai jelentőségű, a sajtótermék ugyanis már a múlt héten sem jelent meg, mondhatni önként hagyott fel nem csak a jogsértő, de általában véve minden tevékenységgel – no, de kúriai döntésről van szó, ennek ott kell lennie.

Akkor lássuk azt a bizonyos második paragrafust, annak is az első bekezdését. 

2. A választási eljárás alapelvei

 2. § (1) A választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni a következő alapelveket:

 a) a választás tisztaságának megóvása,

 b) önkéntes részvétel a választási eljárásban,

 c) esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között,

 d) a fogyatékossággal élő választópolgárok joggyakorlásának elősegítése,

 e) jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás,

 f) a választási eljárás nyilvánossága.”

Igen, a c) pont vonatkozik is a helyzetre: mi történt?

Előttem van a Józsefváros online változata (a printet sem nem mindig kapom, sem nem olvasom, sőt, ha mindig kapnám sem olvasnám tapasztalataim alapján). Ennek a keresőjébe beírtam először Pikó András nevét: hat találatot kaptam, abból kettő a kampány része és erősen negatív kicsengésű. Akkor most írjuk be Sára Botond nevét: rengeteg a találat, de vegyük csak az idén nyár eleje óta történt említéseket. Az éppen száz. A kampányban, tehát az utolsó hónapban is körülbelül ötven.

Erre bizony nem mondhatjuk, hogy „egyenlő pályák, egyenlő esélyek”, ide Sándor György megjegyzését kell alkalmazni, Sára biciklivel jött távgyalogolni. Láthatjuk: valóban sérült az esélyegyenlőség, qoud erat demonstrandum.

Hát, ha sérült, s van rá törvény, akkor büntetni kell, nincs mese.

Az ám, csakhogy kit? Pikó András, mint a sajtó volt munkatársa pontosan tudja, normális szerkesztőségben hogyan zajlik az ilyesmi: a kolléga úr ír egy marhaságot, amiatt beperlik a lapot, ha nem a lapot, akkor a kiadót, ha azt sem, hát a tulajdonost: ha elveszítik a pert, fizetni kell a büntetést, amit aztán így vagy úgy, de a hibát elkövető kollégán hajt be a cég. Vagy aki fizetett.

Mármost maga Pikó is úgy fogalmaz Facebook-posztjában, hogy

Nem tudom, minderről lesz-e alkalmam beszélgetni Nyerges Zoltánnal, a lap főszerkesztőjével – merthogy a Józsefváros nem jelent meg valamiért ezen a héten, de ha jogi lehetőségem lesz rá, akkor a büntetésért és az azt megalapozó tevékenységéért a felelősséget vállalnia kell.

Akkor is, ha már közös megegyezéssel távozott a posztjáról.”

Ugyanis a sajtóban ez a bevett szokás.

De hány önkormányzati lap esetében lehetne ezt megtenni? Pont annyiéban, ahol bukott a kormánypárti jelölt, ugyanis mindegyik mocskos eszközökkel kampányolt, mindegyik a kormány jelöltei mellett.

Na, akkor most kinek kell fizetni, de üstöllést?

A józsefvárosi önkormányzatnak, természetesen, mint a lap üzemeltetőjének. Aztán vagy be tudják hajtani a felelősön, vagy sem: de előállt az a furcsa helyzet, hogy Pikó Andrást megbüntették, mert korábban kampányoltak ellene. (Na jó, nem őt – de ő vezeti a boltot, neki kell kigazdálkodnia a pénzt).

Képzelem, mennyit kapott volna, ha még mellette is kampányolnak!

Lehetőségek végtelen tárháza nyílik meg a bírói gyakorlat alapján…

És hát a Józsefváros nem a leggazdagabb önkormányzat, de félmilliót esetleg még ki tud fizetni – azonban mi van, ha ezt sokkal kisebb helyeken is meglépik a hatóságok? A falusi, kisvárosi önkormányzatoknál ez már sokkal komolyabb tétel: programok maradhatnak el miatta, támogatások eshetnek ki, mert olyan, hogy valahol Hunniában ne kampányolt volna az önkormányzat lapja a kincstári jelölt mellett – na, olyan nincs.

Ügyes, ügyes, mondaná Kohn bácsi.

Tulajdonképpen saját magát bünteti meg a rendszer, csak, hogy másnak, aki ártatlan a vétségben, fizetnie kelljen.

Mondanám, hogy ilyen csak a nyóckerben eshet meg, de nem mondom.

Bárhol megeshet széles e honban.

Gyönyörű.

És nagyon magyaros.

Örkény a fasorban sincs.