Szele Tamás: A város bájdorongja

Tizennyolc éven aluliak most inkább ne olvassák ezt, ugyan legalább felüknek van ilyen testrésze, tehát nem jelentene nekik újdonságot, de akkor is, én szeretnék az utolsó lenni, aki trágárságra tanítja az ifjú nemzedéket és bemocskolja ő harmatos lelkivilágukat.

Csak felnőttek maradtak? Jó, akkor kezdjük a mesét. Tulajdonképpen másról szerettem volna ma mesélni, sajtóhelyzetről, értelmiségi közvitákról, hasonló lényegtelen ügyekről, baljós előérzeteimről, de ezek komolytalan dolgok. Ugyan már és lárifári.



Akkor mi a komoly dolog?

Az, hogy nem szabad a győri alpolgármestert izé, szóval annak nevezni, ami egyidős vele és minden férfinak van. Ne kerteljünk: fasznak nevezték egy Facebook-kommentben, és ez a bíróság szerint annyira nem szép dolog, hogy három év próbára bocsátást ért. Még jó, hogy nem letöltendő, mert lehetne az is, ha a sértés minősített esete forogna fenn, mondjuk egyéb jelzők is előfordultak volna.

Lehet Győrben valami a levegőben, valami túlfűtött szexualitás, ne feledjük, Borkai Zsolt városáról beszélünk, sőt, a sértett fél – Radnóti Ákos – magának Borkainak is volt alpolgármestere, tehát nem ma kezdte a politizálást. Igen sokoldalú személyiség, aki egymásnak látszólag teljesen ellentmondó feladatokat is képes ellátni: hogy mást ne mondjunk, a TASZ által közreadott dokumentációból megtudhatjuk, hogy ugyanazon évben – 2014-ben – lett az Idősügyi Tanács elnökhelyettese, mint a Városi Diákfórum önkormányzati delegáltja. Ebből az következhetne ugyan, hogy ő Győrben a legfiatalabb idős és a legidősebb fiatal, de az, hogy egy másodlagos nemi jelleg volna, logikai úton ebből nem vezethető le.

Ez még abból sem lenne bizonyítható, hogy ő a Fidesz győri alelnöke.

Egyáltalában véve, még annak okából sem nevezhető fasznak, hogy 2010-2014 között Győr Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás Társulási Tanács tagja volt, vagy azért sem, mert többek között a FIDESZ-KDNP győri frakcióvezetője. Ne vezessenek félre minket a címek és tények: ezen dolgok és az említett, sőt, sérelmezett jelző között sem logikai, sem pedig oksági összefüggés nincsen.



De akkor miért illette őt ezzel az eposzi jelzővel az alperes, bizonyos B. Zoltán, akire emiatt teljes szigorával sújtott le az igazságszolgáltatás? Nagy annak a sora, kérem. Tudni kell, hogy Radnóti úr kiemelt figyelemmel kíséri, miként vélekednek róla polgártársai és választói. Nem nevezhetjük egyébnek, mint kiemelt figyelemnek azt, hogy például a minap megosztotta szeretve tisztelt bölcs vezérünk (bocsánat, idekeveredett valahogy az észak-koreai KCNA hírügynökség egyik anyaga), tehát miniszterelnökünk némely kiváló gondolatát a Facebookon, mert különben botor népünk sosem ismeri meg ezeket a magvas eszméket. Azonban ha az alpolgármester megosztja őket, mindenki azonnal a szívébe zárja és meg is fogadja Orbán Viktor értékes útmutatásait.

Bizony így van ez, és nem másként. Mármost azonban akadt két elvetemült lélek, két sötétben tévelygő polgár, aki nevetni mert a Szent Igéken, bocsánat, a miniszterelnöki szózaton, azonban őket azonnal és nevükkel együtt ki is pellengérezte Radnóti mester, sőt, a magyarságukat is kétségbe vonta. Ha van Győrben kaloda, már a főtéren ülnének, megvasalva. Tán még a huszonöt botot sem sajnálnák tőlük, de azok az idők már vagy elmúltak, vagy még nem jöttek vissza, de már útban vannak.




Ez is mutatja Radnóti úr kiemelt figyelmét, mellyel a közösség kommunikációját kíséri, a jó pásztor gondosságával terelgeti nyáját, remélhetőleg bot és pásztorkutya nélkül, bár ki tudja, mit hoz a jövő.

A rebellis B. Zoltán nem is az ő oldalán nyilvánult volt meg, onnan már rég ki van tiltva, hanem amikor egy ismerőse osztotta meg az alpolgármester valamely bölcselmét, akkor az alperes – saját szavaival – azt fűzte hozzá:

Hagyd, ne foglalkozz vele, ez egy fasz.”

És nem hasadt meg a Föld, nem nyelte el a káromlót azon pillanatban, a sistergős istennyila sem csapott beléje – én mondom, igen türelmes a mi szent anyaföldünk is, a Magyarok Istene is. A geológiai és meteorológiai jelenségek helyett Radnóti Ákos ügyvédje, az emlékezetes adriai hajóútról ismerős dr. Rákosfalvy Zoltán feljelentést tett az alpolgármester képviseletében. B. Zoltánt tanúként hallgatták ki a rendőrségen.

Azt se tudtam, sírjak vagy nevessek, amikor megtudtam, miről van szó. Mondtam a rendőrnőnek, hogy nem értem, mit keresek itt egyáltalán. Megkérdezte, hogy azt a hozzászólást én írtam oda? Erre azt válaszoltam, hogy igen, én – ott van mellette a fejem, most mit vitatkozzak? De ha tudom, hogy emiatt én vádlott leszek, akkor nem mondok semmit.”

Aki azt hinné, hogy ezzel véget ért az abszurd, az kapaszkodjon. Még csak most kezdődik! B. Zoltán ezután idézést kapott, hogy jelenjen meg a szombathelyi bíróságon, ahová azért került az ügy, mert a győri járásbíróság elfogultságot jelentett. Mármost igen bölcsen tette ezt a győri járásbíróság, ugyanis nekik, mint helyi lakosoknak és a város megbecsült polgárainak valóban viszonylag biztos tudomásuk lehet afelől, Radnóti Ákos egy hímtag-e avagy sem. De épp ezért, ez megzavarhatta volna őket a pártatlan ítélkezésben, jobb is, hogy az ügy átkerült Szombathelyre.

Magánvádlóként az alpolgármesternek is ott kellett lennie a tárgyaláson – nem csak Zoltánén, mert szerinte aznap még Radnóti három másik hasonló ügyét is tárgyalták ugyanott. Ami arra utal, hogy legalább négyen illették ezzel a nemes jelzővel az urat, vagy tisztelték meg más, hasonló címekkel. Először békéltető tárgyalásra került sor, ahol, mint B. Zoltán felidézte, az alpolgármester arról beszélt, hogy ő mi mindent köszönhet neki győri lakosként. Az alperes hajlandó lett volna bocsánatot kérni azért, mert nem vette észre, hogy nyilvános volt az a bejegyzés, amihez hozzászólt, de Radnóti Ákos ezt nem fogadta el.



Ekkor fordult B. Zoltán a TASZ-hoz védelemért. Jobb is, hogy nem a templomban kért menedéket, mert amilyen fertelmes az ő bűne, tán még kiadták volna, egyenest a darabontok kezére. Mint a TASZ írja:

Ügyvédünk, dr. Hüttl Tivadar az elsőfokú tárgyaláson elhangzott védőbeszédében arra hívta fel a figyelmet – az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatával összhangban –, hogy a közügyek megvitatásának határát akkor lépi át valaki, ha véleménynyilvánítása az emberi természet legbelsőbb köreibe hatol, öncélúan támadva a személyiség és az identitás lényegét alkotó vonásokat. Ebben az esetben nem igazolható, hogy ilyesmi történt volna, ügyfelünk valóban trágár, de kritikai élű megjegyzést tett az alpolgármesterre, közhatalom-gyakorlói tevékenységét célozva. A cikk, amihez Zoltán hozzászólt, azt kifogásolta, hogy a fiatal politikus – a szerző álláspontja szerint – a nyugdíjas választókat befolyásolta az önkormányzati választás előtt azzal, hogy az Idősügyi Tanács keretében ingyenes koncertet szerveztek. Mindez közügy, és ezzel kapcsolatban a kritikát – a felfokozott kampányidőszakban különösen – Radnóti Ákosnak tűrnie kell.

A bíró ezzel nem értett egyet és három év próbára bocsátotta Zoltánt. Az elsőfokú ítélet azonban nem jogerős és bízunk abban, hogy másodfokon felmentik ügyfelünket.”

Mármost akkor merengjünk kicsit. Az ugyebár nem állítható, hogy a felperes legalábbis testének egy kicsiny részében ne volna egy, mondjuk így, bájdorong. Azonban nem nagyobb mértékben az, mint bármely férfitársa, így őt ezzel az egy szervével azonosítani erős, barokkos túlzásnak tekinthető, és mint ilyen, valóban tekinthető sértésnek. Ámde és mindennek dacára ez a jelző egy, a közügyekről folytatott vitában hangzott el, melynek során a hivatásos politikusnak tűrni kell a kritikát, legalábbis bizonyos szintig. Ez a szint egzakt módon nem meghatározható, mindig az egyedi eset dönti el, mely kifejezés minősüljön sértőnek és mely nem: azonban távolról sem volna jogszerű ennek meghatározását kizárólag az egyik vitázó félre bízni.




Miként a fentiekből kitűnik, a másodfokú bíróságnak nem lesz könnyű dolga, az alperes helyében én igazságügyi orvosszakértő véleményét is kikérném, aki kivizsgálná, fasz-e a felperes, és ha igen, mely mértékben az, dominánsan az-e, egy pszichológus azt is képes lenne megmondani, jellemének meghatározó vonása-é ez, avagy mégsem, és beidéznék egy nyelvészprofesszort is, aki a tisztelt bíróság előtt megvilágítaná, adott földrajzi helyen és szövegkörnyezetben mit is kell érteni, mikor az alperes ezt a kifejezést használja. Mert az nem mindegy, tanult kollégák.

Aztán, ha már eleget nevezték fasznak a független magyar bíróság és a remélhetőleg népes hallgatóság előtt (amennyiben a felperes nem kér zárt tárgyalást), jöhet a verdikt.

Politikai szempontból ennél nagyobb tévedést el sem követhetett volna az alpolgármester: tessék elképzelni, miként fogja őt már ezentúl mindközönségesen emlegetni Győr népe, mi jut róla az eszükbe?

Igen, az.

Így fogja hívni mindenki, mintha ő egyedül érdemelné ki ezt a jelzőt. Egy, csak egy legény lesz talpon a vidéken… Vagyis hát, nem legény, hanem, ami a legénynek vagyon.

Külön bája a történetnek, hogy most, mikor országos napilapok kerülnek végveszélybe, a magyar szellemi életet a szélsőjobb „kulturális forradalma” fenyegeti és világjárvány dúl, a győri alpolgármesternek nincs jobb dolga, mint ez ügyben feljelentgetni városa polgárait, és a tekintetes szombathelyi bíróságnak sincs más, fontosabb teendője, mint ilyen faszságok miatt ülésezni.

Nem változott itt Löwy Árpád óta semmi. Hogyan is mondta a Nagy Klasszikus, aki egyébként kiváló, élenjáró muzeológus volt, és egy tikkasztó nyári napon feleslegesen zaklatták bizonyos ódon sarkantyú ügyében? Idézzük szó szerint.

Tekintetes kultúrmérnöki hivatal
Pécsett.




Tegnapi póstával érkezett 1090/1903 sz. hivatalos átiratukra, melyben azt kérdik, hogy a Magyarberki község határában lelt régi sarkantyúval mi történjék? hivatalos tisztelettel azt válaszolom, hogy basszák meg az urak a sarkantyújukat, mert 35° Reaumur hőségben ilyen szarságokkal nem foglalkozhatunk.

Budapest 1903. aug. 18.

Teljes tisztelettel
lófasz a seggükbe
Dr. Réthy László

m. n. muz. érem és régiségosztályi
igazg.-helyettes.

A XIV. ker. m. kir. Kulturmérnöki hivatalnak
Pécsett.”

Hát, valahogy úgy.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!