Szele Tamás: A Pillanat Kora

Hát tüntetés volt tegnap, az utóbbi idők legkülönösebb tüntetése, és nagyon nem szívesen számolok be róla, mert semmi szépet vagy jót nem mondhatok el a történtekről.

Nem, nem azért, mert politikailag nem értek egyet a demonstrálókkal: az más kérdés, emberileg sem lehet megérteni őket.

És logikailag sem.

Sehogyan sem.



Könnyű lenne azt mondani – bizonyára akad is majd, aki így tesz – hogy „nem is kell”, de sajnos ez nem igaz. Ha nem is törekszünk legalább a folyamatok átlátására, ha úgy teszünk, mintha a tegnapi eseményeket egy idegen, megszálló hatalom embereinek „köszönhetnénk”, akkor nem lesz itt változás, míg élünk. Nem, nem a bergengóc hadsereg támadott meg újságírókat, kollégákat tegnap, hanem a szomszédaink, polgártársaink. Akikkel minden nap együtt utazunk a metrón, köszönünk nekik a boltban, a lépcsőházban. Szóval: minden politikai harc ellenére, ezek az emberek részei az életünknek.

Csak épp ilyenek. És ez benne a végtelenül szomorú.

Elkerülhetetlen, hogy megemlítsem: a tüntetést Niedermüller Péter egy tévéműsorban elhangzott, állítólag rasszista kijelentése miatt tartották és az volt a célja, hogy lemondassák a VII. kerület polgármesteri pozíciójából. Nem, nem fogom elemezni az inkriminált mondatot, ugyanis egyfelől megtette már helyettem szó szerint a világon mindenki.

Bármiféle elemzésre vágyik a tisztelt közönség, minden fajta kapható a piacon, szélsőbaltól szélsőjobbig. A magánvéleményem az, hogy 1. bizonyos szint fölött félreérthetően fogalmazni több, mint bűn: hiba, 2. a műsorvezetőnek nem kellett volna megszakítania a mondatot, ami így anélkül ért véget, hogy az értelmét megmagyarázhatta volna a megszólaló, 3. mondtak már abban az műsorban cifrábbakat is, csak most volt szükség a hisztériakeltésre, melyet tökéletesen sikerült abszolválnia a kormánymédiának.

Ehhez sokat nem tennék hozzá: igen, hisztérikus tömeget láttunk, akiket csak tovább tüzeltek a szónokok. Csodáltam, hogy nem nyílt meg a föld, mikor B. Zsolt Albert Camus-t idézte:




Ezeket a napokat éljük most, amiről Camus írt, miszerint a bűn naponta szólítja fel az ártatlanságot és az erényt önigazolásra. Ebben a világban Európa-szerte naponta gyalázzák meg az erényt és szólítja fel a bűn az ártatlanságot arra, hogy igazolja magát.”

és a tüntetés folyamán pontosan ez is történt. Szó szerint bemutatták a Camus-idézetet, dramatizálva. Ne feledjük: itt egy mondat lehetséges magyarázatai miatt tüntettek, nem a kenyér ára miatt: itt a homousion és a homoiusion fölötti vita okából mentek utcára az emberek, és ahogy akkor, Bizáncban, most is pár betű, jóta vagy apex korbácsolta magasabbra az indulatokat, mint bármely konkrét kérdés. Itt értelmezés függvénye volt, hogy ki az ártatlanság és ki a bűn. (Gyengébbek kedvéért: a két említett görög szó nem a gendertudományok szakkifejezése, hanem Madách Imrétől származik, az Ember Tragédiájából. Tessék néha olvasni is a magyar irodalmat nem elég büszkének lenni rá.)

Na jó, ne játsszuk a naivat. Dehogy volt szó itt elvi és értelmezési vitákról. Itt politikáról volt szó, és a kormány pillanatnyi érdekéről – arról, hogy bármi áron, de mozdítsák el, mondassák le a velük nem egy párton álló polgármestert. Ehhez aztán az kellett, hogy a saját bűnükkel vádolják, és ez rémítő irányt mutat: már nem számítanak a tények, az előzmények, semmi sem számít, csak a pillanatnyi vád, nem is kell valós legyen, nyugodtan lehet koholt is, csak korbácsolja fel eléggé az indulatokat, a tömeg már nem fog észérvekre hallgatni, beéri tulajdon dühöngő érzelmeivel – itt már pusztán a pillanatnyi politikai eredmény számít.

Az pedig megvolt.

Az érzelmek az egekig csaptak






Szónokolt a rendezvényen sok mindenki, Illés Boglárkától, a Fidelitas elnökétől Azbej Tristanig, Hollik Istvánig, Bajkai Istvánig, mondták is sokféleképpen ugyanazt: de Darth Vader vagy inkább Palpatine szerepe mégis B. Zsoltnak jutott. Ő volt az, aki épp, hogy a Galaktikus Birodalmat nem kiáltotta ki a „normalitás” védelmében. Hogy korábban miket írt a kisebbségekről? Hogyan gyalázta őket ő maga, aki most a tolerancia angyalát alakította? Az egyrészt senkit sem érdekelt most, másrészt a jelenlévő úri közönség már akkor sem olvasta. Az már nincs, az csak volt vagy nem is volt.

És ez a baj. Hogy a tegnapi tüntetéssel beléptünk a Pillanat Korába, az Előzmények Nélküliségbe, ahol nincs múlt és nincs jövő: csak Itt és Most van, nincs terv és nincsenek folyamatok, csak aktuális célok vannak, minden ideiglenes, esetleges, semminek nincs alapja, előzménye.

Ebben a korban megeshet, hogy a Betyársereg tüntet a rasszizmus ellen, hogy újságírókat támadnak meg, mert tudósítani szeretnének: én az elmúlt tíz év folyamán több száz demonstrációról tudósítottam, csak a Szabadság téri tiltakozás során 114-ről, de legalább ugyanennyi másikról is, azonban olyan megmozduláson nem jártam, ahol a sajtót atrocitás érte volna. 2006-ban volt ilyen, csak azokat az időket remélem senki sem kívánja vissza, 2012-ben a Milla-tüntetésen eltörték egy indexes kolléga orrcsontját és 2018-ban a Békemeneten ütötték meg a Magyar Nemzet munkatársát. Ennyi sajtó elleni erőszakról tudtunk tegnapig.

Tegnap viszont támadás érte Hont Andrást, a HVG munkatársát, aki dolgozni, tudósítani ment oda, támadás érte a 444 egyik munkatársát is, videósuk kezéből pedig megpróbálták kicsavarni a kamerát.

Ezalatt a kivetítőn mi volt olvasható?

Állítsuk meg a gyűlöletet!”

Igen, ismerem a támadások részleteit, és nem, nem fogom elemezni őket, annyira egyértelmű, mi történt. A szélsőjobboldali sajtó egyik munkatársa ismerte fel Hont Andrást a tömegben, ő tüzelte fel az indulatokat ellene, és most perrel fenyeget mindenkit, aki azt írná róla, hogy megütötte a valódi kollégát. Ez hosszú és bonyolult tárgyalási szakaszt, elhúzódó bizonyítási eljárást jelent, javaslom a kollégáknak, hogy garázdaságért tegyék meg a feljelentést, ugyanis annak minden kritériumát kimerítette az illető.

De maga az atrocitás is azért volt, hogy ne is lehessen tudósítani, beszámolni az eseményről. Sőt, aki nem a kormánymédia tagja, az ne is létezzen, ha egy mód van rá.

Hogy is volt a régi Hofi-paródiában?

Én azért vagyok, hogy te ne is legyél!”

Igen, ezt akarják. Nem is próbálnak ezek a politikusok és ezek az emberek meggyőzni senkit, azt akarják, hogy aki nem ért velük egyet, az ne is létezhessen többet.

És ha ezt elérték, azt hiszik: övék lesz az ország és övék lesz a hatalom.

Övék is lesz: arra az egy pillanatra.

És aztán tél lesz és csend és hó és halál.

Ezt hozza majd nekünk a fényes új kor, melynek hajnalát éljük, a Pillanat Kora.

Úgy tessenek uszulni.

Szele Tamás