Szele Tamás: Áldílerek, áldrogok, álrendőrök

Kérem tisztelettel, ez már dupla pszeudó, ez már tripla csavar, hogy ifjúságom dallamos zenéjű, optimista tánczenekarát, a bájos nevű Neuroticot idézzem, ez csak Pesten fordulhatott elő: azt hinné az ember, hogy forgatókönyv szerint zajlott, pedig nem. Dióhéjban: annyi történt, hogy álrendőrök igazoltattak külföldieket a bulinegyedben, lopási céllal.




Ez mondjuk nem volna az első eset. Nem is az utolsó, a bulinegyedben olyan változatos eszközökkel képesek kifosztani a kedves vendéget a mindenféle gyanúsabb figurák, hogy ezt még a kíméletesebb módszerek közé is sorolnám. De lássuk a hírt:

A Budapest VI. kerületében a Teréz körúton elfogott álrendőrnek és ismeretlen társának mindig ugyanaz volt a sztorija, kábítószert kerestek a külföldi turistáknál.

Az 51 éves román állampolgár és társa első alkalommal 2019. augusztus 3-án 12 óra körül Erzsébetvárosban szólítottak le egy török férfit. A két álrendőr egy hamis rendőrigazolványt mutatott fel, majd elkérték a külföldi útlevelét és a pénztárcáját arra hivatkozva, hogy kábítószert keresnek. A turistától ekkor 500 eurót loptak el.

Három nap múlva augusztus 6-án este 23 órakor a VI., Bajcsy-Zsilinszky úton két japán állampolgártól csaltak ki ezzel a módszerrel 50 ezer yent, majd augusztus 8-án este 21 óra körül a Liszt Ferenc téren két német turistát vertek át szintén ezzel a módszerrel. Az álrendőrök a németektől is 500 eurót csaltak ki.



Később 2019. augusztus 11-én 18 óra 30 perc körül a Teréz körúton egy szabadnapos rendőr arra lett figyelmes, hogy két férfi külföldi turistákat állít meg, és rendőri intézkedést színlelve elkéri a járókelők okmányait, átnézi a tárcáikat, és pénzt vesz el tőlük.

A nyomozónő szolgálatba helyezte magát, és két közelben lévő egyenruhás járőr segítségével elfogta az egyik elkövetőt, míg társa elmenekült. Az egyelőre ismeretlen férfit a rendőrség továbbra is keresi.

A román férfit előállították a BRFK VI. kerületi rendőrkapitányságára, ahol gyanúsítottként hallgatták ki ötrendbeli csalás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt, majd őrizetbe vették, és előterjesztést tettek letartóztatásának indítványozására.” (Police.hu)

Mármost mi ebben a röhej? A kábítószer-razzia kiváló ürügy, főleg azért, mert a bulinegyed látogatói közül soknál – van is. És nálunk komoly, szigorú törvények szabályozzák az ilyesmit, szóval van oka még a fogyasztónak is eltitkolni, ha ilyesmit tart magánál. Nem fog rendőrért kiáltani, ha eltűnik valamije. Az, hogy az elkövető román állampolgár, kizárólag igazolványtechnikai szempontból érdekes, mert lehetne akár helybéli is, sőt, szerintem űzik helybéliek is ezt a sportot, elképzelhető, hogy nem védette le az ötletét az elkövető a Szabadalmi Hivatalban.

A probléma csak az, hogy a bulinegyed, sportnyelven szólva, „műfüves pálya”, szóval ha ott valaki mondjuk marihuánát vásárol, legalább kilencven százalék az esélye arra, hogy majorannát kap helyette, ha kokaint vesz, sütőport adnak el neki. Márpedig nem kis pénzekbe kerülnek ezek a szerek: egy adag kokain már öt évvel ezelőtt is húszezer forintokba került, legalábbis a Nagymező utcában és a 24.hu információi szerint, mert én sem akkor, sem később, sem korábban nem foglalkoztam ezzel a kemikáliával, így tapasztalatból nem is ismerhetem az árakat. És ha nem kokaint, hanem sütőport adnak el ennyiért, akkor elég magas az üzlet haszonkulcsa, ráadásul kicsi a lebukás esélye – a vevő is kerüli a feltűnést, az eladó is, mindenki sietne a tranzakcióval, mi több, a dörzsöltebb csibészek egy kis lidokaint is kevernek a sütőporba, így ha valaki belekóstol, ugyanúgy lezsibbasztja az ínyt, mint a valódi kokain.

Sőt, az áldílereket igazából becsukni sem lehet, hiszen utcán sütőport vagy majorannát árulni nem tilos (bár szigorúan véve szabálysértés, ha nincs az árusnak területfoglalási engedélye, de az lenne csak a cifra, ha a dílerek megpróbálnák kiváltani… a még cifrább meg az, ha meg is kapnák). Ha az áldílereket valahogy mégis előállítja a rendőr, lévén, hogy nincs náluk tiltott anyag, legkésőbb tizenkét óra után el kell őket engedni és a rendőrök arcába nevetve kezdhetik elölről az üzletet.




Mármost akkor mit látunk tehát?

Megjön a külföldi turista, rendesen brit legénybúcsúra hangolva (imádják ezeket nálunk tartani, ugyanis más országokhoz képest mifelénk hihetetlenül olcsó az alkohol, csak a mi keresetünkhöz képest nem kerül olyan potom pénzbe), és hát aki otthon, valahol Nyugat-Európában vagy Amerikában, Kelet-Ázsiában, bárhol drogokat is használ az ünnepléshez vagy csak a mindennapi élethez, az egy itteni út kedvéért nem fog leszokni.

Iszik valamit, már nem teljesen józan, leszólítja egy gyanús alak:

Hello! Hey, Sir! Want something? Cocaine, weed?”

és már el is adtak neki némi háztartási fűszerszámot vagy sütőport. Ezt vagy észreveszi, vagy nem, de csak nem fog nekiállni az utca közepén fogyasztani, szóval nem veszi észre. Tesz három lépést és már igazoltatják is. Megijed, aztán mikor nem találják meg nála a cuccot (nem a fenét) örül, hogy megúszta a dolgot, nem bánja, hogy eltűnt egy közepes összeg a tárcájából, mindegy már neki, csak innen el… Az, hogy csak öt ilyen esetről tud a rendőrség, nem sokat jelent, ezekhez az ügyekhez ritkán szokás tanút hívni, rendőrt még ritkábban.

A turista tehát szegényebb mondjuk ötszáz euróval, és legszívesebben futna is haza, közben fogalma sincs, hogy neki

  1. áldílerek adtak el
  2. áldrogot
  3. amit álrendőrök kerestek
  4. valódi pénzt lopva.

Az igazi és legszebb kifejlet az volna, ha megjelennének az álturisták is, és körbefosztogatná egymást a sok csibész.

Meg, ha a pénz is hamis volna.

Akkor lenne teljes a kép.

De így se csúnya.

Ebből, kedves gyerekek, az a tanulság, hogy a kábszi rossz.

Még akkor is rossz, ha hamis.

De, mondom, ez is csak Pesten fordulhatott elő…

Szele Tamás