Szele Tamás: A polgári körök négyszögesítése

Kérem, én mélyen meg vagyok lepve. Egy világ dőlt bennem össze hatalmas robajjal, de ha egy egész világ nem is, egy nyári konyha vagy fáskamra biztos. Hol fért el bennem, nem tudom, de alaposan megrázott, mikor megtudtam: nincsenek már polgári körök.

Érthető, hogy nem volt erről tudomásom, sosem látogattam ezeket a gyülekezeteket – de hova lettek?

Négyszögesítette őket a CÖF-CÖKA, legalábbis úgy tűnik, mivel a Demokrata és az Index szerint Csizmadia László legfőbb cöfögényészeti mufti azt mondta:

A CÖF igyekezett átvenni a civil front egészét. Szerintem eredményesen.”

Ezen a Demokrata munkatársa is meglepődött, de mit tagadni, ha így van – üzemi négyszög lett tehát a polgári körökből. Pedig a minap még a Pilhál György is hiányolta őket egy írásában, szerintem most is reméli, hogy az illetékesek nem olvasták, vagy ha olvasták, elfelejtették. De miért dobta el magától a kormány ezt a „tömegmozgalmat”?

Első sorban nézzük meg, hogyan is jöttek létre ezek a körök.

Orbán Viktor a vesztes, 2002-es országgyűlési választás után, 2002. május 7-én beszédet mondott a Dísz téren, melyben – ekkor mondta először, miszerint „a haza soha nem lehet ellenzékben” – arra kérte az egybegyűlteket, hogy

A következő három hónapban hozzanak létre kis, néhány emberből álló csoportokat, baráti csapatokat, polgári köröket. (…) arra van szükség, hogy százszámra alakuljanak polgári körök és társaságok. (…) Erőnk csak akkor valódi erő, ha képesek vagyunk megteremteni és megszervezni a polgári Magyarország nyilvánosságát. (…) Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!”

El is indult a Hajrá Magyarország! mozgalom, és csúcsszerve, a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör, melynek Orbán Viktor és Vona Gábor is tagja volt, méghozzá egyszerre; a polgári köröket a két választási forduló között, az esetleges választási csalások bejelentésére létrehozott Demokrácia Központban kellett bejelenteni, mely a mozgalom egyik operatív testülete volt.

Mármost politikai szempontból világos, mi történt: Orbán populista irányban nyitott, hogy magának a pártnak ne keljen szembenéznie a vereség okaival, mozgalmi vonalra terelte a pártpolitikát, ugyanakkor arra gondosan ügyelt, hogy adminisztratív szempontból a Fidesznek köze ne legyen ehhez a nehezen ellenőrizhető tömeghez. Mármint, reményei szerint tömeghez, bár a húzás ügyes volt: ő ismerhette legjobban az államkassza helyzetét, és tudnia kellett, hogy az új kormány hibákra és kellemetlen intézkedésekre van ítélve – főleg, ha megpróbálják betartani a választási ígéreteket. Megpróbálták, jöttek is a gazdasági gondok, megjelent majd nőtt az elégedetlenség, és aki nem volt korábban elkötelezve az ellenkező oldalon, az igen egyszerűen csatlakozhatott bármely polgári körhöz. A mozgalmi jelleget erősítette, hogy a Fidesz is megváltoztatta ekkor a nevét „polgári pártról” „polgári szövetségre” – populista népmozgalom látszott kialakulni, főleg, hogy 2002-ben nem kevesebb, mint 11 300 polgári kört regisztráltak.

Hol regisztrálták őket?

Igen, a Demokrácia Központban, ami a Fideszé volt. Hát, így kisebb mongol hadakat is össze lehet hozni papíron, egy tömegmozgalom létrehozása piskóta. Azonban – mit kértek a polgári körök a tagjaiktól?

Nagyon keveset. Azt, hogy legyenek állandó készenlétben, „ha mozdulni kell, mozduljanak egyszerre”, ezért legyen mobiltelefonjuk (egy akkori tévéadásban Kerényi Imre felmutatta a saját Nokiáját és azt mondta, egy Obi-van Kenobi vagy Darth Vader önérzetével: „ez a mi csodafegyverünk”, mintha legalábbis fénykard lett volna), aztán mozdulni amúgy, egyszerre – soha nem kellett. Maximum 2006 lázas őszén próbálták egyesek mobilizálni az elérhető tagságot, kevés sikerrel: addigra már a fergetegesnek mondott össznépi mozgalom elindult a teljes érdektelenségbe fulladás felé.

És arra, hogy mozduljanak, igazából nem is volt szükség soha. Ők csak két célra voltak jók a Fidesznek a valóságban: egyrészt kellett, de nagyon a szavazatuk, amit meg is kaptak – így alakította ki magának a párt a fegyelmezett, és mindig megbízható szavazórétegét, akikre valóban számíthatott, ezek a kis fasciok voltak a voks-bázisai.

Másrészt – legitimálták a pártot, ők voltak a széles néptömeg, akiknek a nevében lehetett beszélni, fel lehetett lépni, akiket képviselt a Párt. Hogy igazából mennyien voltak, mindegy is: valószínű, hogy a 2002-ben regisztrált körök legalább hetven százaléka csak papíron létezett, a maradék is hamar megunta, hogy nem foglalkozik semmivel, tehát a mozgalom csak elviekben szólt tömegekről. Már a 2010-es választásokban sem szólították meg őket külön, de elég annyit mondanunk, hogy 2014-ben a Szövetség a Nemzetért Alapítvány honlapján az utolsó mozgalmi információk még 2009-esek voltak.

Megvan az utolsó közhasznúsági jelentésük is, 2017-ből, majdhogynem nullszaldósok voltak az irat szerint, a forgalom úgy félmilliárd alatti volt.

Ha megfigyeljük, a jelentés dátuma 2017. május 29-i, ám még az év szeptemberében hírül adta a 444, miszerint:

Az Orbán Viktort tagjai közt tudó polgári kör alapítványát, a Szövetség a Nemzetért Alapítványt több állami cég is bőkezűen támogatja: 320 milliót kaptak a HungaroControltól, ötvenet meg a Szerencsejáték Zrt.-től. (…) A cégek mellett a Rogán Antal vezette propagandaminisztérium is gondolt a Szövetség a Nemzetért Alapítványra: szerény 20 millió forinttal. (…) A húszmillió nagy része bérre ment el, de azért 1 milliót szánnak utazásra és szállításra is.”

Ej, nocsak! Tulajdonképpen mit támogattak az után, hogy a Csizmadia vezette CÖF már „átvette a civil front egészét”?

Mellesleg: az a CÖF, amit már nem is mernek békemenetelésre használni, mert pont olyan működésképtelen, mint elődje, a polgári körök mozgalma volt? És amely ennek ellenére tavaly többek között 508 milliót kapott a Magyar Villamos Művektől a közgondolkodás javítására”?

Hát mi közük nekik a köz- és váltógondolkodáshoz?

Egyáltalán: a gondolkodáshoz?

Lehet, hogy polgári körök a fizikai valóságban már nincsenek. Az is kétséges, hogy voltak-e. Ha voltak, míg voltak, nem tudni, hányan voltak igazán. Akik voltak, azokat átdarálták a CÖF-be.

De egy helyen mindig meg fogjuk találni a polgári körök mozgalmát, ahogy a CÖF-öt is, míg a NER áll.

Az állami költségvetésben.

Az adóhivatalban, a céges támogatások között.

A kiadási tételek sorában.

Ott még sokáig szerepelnek majd.

Mi szükség is lenne valódi tömegekre?

Bőven elég, ha papíron lehet támogatni őket.

 
A Zóna független sajtótermék, kérjük, támogassa működésünket – együtt fenn tudjuk tartani a független magyar sajtó maradékait is. Önök nélkül nem sikerülhet. Ha fontosnak találja ezt, Patreon-oldalunkat itt találja. Minden támogatást köszönünk!