Szele Tamás: A tiltások titka

Meg a Titicaca-tavi tektiteké… Kérem, minden kisbicska megkerül egyszer, minden titokról lehull a lepel: tisztázódott a magyar Facebook-fiókok törlésének ügye is, már tart a helyreállításuk. Ami nem biztos, hogy a legjobb hír, mert a jelek szerint ugyanúgy ész nélkül restaurálják a korábbi állapotot, amilyen ész nélküli volt a tömeges tiltáshullám. De lássuk a ma reggeli híreket az ügyben.

Hát először is kiderült, mi okozta a „tisztogatást”. Ugyanis a Facebook megindokolta, illetve kicsit összevissza beszéltek, mert pénteken még azt nyilatkozták, hogy a biztonsági okok miatt nem árulhatják el, miért tiltották le a fiókokat, döntésük azonban végleges. Szombat hajnalban azonban kiderült, hogy mégsem olyan végleges, a HVG-nek azt mondták, hogy „a fiókok mostanra vissza lettek állítva” ami ugyan nem maradéktalanul igaz, de tény, hogy folyik a visszaállításuk. De végül is mi történt? A HVG-t idézném, mert nekik különösen jó a kapcsolatuk a közösségi oldallal, egyedüliként talán a magyar sajtóban.

„…kiderült, hogy némi alapja azért volt a tiltási hullámnak. A Facebook vizsgálata szerint a tiltási hullámban érintett fiókok a közösségi irányelveknek nem megfelelő tartalmat osztottak meg. Ám a közösségi oldal rendszerei kissé túlműködtek. A vállalat a nyomozás során rájött, hogy a felhasználók egy része nem a problémás tartalom népszerűsítése céljából osztotta azt meg, hanem éppen azért, hogy felhívja a figyelmet a társadalom (ismerősei) figyelmét annak károsságára. Miután ez egyértelműen kiderült a vizsgálatból, a Facebook úgy döntött, visszaállítja a fiókokat. Az érintett – meg nem nevezett – tartalmat viszont továbbra is törlik mindenhonnan, ahol feltűnik.

Fontos, hogy ez nem azt jelenti, hogy minden letiltott fiók zárolását feloldották. Előfordulhat ugyanis, hogy – ahogy minden héten – más ok miatt is blokkol hozzáféréseket a közösségi oldal. A mostani visszakapcsolás csak a tévesnek ítélt tiltásokra vonatkozik.” (HVG)

Így már valamivel érthetőbb a helyzet. A sajtószakmának is nagy gondja az, hogy bizonyíték nélkül nincs cáfolat, ám ha nyilvánosságra hozzuk a bizonyítékot, azt a közönség értetlenebb része simán elhiszi – teszem azt, ha valaki felpofozza a párját az utcán, erről videó készül, és ezt közzétesszük, azzal a szöveges melléklettel, hogy „a párkapcsolati erőszak csúnya és aljas dolog, senki se tegyen így”, halálbiztos, hogy előkerül pár csekélyebb szellemi képességű emberke, aki elkezd arról társalkodni a videó alatt, hogy „milyen szép maflás volt”. Ezen sokat nem lehet segíteni, a közönséget testületileg megokosítani nem lehet, nem foglalkozni a botrányos dolgokkal szintén nem opció – marad az eddigi állapot, miszerint aki félre akarja érteni a közlést, az félre is fogja. Gutenberg óta tudjuk, hogy értelmezés ellen védekezni lehetetlen, akkoriban volt is pár vallásháború a szövegértelmezési problémák miatt.

Amire viszont mindenkinek felhívnám a figyelmét az az, hogy

  1. az amnesztia nem megy gyorsan, lehet, hogy hétfőig is eltart, míg minden fiók visszaáll,
  2. ezzel szemben túl széleskörű, ha nem is a kizárások terén. Arról van szó, hogy tegnap este óta már a harmadik olyan embert kell újra letiltanom, akit korábban már tiltottam, felételezésem szerint azért, mert ők is a kizártak között voltak, és a tiltásbejegyzések nélkül állították vissza a fiókjukat. Szóval, ha valakinek komoly ellensége van, akit okkal akar távol tartani, ellenőrizze, tiltva van-e még, mert felbukkanhat újra. Tessék csak újra letiltani, ha szükséges.

Különben pedig így legyen ötösöm a lottón, ahogy ráéreztem három nappal ezelőtti írásomban, hogy paraméterezési, szűrési problémáról van szó. Annyiban tévedtem, hogy nem egy paramétert toltak el az algoritmusban, hanem az egyszerűség kedvéért minden kifogásolható posztot vettek egy kalap alá – pedig számítástechnikában, informatikában azért van némi különbség az „igen” és a „nem” között, akárhogy is nézem.

No jó, elvonult a vihar, felsütött a nap, most már lehet örülni?

Dehogy lehet, kérem, mi magyarok vagyunk, körülöttünk forog a világ, főleg, ha nem csak magyarok, de mimagyarok is lennénk. A honi jobboldali radikalizmus azonnal találva érezte magát és akcióba lépett, mivel nem figyeltek oda arra, hogy a máskor nékik lelkesen kontrázó kormánymédia most nem fútta vitorláikba a passzátszelet zengő alfeléből, magyarán: mivel nem volt kampány, nem estek neki a KESMA médiumai a közösségi oldalnak. Jószerével csak a pár megmaradt független sajtótermék foglalkozott az üggyel – meg a radikálisok egymás közt. De ők legalább tettek is.

Az egy dolog, hogy a legtöbb ilyen gondolkodású embernek már van Vkontaktye-profilja, felőlem legyen, ha az orosz közösségi oldalt nem érdekli, mit náculnak rajta – sőt, a jelek szerint még örül is ennek – akkor szívük joga, nekem ez csak jó, mert nem látom őket a magam környezetében. Nem zavarják a képet. Hetente egyszer megnézem őket, mire jutottak, aztán nyugtázom, hogy szokás szerint semmire. No, de ők úgy vannak vele, hogy most megcsinálják a Facebook helyett a Magyar Nemzeti Közösségi Oldalt, és az lesz ám csak a Kánaán. Hol szervezik a konkurenciát? Sosem fogják kitalálni. A Facebookon. Méghozzá jól fizetett reklámra is telik nekik – idézném a hirdetés szövegét.

„Magyar Testvériség – UNITY közösségi oldal bétateszt regisztráció

Mint ahogyan azt tudjuk, a “nemzetközi helyzet fokozódik”.

A tiltások kora lejárt. Az elmúlt hetekben folyamatosan törlik a magunkfajta felhasználókat, oldalakat, videókat. El akarnak söpörni minket.

Mi már másfél éve dolgozunk egy alternatíván. Még nincs kész, de mégis megnyitjuk most bétatesztre, mert ha minden nagy hazafi oldalt lelőnek váratlanul, akkor többé nem fogjuk tudni elérni egymást!

Ha a Magyar Testvériség oldal 25 000 követőjéből csak pár ezren csatlakoztok, akkor van esélyünk rá, hogy létrehozzunk egy jobboldali bástyát, amit nem vehetnek el, nem tilthatnak be, nem törölhetnek ki, és nem cenzúrázhatnak!”

Az oldal háttérképe a 2013-as „Richard, the Lionheart” című filmből származik, tekintve, hogy bizonyára az Oroszlánszívű is magyar volt. Azt tudjuk, hogy angolul nem tudott, nem is beszélt, csak franciául – de kérem, aki magyarnak hiszi, higgye, bár nem ajánlom, hogy ezt Londonban is hangoztassa.

Nem regisztráltam náluk, tehát nem tudom felmérni a kezdeményezés sikerét, de bizony mondom néktek, felebarátaim: örvendezzünk néki.

Ugyanis ha ezek a vállalhatatlan emberek önként kivonulnak a nagy, nyilvános közösségi oldalról, hogy egymás között, a külvilág kizárásával kommunikáljanak, akkor abból egyrészt az következik, hogy nem fejtik ki a nyilvánosság előtt a vérlázító propagandájukat, másrészt ebből következően maradnak annyian, ahányan most vannak. Én bizony még támogatnám is őket ebben a törekvésükben, emeljenek minél magasabb bástyát, minél vastagabb falakkal, zárkózzanak be, és – a lőtéri kutya se fogja megostromolni őket.

Ennél sikeresebben nem is lehetne karanténba zárni a honi szélsőjobbot.

A végére hagytam még egy idevágó hírt, aminek semmi köze a korábbiakhoz, de jó tudni róla: valaki vagy valami a Facebooktól és a Magyar Testvériségtől teljesen függetlenül kilőtte a freemailt, bár kérdéses, hogy ezt rajtam kívül nagyon sokan észrevették volna – én is csak egy számlakifizetést akartam ellenőrizni rajta, akkor derült ki, hogy nem nyílik. Erről is vannak elképzeléseim, de még korai volna róluk beszélni, lehet egyszerű üzemzavarral is dolgunk.

Egyelőre itt tartunk kommunikáció terén.

Egyszóval: a titok leleplezve, minden marad a régiben.

Szele Tamás

(Kiemelt kép: Pixabay)