Szele Tamás: A siker titka

Komoly mozgások vannak a kormányoldal részéről az online médiatérben, igen komolyak – pedig hát beláthatnák, hogy ez speciel nem az a terület, ahol nagy sikerek várnak rájuk. Legyen bármennyi pénzük is, olvasót nem lehet venni rajta.

Persze, kérdés, hogy mit nevezünk sikernek és hogyan mérjük azt.

Elsősorban meg kell említenem az „elnyomott konzervatívok” szervezett lázadását a Megafon nevű mindenféle keretein belül. Ezt a kifejezést nem én találtam ki, hanem a kezdeményezés elindítója, Kovács István, aki egyébként az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója – ő használta a 888-nak adott interjújában. Konkrétan az a baja, hogy az online médiában és a közösségi oldalakon kevés konzervatív véleménnyel találkozott, és ezért elindította a Megafon nevű felületet, ami a világon mindennel fog foglalkozni, ami online és média, valamint jobboldali. Azt most hagyjuk is, hogy a konzervativizmus nem a jobboldaliság szinonimája, de lássuk a programjukat az oldalról.


NEKED IS FELTŰNT MÁR, HOGY A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁT ELÖZÖNLIK A BALLIBERÁLIS TARTALMAK?

Cunamiként jönnek szembe veled a nyílt társadalom hálózata által finanszírozott tartalmak? Szeretnél valamit tenni ez ellen? Olyan sok mindent szeretnél elmondani, viszont nem tudod, hogyan vágj bele? Vagy már esetleg meg is próbáltad, de átütő sikert még nem tudtál elérni? Facebook, Instagram, online tartalomgyártás?

A Megafon Központ segít neked! Mi nem akarjuk megmondani, hogy mi legyen a véleményed, mégis szeretnénk, ha te is hallatnád a hangodat.

Olyan online közösségeknek adunk otthont, amik akár politikai, akár piaci okok miatt alig jutnak levegőhöz. A Központot azért hoztuk létre, hogy ne érezd úgy, egyedül harcolsz a világ ellen.

A Megafon Központnál nem kevesebbet vállaltunk, mint hogy:

megtaláljuk a nemzeti érzelmű kortársainkat

felerősítsük a hangjukat

hozzájáruljunk a sikerükhöz

közösséget hozzunk létre

A MAGYARORSZÁG JÖVŐJÉÉRT DÚLÓ HARC ITT DŐL EL, EZÉRT ÖSSZE KELL FOGNUNK!”

Hát elsőre az jut eszembe, hogy buktam én már meg ennél kisebb és életrevalóbb sajtóvállalkozással is. Ígérnek képzéseket, csak azt nem tudom, miről fognak szólni, mert a siker titkát senki sem ismeri – épp tegnap láttam egy másik lapban, ahova szintén dolgozom, hogy az én írásomat olyan tízezren olvasták, ami írás estében nagyon szép, de ezzel szemben egy fotót mostanáig félmillióan láttak, és esküszöm, nem sokkal jobb kép, mint bármelyik másik. És majd’ minden nap van ilyen, szóval aki azt állítja, hogy bárkit meg tud tanítani a közönségsiker titkára, az vagy hazudik, vagy téved.

Ígérnek közlési lehetőséget – naná, az ingyen van – ígérnek reklámot, hirdetést, úgy meg nem kunszt a siker, bár annak is a legnagyobb része kidobott pénz. Amúgy voltak már ilyen nagyarányú online médiatörekvések, a kormány részéről többször is, ellenzéki oldalon is akadt néhány – sajnos ez egy olyan piac, ahol ha nagyobb céget alapít az ember, mint amekkorát elbír, és nem természetes fejlődés útján nő meg az orgánum, ritka a siker.




No jó: sikert bármikor elő lehet állítani, legalábbis látszólagosat, elég, ha elkezdjük különféle eszközökkel mérni az olvasottságot: mindig a legnagyobb számot kell közölni, már adott is a győzelem. Bár, ha a legnagyobb is kicsi, akkor utána lehet írni egy-két nullát (a WordPress ezt megengedi, láttam már lapot, amit így adtak el drága pénzért).

De létezik anyagi siker is. Ilyent aratott a Mindennapok Női Szemmel nevű, szintén pregnánsan kormánypárti egyesület, ami érdekes módon 2017 és 2020 februárja között összesen 66 millió forintot kapott, mindössze egy szoftver kifejlesztésére és egy online platform létrehozására. Erről a Népszava ír meglehetősen tanulságos módon, alaposan részletezve, hogyan is kell kormánytámogatást kapni.

Hát úgy, hogy nem egy dologra kérjük, hanem többre. Először is kell az egyesület, azt meg kell alapítani, egyelőre saját zsebből. Az első húszmilliót már kérhette a meglévő egylet egy online kommunikációs felület, a Női Szemmel 2.0 létrehozására, meg is kapta. Ez azért is jó, mert ez a felület és talán adatbázis csak a tagok számára elérhető, így aztán, mivel senki más nem tudja, mi van rajta, nem lehet megkérdezni, mi került ezen ennyibe? Durvább tétel volt a második húszmillió, amit a honlap fejlesztésére költöttek, olyan indoklásokkal, mint – a Népszavát idézem – „aloldalak létrehozása megadott sablonok alapján”, vagy éppen „regisztrációs felület megtervezése és kivitelezése”, sőt „saját és külsős tartalmak kezelése”.

Azért nevezem ezt a tételt durvának, de legalábbis meglepőnek, mert egy évvel ezelőtt a Zónán induláskor ugyanezt a fejlesztést én teljesen ingyen végeztem el, ráadásul egy-másfél nap alatt sikerült is, szóval így utólag nagyon megköszönném, ha adna érte valaki húszmilliót.

Még huszonhat millióért hozták létre a „Nőiszem Platform” adatbázist, aminek használata regisztrációhoz kötött, ámde a regisztráció lehetetlen. Ügyes, ügyes. Azonban, lássunk csodát, a hatvanhat millióból mégis lett egy blog, a Nőiszem. 

Kis drágám, mondanám rá, mert drága is, kicsi is.




Ingyenes WordPress sablont használ, a tartalmak jó része nem is saját, átvétel mondjuk a HírTV-től vagy máshonnan, ellenben átlagosan tíz naponta frissül, ami ennyiért, már bocsánat, de nagyon kevés. Az olvasottsága viszont egyszerűen mérhetetlen – mármint azért, mert nem mérhető, egyetlen statisztika sem foglalkozik velük, bár az elérésük is korlátozott, ugyanis a Google szerint egy „Blog2” címke alatt találhatóak, az egyetlen pontos adat, amit sikerült megtudni róluk, hogy a Facebook-csoportjuknak 7018 kedvelője van. Ami régebbi online lapok között is elég kevés, még akkor is, ha nem a piacvezetőket nézem: a Zónának kevesebb van egyelőre, de nem is várok sokat egy év alatt.

Szóval, hatvanhat millióból sikerült megszólítani 7018 embert, ami fejenként kilencezer-valahányszáz forint. Hát erre mondom én, hogy kis drágáim. Viszont a Nőiszem meg joggal mondhatja, hogy milliók, sőt, tízmilliók állnak mögötte, csak nem olvasóban, hanem forintban.

Aki erre azt mondja, hogy nem siker, az irigy.

Siker ez, ha nem is szakmai: anyagai siker. Annak elég szép.

Hát így értettem az elején, hogy pénzen nem lehet olvasót venni. Lapot lehet, könyvelőt lehet, a sablonért nem is kell okvetlenül fizetni – de olvasót sehogy sem lehet.

Az vagy jön, vagy nem.

Rendben, a Megafon azt állítja, hogy nem közpénzből fogják összehozni, hanem kormánypárti üzletemberek támogatásából. Azt is remekül el lehet költeni, kérem, legalább olyan jól, mint a közpénzt – és hát merjenek csak nem adni nekik.

Szóval, nagy mozgások vannak az online kormánymédia háza táján, melyekből azonban az olvasó sokat nem érzékel és lehet, hogy nem is fog.

Merthogy ezek érzésem szerint leginkább pénzmozgások.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!